zene
A könyveket és palacsintát mindig szeretni fogjuk – vagy mégsem?
A tendencia a műveltség eltűnése és a primitivizmus diadala, állapította meg Spiró György az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ez a megállapítás pedig remek apropót szolgáltat egy kis őszi merengéshez.
Gallagherék békéje, avagy ne nézz vissza haraggal – az Oasis-dokumentumfilmről
Az Oasis: Don’t Look Back in Anger című dokumentumfilm nem mondja el az Oasis teljes történetét, hanem a 2025-ös újraegyesülésre és a Live ’25 turnéra figyel.
Deák Bill Gyula nekünk énekelt, külvárosi kölyköknek.
Mutatok egy-egy jó számot mindegyik Bëlga-albumról
A Bëlga nem paródiákat gyárt. A frontemberek nemcsak felmutatják az aktuálisan felvett szerepet – de valódi kíváncsisággal bújnak bele, és a saját képükre formálják azt, mielőtt elengedik a gyeplőt.
A fesztiválszezon a Péter & Gábort sem hagyja érintetlenül, így a legfrissebb adásban Konok Péter és Balogh Gábor – Karafiáth Orsolya műsorvezetése mellett – átbeszéli a fesztiválok történetét az ókori cirkuszi játékoktól Woodstockon át a Szigetig.
Nem kell megbolondítani – ilyen volt a XIX. Ördögkatlan Fesztivál
A Bérczes László főszervező által megálmodott rendezvény egyik legfontosabb alapgondolata, hogy nem akar elkülönülni a helyszínéül szolgáló települések életétől. Nagyharsány, Kisharsány és Beremend privát és közterei egy hét erejéig nyüzsgő élettel telnek meg.
Kaláka a világvégén: ilyen volt az idei Malomfesztivál
Mi történik akkor, ha a puszta közepére kirakunk kétezer embert szűkös erőforrásokkal, radikálisan eltérő képességekkel, és már-már apokaliptikus elemekkel, úgy is, mint pusztító hőség vagy a száz kilométer per órás forgószél, ráadásul egy olyan környéken, ahol mindenki más nyelvet beszél, és meglehetősen nacionalista, továbbá egyéb politikai sérelmei vannak a másikkal szemben?
Mítosz(újra)építés vagy családi cenzúra – A Michael című új Jackson-filmről
Van néhány olyan világsztár a popkultúrában, akiről szinte lehetetlen objektív filmet készíteni. Michael Jackson kétségtelenül közéjük tartozik. Egyszerre volt korszakos zseni, példátlan hatású előadó, a popzene történetének egyik legnagyobb újítója, ugyanakkor élete utolsó két évtizedében a világ egyik legmegosztóbb közszereplőjévé vált.
A zenekar vendégfrontembere nagy kedvvel vezényelte a koncertet, az idős punkok pedig magabiztosan követték. Talán meglepő, de van élet John Lydon nélkül is. Kisebbfajta bravúr.
Egy kis kosz, egy kis mamut-DNS – a Rolling Stones Foreign Tongues című új lemezéről
Kisebb karriervégi csoda ez a lemez, vagy ha összekötjük az előzővel, ez a nem várt kései megpezsdülés. A Stones-DNS alapvető elemei kerültek a stúdiómasinériába, azt azonban mégsem mondhatjuk, hogy a végeredmény egy klónozott mamut, mert az egész mögött nagyon is ott tartózkodik a három, még élő Rolling Stones-tag.
Nem minden vasárnap ugyanolyan – Morrissey Budapesten, a Barba Negrában
Életem harmadik Morrissey-koncertje, az eddigi legjobb. Szólóklasszikusok, Smiths-dalok, ínyencségek.
Minden generáció fesztiválja - ilyen volt a Fishing on Orfű
Hiába beszélünk sokat átalakuló szórakozási szokásokról, megszűnő vendéglátóhelyekről és csődbe zuhanó fesztiválokról, úgy tűnik, Orfű még állja a sarat. Az idei volt a 18. Fishing, mintegy 150 fellépővel – és pusztító hőséggel.
Épp a legjobb pillanatban | Ez volt Aldous Harding a Dürer Kertben
Az idei év egyik legjobb lemezét szállító új-zélandi dalszerző-énekesnőt nézhettük meg Újbudán. Micsoda öröm!
Byrne-ing down the house | Ez volt David Byrne a Papp László Arénában
Egyfelől tökéletes produkció, másfelől könnyed sodrás, mintha minden egyszerűen csak úgy történne, ahogy történnie kell. És milyen jól néz ki, amikor egy csomó ember arra ugrál, hogy „this ain’t no party, this ain’t no disco, this ain’t no fooling around”.
Hová tűnt a tatabányai Beyoncé?
A tatabányai Dadabánya Underground Művészeti Fesztiválon a hangosítás nem mindig sikerül profira. Először valami olyasmire kaptam fel a fejem, hogy „Karácsony Gergely nem állíthat meg”. Persze nem értettem pontosan, de nem is kell mindent érteni, sőt.
Vissza Liverpoolba – Paul McCartney The Boys of Dungeon Lane lemezéről
Hat évvel legutóbbi szólólemeze után Paul McCartney egy olyan albummal rukkolt elő, amelyet sokan már most pályája legszemélyesebb munkái között emlegetnek. A The Boys of Dungeon Lane nem egyszerűen az elmúlt évek dalainak gyűjteménye, hanem egy konceptuális emlékirat-gyűjtemény zenében elmesélve. Egy album, amelyben a világ egyik legismertebb dalszerzője nem (csak) a Beatlesről, nem a legendáról, hanem önmagáról beszél.
A nagy kékség | Tricky az Akváriumban
Nem bánom, hogy végre láttam a kilencvenes évek egyik zenei hősét – bár hasra nem estem tőle. De a pohár félig tele van.
Egy újabb könnyűzenei legendát pipálhat ki Budapest | Ez volt a Cabaret Voltaire a Dürerben
Ez az angol zenekar szinte mindenkire hatott, aki egy kicsit is izgalmas elektronikus zenét csinált az elmúlt évtizedekben. Sejtettem, hogy jó koncert lesz, de a végeredmény felülmúlta a várakozásaimat.
Ezen a gitáron írtam meg életem első dalait, ezen a gitáron vettem fel életem első nagy szerelmének a kedvenc zenekaraim általam valahogy leszedett dalait. Minden ezen a gitáron kezdődött, ezen a névtelen fadarabon, amibe valamikor belevéstem a nevem, mert annyira szerettem.
Üdv a haláldiszkóban, óriási a buli – ez volt John Lydon és a Public Image Ltd. Budapesten
John Lydon a Sex Pistols után akár egy egész életre belekényelmesedhetett volna a korszakalkotó, legendás figura alakjába, biztosítótű és házikabát – de nem ezt tette. És még most, hetvenévesen sem biztonsági játékos.