Június 18-án lép fel Budapesten, az Akváriumban Cat Power amerikai dalszerző-énekes, aki legutóbbi Cat Power Sings Dylan: The 1966 Royal Albert Hall Concert című lemezén Bob Dylan 1966-os, legendás koncertműsorát idézte meg. Ez volt az a turné, ahol Dylan akusztikus gitárról elektromosra váltott, amivel jókora felháborodást váltott ki a közönség egy része körében. „Júdás!”, ezt kiabálta be turnéja manchesteri állomásán, 1966. május 17-én egy néző. Érdekes, hogy a fellépést dokumentáló felvételről sokáig azt tartották, hogy az a londoni Royal Albert Hallban készült, ezért is jelent meg 1998-ban Live 1966: The „Royal Albert Hall” Concert címmel. Chan Marshallal (ez Cat Power valódi neve) azonban nem csak Dylanről, hanem saját dalokról, ösztönökről, alkotásról és a dalok életéről is beszélgettünk.
Úgy tűnik, hogy vonzódsz a feldolgozáslemezekhez. Ez a mostani Dylan-album a negyedik.
Nagyon sokféle zenén nőttem fel. Ami, azt hiszem, nagyon is egészséges. Ezek között volt egy csomó soul-, country- és jazz-sztenderd is, amelyek átdolgozások. A kedvenc előadóim is énekelnek feldolgozásokat. Úgy szocializálódtam, hogy ez nem fura, hogy ez a normális. A klasszikus zenében is ott van ez a fajta attitűd: modern zeneszerzők is játszanak Rahmanyinovot vagy Chopint. Szóval nem hiszem, hogy ez szokatlan. Azt gondolom, hogy ez része egy zenész életének.
Mitől lesz egy feldolgozás jó? Mennyire kell, hogy te is benne legyél, és mennyire kell, hogy hű legyen az eredetihez?
Én úgy tapasztaltam – akár hallgatóként, akár előadóként –, hogy az egyetlen, ami számít, hogy mennyire igaz és valódi egy feldolgozás. Ha ilyen, akkor az mindenképpen érvényes. Ha beteljesíti a feladatát, és gyógyír a léleknek – és tudjuk, hogy a zene sok esetben rendelkezik gyógyító erővel –, akkor számomra rendben van.
És egy feldolgozás nagyon sokféleképpen tudja teljesíteni a küldetését.
Ez nagyon is így van. Tud nagyon másképp beszélni hozzánk, mint az eredeti, lehet egy egészen másfajta fordítása, értelmezése az eredeti dalnak. Ezek izgalmas művészi gesztusok. Vannak aztán olyan változatok is, egyfajta lebutított verziók, amiket kereskedelmi szempontok szerint hoznak létre, és amikhez én magam nem annyira vonzódom.
Vannak kedvenc feldolgozásdalaid? Hülye kérdés, biztosan vannak.
Ó, igen. Rengeteg van. David Bowie Nina Simone-feldolgozása, a Wild Is The Wind
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.