Henry Kissingernek tulajdonítják a mondást, hogy a hatalom a legerősebb afrodiziákum („Power is the ultimate aphrodisiac”). Kissinger sok mindenben tévedett, de ebben kivételesen igaza volt. Közép-Európa pedig – ahol a hatalom hol királyi és császári, hol népi demokratikus, hol kétharmados kiszerelésben kapható – laboratóriumi terepet kínál a tétel önfeledt vizsgálatához. A tudomány mai állása szerint a közép-európai politikai szerelemnek három alfaja ismeretes: az eltitkolt, a kitálalt és a pártprogramba foglalt. Ahol az ügy bizonyított, ott jelezzük. Ahol csak jól hangzik, ott is jelezzük – aztán persze elmeséljük, mert a legenda is forrás, csak másképp kell rá hivatkozni.
A Monarchia, avagy a diszkréció legfelsőbb foka
Kezdjük a csúcson. Ferenc József és Schratt Katalin (Katharina Schratt) színésznő kapcsolata a világtörténelem talán legillendőbb viszonya volt: harminc éven át tartott, a császár rendszerint hajnalban lopakodott át a színésznő villájába kuglófot enni, Erzsébet királyné pedig – és ez a történet legpikánsabb része – személyesen szervezte össze őket, gyakorlatilag kiszervezve, „outsourcolva” a férje érzelmi életét, ahogyan más ezt például a könyveléssel teszi. Hogy a kapcsolat valaha túllépett-e a kuglófos – gasztrointesztinális – kéjünnepen, azt a történészek máig vitatják. Nem bizonyított, de az osztrák császár szempontjából tökéletesen mindegy is volt: működött.
Maga Sisi sem maradt adósa a legendáriumnak. Az Andrássy Gyulához fűződő viszonyáról a magyar közvélemény százötven éve tudja, hogy „biztosan volt ott valami” – hiszen a királyné határozottan szerette a magyarokat, Andrássy pedig jóképű, értelmes forradalmár és gróf volt, ami külön-külön is elég, együtt pedig ellenállhatatlan. Bizonyíték? Semmi sem bizonyított – viszont nemzeti önbecsülésünk veretes sine qua non-ja, ezért nem is firtatnánk tovább.
A trónörökös, Rudolf mayerlingi esete már túlmutat az anekdota műfaján: az, hogy a főherceg és Vetsera Mária ugyanott, ugyanakkor haltak meg pisztolygolyó által, bizonyított, de a körülmények máig homályosak, és annyi összeesküvés-elmélet tapadt a történethez, hogy abból egy közepes streamingsorozat több évadja is kitelne. A Monarchia mindenesetre itt is hozta a formáját: az első hivatalos közlemény szerint a trónörökös szívelégtelenségben hunyt el. Ami – tágan értelmezve – végül is igaz.
Egy lengyel marsall és egy csehszlovák elnök, a két háború között
A lengyel Piłsudski marsall magánélete olyan volt, mint a lengyel történelem: hősies, bonyolult, és időnként két fronton is zajlott. Második felesége mellett közismert kapcsolatot tartott fenn Eugenia Lewicka fiatal orvosnővel – ez dokumentált, a korabeli Varsó pedig pontosan úgy kezelte, ahogy Közép-Európa az ilyesmit szokta: mindenki tudta, de senki sem beszélt róla nyilvánosan. Kapcsolatuk 1931-ben véget ért, a doktornő az év júniusában tisztázatlan körülmények között életét vesztette egy varsói kórházban.
A csehszlovák államalapító, Masaryk elnök – a régió erkölcsi etalonja, maga a „filozófus az elnöki székben” – idős korában meleg hangú levelezést folytatott Oldra Sedlmayerová költőnővel. A levelek léteznek, a történészek azóta is finoman köhécselve vitatják, mi is volt ez pontosan. Nem bizonyított, hogy több a közeli ismeretségnél – jól esik viszont tudni, hogy a prágai Várban a filozófia mellett a líra is otthonra talált.
