zene
A Titanik bártól a bálna szeméig – Tarr Béla és Víg Mihály lélektől lélekig dolgoztak együtt
Tarr és Víg közös munkáját szinte kikövetelte alkotói megközelítésük, művészi világaik közelsége. Vagy tán inkább egylényegűsége.
Megrendezett balesetek | Három Brian Eno-album, amik ötven éve nem tudnak kimenni a divatból
Brian Eno a popzene tájképének egyik legfontosabb alakítója az elmúlt fél évszázadban.
Fésű és gumibot – a Kádár-rendszer és a magyar rockzene
A Péter & Gábor legújabb adásában Balogh Gábor helyére Németh Róbert ugrott be, hogy Konok Péterrel merüljenek alá a magyar beat és rock hőskorába, az három T-s évtizedekbe.
Miért csúszott félre a Sziget az elmúlt években? Gerendai Károly elmondja
A Ring ezúttal rendhagyó felállással, két riporterrel és egy vendéggel jelentkezik: Gavra Gábor és Németh Róbert a Sziget dicső múltjáról, problémákkal teli jelenéről, és sok kérdés felvető jövőjéről faggatja Gerendai Károlyt, aki többek közt elmondja, miben lesz más jövőre a Sziget, mint az elmúlt években.
Jókor, jó helyen | Ez volt a Wolf Alice az Akváriumban
Mindig különleges alkalom, amikor egy nemzetközileg ismert zenekar (vagy előadó) pont jókor lép fel Budapesten, éppen akkor, amikor a pályafutása magaslati pontján, vagy fennsíkján tartózkodik. Ez történt most is, sokak nagy örömére. A sokak nagy öröme azt jelenti, hogy az Akváriumban már a koncert előtt kitették a telt ház-táblát.
Beszéljen-e a művészet a politikáról? – Lovasi András és Őze Áron a Csemegepultban
Az ÖT Youtube-csatornáján futó kulturális beszélgetőműsor eddigi talán „legpolitizálósabb” adásában előkerül Krasznahorkai László Nobel-díja, a „mocskos fideszezés”, a színház világa, ám lényegében az összes téma arra fut ki, van-e helye a politikának a művészetben, és ha van, milyen hangon érdemes a kultúrának a közéletről megszólalnia.
A sötét pszichedélia, az álomszerű furcsaság – Chris Goss, a stoner rock atyamestere az A38-on
Egy ismeretlen ismerős, egy különös csillagrendszer egyik legfényesebb csillaga, Chris Goss és zenekara, a Masters Of Reality túrta fel és varázsolta el tegnap a Hajó színpadát.
Még mindig van mit mondani – a Becoming Led Zeppelin című filmről
A Becoming Led Zeppelin nem hibátlan film: talán túl hosszú, néha túl sokat akar mutatni egyszerre, és hiányérzetet is kelthet, hiszen csak a kezdetekre koncentrál. Mégis: erős, élvezetes és helyenként katartikus élmény.
A kortárs elektronikus zene alázatos jakuzája – DJ Krush budapesti koncertjéről
Nem láttam még egy ilyen dj-t, aki ennyire össze akart volna kacsintani a közönségével, nem mellesleg olyat sem láttam, akinek a mozdulatait ennyire lekövette volna a hallgatóság.
Miskolc története nem fáklyásmenet, de sajnálni sem kell
A Miskolcról alkotott kép sokak fejében még ma is szürkébb a valóságnál, pedig aki veszi a fáradtságot, hogy elutazzon oda, már nem a rendszerváltás utáni kilátástalanságot fogja tapasztalni. Ott van például a CineFest Nemzetközi Filmfesztivál sok kísérőprogrammal, és ha az ember beszélget a helyiekkel, még színesebb képet kaphat a városról, felfedezhet például olyan helyeket, amiket magától nem biztos, hogy megtalálna.
Mit adtak nekünk a fesztiválok? – a Fesztiválország című filmről
A miskolci CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon, szeptember 11-én mutatták be a Fesztiválország című, a hazai fesztiválkultúra bő három évtizedét feldolgozó dokumentumfilmet, amelyet országosan szeptember 18-ától vetítenek majd a mozikban.
Visszatalálhatnunk-e valaha a csendhez?
Nem kriptára vagy egy süketszoba steril némaságára gondolok, hanem a „zenei szennyezés” előtti csendre. Étteremre, hol kanál koppan a tányéron; üzletre, ahová belépve ajtónyitáskor diszkrét csengettyű, majd ide-oda tologatott vállfák csattogása hallik; kocsmára, benne Darth Vader-i hörgést produkáló kávégéppel; vagy akár egy benzinkút mellékhelyiségére.
Nem akciófilm, hanem minőségi krimi – ez a blues
Meglepőnek tűnhet, ha valaki a Zeneakadémia elvégzése mellett, után és ellenére sem találja primitívnek és cikinek a bluest, holott a papírforma alapján fülemet fintorítva kellett volna menekülnöm ettől az iskolázatlan mételytől. Másként történt.
Fricska vagy botrány? Steven Wilson az Abbától Billie Eilishig bármivel hagyja magát megfertőzni
Idén jelent meg Steven Wilson The Overview című albuma. Az angol zenész-dalszerző a kortárs könnyűzene megkerülhetetlen figurája, aki képes felismerni és alkalmazni a mainstream popzenében uralkodó fontos tendenciákat, és még abban is modern, hogy egy eleve anakronisztikus zsánert használt ugródeszkaként.
Kutyaszorítóban. Néhány gondolat a mocskos fideszezésről és a könnyűzenéről
Azzal szemben, amit mindösszesen mocskos fideszezésnek nevezünk, mindenféle túlfeszült intézményi reakció felesleges és kontraproduktív. Egy akármilyen fennálló rendszer csak rosszul, de inkább nevetségesen jöhet ki egy efféle pengeváltásból.
Horváth László drogügyi megbízottnak kifejezett véleménye van arról, hogy mit kellene közvetítenie a fiatalok felé a popzenének. Az üzenet egyszerű, pozitív, feliratos falvédő a penészedő vakolaton: „arról énekeljenek, hogy az iskola érték, a munka és család érték”.
Meghalt a koncert, éljen a koncert?
Beleszagoltam az idei Sziget fesztiválba. És érdekes következtetésekre jutottam. Öregedni szar, de izgalmas élmény.
Pokolkutyák az ösvényen – a társadalom változik, a blues örök
A blues senkié, gyümölcse mindenkié. A blues színes, ezért nincs egyetlen színe. A blues – blues. Mindig más, alapjában mindig ugyanaz. Még akkor is, ha már nem blues, még akkor sem, mikor ízig-vérig az.