Az egy nappal Magyar Péter beiktatása előtt rögzített műsorban szóba kerül az igazságügyi miniszter személye, a szakmai és a politikai kormányzás közti viszony, de ismét szó esik a Fidesz bukásának okairól, valamint téma a leendő kormány várható EU-politikája is.
Visszalépett az igazságügyi miniszter, akinek a jelölése Gavra Gábor szerint hiba volt, viszont már a Gyurcsány-kormány alatt, aztán az elmúlt másfél évtizedben is elszokott a magyar nép attól, hogy egy miniszterelnök korrigálja a rossz személyi döntéseit. „Vissza kell szoknunk” ehhez, mondja Gavra.
Kóczián Péter szerint alapvetően a baloldali-liberális kultúrkörben megszokott szakértői státusz érvényesül az új jelölttel kapcsolatban, hiszen Görög Mártánál „szakértőbb embert nem lehet találni”, ezt nem lehet überelni. Azzal Kóczián is egyetért, hogy jó döntés volt az előző jelölt visszalépése, de Magyar megtehette volna ezt egy hete is - mindenesetre a leendő miniszterelnöknek meg kell tanulnia, hogy a sármja és „vízen járása” „nem ad mindenre felmentést”. Kóczián hozzáteszi, az igazságügyi miniszter 1-2 évig kiemelt szereplője lesz a kormánynak, emiatt „feddhetetlen embert kell odatenni”. A mintaadás a fontos, folytatja, ebből az is kiderül, hogy mit engedhet meg magának egy tisztviselő a kormányban vagy államapparátusban. A sógort kinevezni tabutörés, és Kóczián úgy látja, hogy Magyar Péter „hülye lett volna magával cipelni ezt a koloncot”.
Gavra szerint szokatlan, hogy Magyar korrektúrázta magát, emellett úgy látja, hogy az új igazságügyi miniszteren múlik, hogy boszorkányüldözés lesz, vagy jogi elszámoltatás. Kóczián azonban kicsit mást gondol, szerinte az igazságügyi miniszterség „virtigli poiltikai feladat lesz”, így „nem biztos, hogy előny az új jelölt szakmaisága”. A szakértőiség Kóczián Péter szerint „sokszor a feltartott kezet jelenti”, pedig bizonyos esetekben politikussá kellene válnia, „ha orákulum a szakma nevében, az szerintem nem lesz elég”.
Gavra szerint jó, ha a miniszterelnök a politikai álláspontot képviseli, az igazságügyi miniszter meg a szakmait, és így önkorlátozásnak is tűnik Magyar döntése, biztatónak ítéli meg a helyzetet. Kérdés, lesz-e elszámoltatás.
Kócziánnak eszébe jutott, az is egy variáció, hogy nem jogi elszámoltatás lesz, hanem nyilvános megszégyenülés. Gavra hozzáteszi, már háromszor történt olyan, hogy új kormányoknak meg kellett küzdeniük egy velük ellenséges mélyállammal, emiatt a Tiszának kellene nekiesnie a Fidesz-holdudvarnak. Kóczián szerint azért sem lehet boszorkányüldözni, mert lehet, hogy a Fidesz-szavazók közül 1 millió rájön arra, hogy igazából szimpatizálna a Tiszával. Átevez a beszélgetés a megszorító politika kérdésére, amit Kóczián szerint Orbán csinálni tudott, de arról kommunikálni nem, emiatt elidegenedtek a NER-es vállalkozók a rendszertől.
A következő téma az európai uniós politika. Gavra szerint az EU-s pénzek egy darabig elfedték a magyar gazdasági problémákat, ám mikor a Fidesz kilépett az Európai Néppártból, ezek a problémák újra láthatóvá váltak. Kócziánban felmerül, lehet, hogy Orbán és a nagytőke között valamikor megfordult a viszony, és inkább az utóbbi kezdte fogva tartani a másikat.
Gavra megjegyzi, hogy őt elképeszti az Európai Bizottság arroganciája, amivel Magyar Péterrel szemben fellép, pedig szerinte most történelmi lehetőség van a Brüsszel–Budapest-viszony rendbetételére. Kóczián emlékeztet minket, hogy nem feltétlenül politikai bosszúról van szó, hanem technokrata logikáról, de szerinte „kérdés az, hogy a politikai vezetése az EU-nak miért engedi ezt”. Kóczián Magyar Péter mostani legnagyobb feladatának és kormányzása legnagyobb tesztjének azt tartja, hogy „rá tudja-e venni a nyugat-európai politikusokat, a döntéshozókat, hogy higgyenek neki, mindent megcsinál, amit kértek tőle, de nem fog engedni bizonyos kérdésekben.” Szerinte az EU nehezen kezeli azt, ha egy rendszer formálisan demokratikus szabályokkal, de személyi és intézményi függéseken keresztül működik, és az EU demokráciavédelmi logikája is tud korlátozó lenni.
A műsorból a nézők megtudhatják azt is, mi az a fehérköpenyes elszámoltatás, „szekercével kellene-e nekiesni” a Fidesznek, szóba kerül, mire játszik a brüsszeli bürokrácia, és, hogy mi az a francia médiamodell. Továbbá az is, hogy az igazán izgalmas hétvége miatt korábbra várhatjuk a következő Visszhangkamra-adást.
Bejelentkezés