Az államosított hálószoba – légyottok a népi demokráciában
A népi demokrácia e téren is paradox képződmény volt.
Kádár János korszakának legnagyobb szexbotránya maga a botrány teljes hiánya: a puritán első titkár mellett az ország úgy élte át a hatvanas éveket, hogy közben a „három t” mellett kialakult egy negyedik is – a tapintat. A pártelit vadászházairól természetesen mindenki tudott mindent, vagyis pontosabban: senki semmit, de mindenki anekdotákat mesélt. Ez sem bizonyított – a vadászháznak viszont azóta is külön helye van a magyar politikai mitológiában, valahol a Rákosi-villa és a balatonőszödi beszéd között.
Rendszerváltás után: a szabadság ára és kamatai
Václav Havel volt az egyetlen közép-európai államférfi, aki a párkapcsolati kaland-témát úgy oldotta meg, hogy megzsarolni sem lehetett vele: mindent bevallott, lehetőleg előre, és lehetőleg irodalmi formában. A disszidens drámaíró szerelmi életét ő maga dokumentálta: a feleség, Olga Havlová pedig legendás cseh nyugalommal viselte, hogy férje a szabadságot minden értelemben a lehető legkomolyabban veszi. Felesége 1996-ban bekövetkezett halála után Havel újraházasodott, feleségül vette Dagmar Veškrnová színésznőt – a bársonyos forradalom után az újrakezdés is lehetségesnek bizonyult.
A cseheknél egyébként a műfaj csúcsteljesítménye Petr Nečas kormányfő esete: kabinetfőnöke, Jana Nagyová iránti vonzalma 2013-ban megbuktatta a kormányát. A miniszterelnök és Nagyová közti kapcsolat többek szerint túlterjeszkedett a főnök–beosztott viszonyon, a kabinetfőnök ráadásul egy ponton a katonai titkosszolgálattal kezdte figyeltetni Nečas válófélben lévő feleségét. Hogy aztán a bukott miniszterelnök végül lovagiasan feleségül vegye a hölgyet.
vagyis dramaturgiailag Shakespeare-t idézi: politikai tragédiának indult és valamiféle családi vígjátékként ért véget.
A szlovák Boris Kollár házelnök más utat választott: nála nincs mit leleplezni, mert ő maga a leleplezés. Közel tucatnyi (tizenegy) gyermek, körülbelül ugyanannyi (tíz) édesanya: mind bizonyított, sőt büszkén vállalt. Kollár úr gyakorlatilag egyszemélyes demográfiai program és robbanás, és mint ilyen, a régió családpolitikai vitáihoz kizárólag tettekkel szól hozzá.
És Magyarország? A műfaj hazai műhelyei
Borkai Zsolt győri expolgármester 2019-es adriai jachtkalandja (bizonyított, gazdagon dokumentált) a helyszínválasztás tanmeséje: kiderült, hogy a nemzetközi vizek jogilag szabadok ugyan, mediálisan viszont színtiszta belföldnek számítanak. Az érintett elismerte a történteket és távozott, ami közép-európai mércével kifejezetten elegáns megoldás: errefelé hagyományosan a tagadás dívik, lehetőleg még a fénykép hátoldalán is. Az adriai titkos felvételek csúcspontja élete végéig kíséri a nyájas fogyasztót: Borkai városi jegyzője és társa a jacht oldalán állva leplezetlen csodálattal és áhítattal merít ihletet főnöke serény akciójából. Pazar életképek Fekete Pákó zenéjére – classy, mondaná az angol.
Jakab Péter a műfaj vállalkozói ágát képviseli: a Jobbikból távozva kedvesével, Molnár Enikővel közösen alapított pártot (bizonyított, nyilvánosan vállalt). A Nép Pártján ezzel a magyar politikatörténet első olyan formációja lett, amelyben a koalíciós szerződést minden jel szerint vacsora közben kötötték. A szerelem mint politikai startup.
És micsoda meglepetés: Gyurcsány Ferenc szolgáltatta a műfaj legnagyobb dramaturgiai újítását. 2025 májusában egyetlen napon jelentette be visszavonulását a politikától és válását Dobrev Klárától (bizonyított), vagyis egyszerre lépett ki mindkét koalícióból – a demokratikusból és a demokratikus centralizmusban működő házasságiból. Dobrev később elárulta: az időzítés célja az volt, hogy a válás a visszavonulás árnyékában maradjon. A magyar sajtótörténet így gazdagodott az első olyan esettel, amikor valaki a saját politikai bukását használta füstfüggönynek. A Direkt36 utóbb megírta, hogy a párton belül évekig nyílt titok volt egy Gyurcsányhoz köthető munkatársi viszony (az érintettek ezt nem kommentálták – a kádári tapintat tehát túlélte a rendszerváltást, csak magánkézbe került). A legfrissebb fejezetet ő maga adagolja: Facebook-posztjaiban feltűnt egy Ágnes Éva nevű hölgy, akit a volt miniszterelnök drágámnak titulál. Se bizonyíték, se cáfolat.
Magyar Péter egy hosszabb bekezdést érdemel, ugyanis nála a képlet fordítva is működik: pályáját egy házasság vége indította el (bizonyított – a hangfelvétel a magyar történelem egyik legnagyobb hatású válóperi mellékletévé lépett elő; a botrány rendes körülmények között karriert zár le, az övét viszont egy botrány nyitotta meg). Későbbi kapcsolata Vogel Evelinnel a nyilvánosság előtt zajlott és ott is ért véget; a szakítás után napvilágot látott vádak igazságtartalmát bízzuk a tisztelt olvasóra. Annyit rögzíthetünk, hogy a kampány hajrájában a miniszterelnök-jelölt magánéletének minden szeglete címlapokra került, amit a jámbor választó soha nem látott kétharmaddal díjazott (az Ötkert-sztori, bár vannak a férfi–nő kapcsolatot érintő elemei, nem egészen ide tartozik, az azt követő Duna-parti telefonhajítás, bár bizonyított és beismert, ugyancsak tárgykörünkön kívül esik: az vízügyi fejezet). A miniszterelnök magánéletéről keringő további híreszteléseknek pedig – ki kinek és mit rakott be szárazon – a politikai bulvár értelmezési tartományában a helye; azt egyetlen tudományos megállapítás keretezi: amíg konszenzuális, addig magánügy.
Summa
Mit jelez Közép-Európa lepedőakrobatikai panoptikuma?
Egyetlen óvatos és konyhatudományos következtetést azért megkockáztathatunk: az a vezető, akinek rendben a nemi élete és elégedett azzal, talán kevesebbet feszeng, kevesebbet kompenzál, és lényegesen ritkábban indít hadjáratot merő unalomból. Az elégedett államférfi nemzetgazdasági érdek: tehermentesített idegrendszerrel érkezik reggel a hivatalba, és a közfeladatokra fordíthatja azt az energiát, amit boldogtalanabb kollégái szoborállításra, ellenségképgyártásra és túlfeszült közéleti kényszermozgásokra fordítanak. A történelem tanúsága szerint a közre nézve mindig a frusztrált politikus volt a legveszélyesebb — erre, sajnos, bőven akad bizonyíték.
A nap végén – és a következő nap hajnalán – ugyanis mindannyian emberek vagyunk. Császárok és titkárok, marsallok és házelnökök, drámaírók, pártalapítók és hobbista céllövő kormányfők. Hogy ezt ki-ki hogyan éli meg, kivitelezéstechnikai kérdés.
Borítókép: Ferenc József és Schratt Katalin 1910-ben / fotó: Austrian Archives / IMAGNO / APA-PictureDesk via AFP
Bejelentkezés