A Visszhangkamra legfrissebb adásában legfőképp a Fidesz jövőjét latolgatja Kóczián Péter és Balogh Gábor – milyen pártot építhet Orbán Viktor? Képes-e a Fidesz ellenzékben újjászerveződni vagy szétesik? –, de szóba kerül az is, mennyire megalapozottak a Tisza-kormány hatalomgyakorlásával kapcsolatos félelmek.
Gulyás Gergely távozik a Fidesz parlamenti frakciójának éléről, több jelölt is van a frakció élére, Orbán Viktor elutazott a labdarúgó-vébére, Navracsics Tibor és Ferenc Orsolya Fidesz-kritikákat fogalmaztak meg, előbbi szerint a Fidesz-brand érvényessége lejárt, utóbbi alternatív szervezetet hozhat létre – innen rugaszkodik el a beszélgetés azzal a kérdéssel, széteső párt-e a Fidesz. Kóczián szerint a közvélemény egy része óhajtja a Fidesz széthullását, ám a fideszesek maguk összességében nem osztoznak ebben az érzésben. Balogh Gábor szerint a jobboldalon „marad a Fidesz – vagy nem marad semmi”. Szerinte a Fidesz a 2010 utáni MSZP-hez hasonló alkalmazkodási válságba került: rendszerpártból hagyományos ellenzéki párttá kellene válnia.
A jelenleg hallható fideszes belső kritikák leginkább azt jelzik, a hatalom és a küldetéstudat eddig összetartotta a Fidesz különféle csoportjait, most pedig már nem, mondja Balogh. A vereség után felszínre kerültek az ideológiai, kulturális és személyes ellentétek, teszi hozzá, voltak, akik egymásra néztek, és azt kérdezték: mit keresek én ezzel egy pártban. Előkerül az MSZMP–MSZP-szakadás és az MSZP–DK-szétválás is: Balogh szerint önmagában egy szakadás nem feltétlenül jelent politikai megsemmisülést.
Na, de mit tesz Orbán Viktor? Kóczián szerint a legtöbben most úgy látják, Orbán radikalizálhatja a Fideszt, azt gondolja, ott van a szavazók többsége, a szélről kell újra építkezni. De előfordulhat-e, hogy a volt miniszterelnök támogat egy mérsékeltebb irányba történő átalakulást, vagy esetleg saját személyes (Orbán Viktor-)pártot épít? Balogh szerint Orbán közvetlen célja most nem feltétlenül a gyors visszatérés, hanem hogy továbbra is ő maradjon a jobboldali tábor vezetője. Annyit lát jelenleg csak, „hogy a labdát nem szabad elveszíteni” – mondja Balogh, aki szerint Orbán stratégiai érzéke szerényebb, mint amennyire hívei azt taksálják. Miért veszítette el Orbán azt a képességét, hogy egyszerre szólítsa meg a mérsékelteket és a radikálisokat, teszi fel a kérdést Kóczián. Balogh szerint Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc politikai pályája hasonló ívet ír le: széles, integratív programmal indultak, majd egyre szűkebb, radikálisabb és autoriterebb politikai identitásba szorultak. Szó esik arról is, hogyan értelmezzük Toroczkai László és a Mi Hazánk jelenlegi politikai mozgását. Toroczkai stratégiája Balogh szerint az, hogy ezen a ponton nem „bántja” a Fidesz megrogyott szavazóit, hanem inkább csak udvarol nekik (és a Fidesznek is).
A beszélgetés aztán a Tisza-kormány hatalomgyakorlására fordul, és szóba kerül Sulyok Tamás ügye is. Balogh szerint a köztársasági elnök súlytalan figura, nem hiszi, hogy „demonstrálni fog” a kormánnyal szemben, karakteridegen lenne ez tőle, „nem erre a melóra szerződött”. Balogh szerint Sulyok „leszedése” vagy megvédése e pillanatban valójában jelentéktelen kérdés. Ami a Tisza-kormány intézkedéseit illeti, Kóczián kérdése az, Magyar Péterék „felemelkedtek-e” Orbán Viktor 2010-es normatöréséhez, vagy Orbán Viktor követte el az „ősbűnt”, és amit a Tisza csinál, az csupán reakció, és mint olyan, „a kisebbik ősbűn”. Balogh szerint – aki megjegyzi, 1994-ben már sor került egy ős-ősbűnre a konszenzus nélküli alkotmánymódosítással – kétségtelen, hogy Orbán követte el az „ősbűnt”, de ez nem legitimálja azt, amit a Tisza most tesz. A kérdés, hogyan reagál erre a magyar társadalom, teszi hozzá Balogh, aki több példát is hoz Magyar Péter és környezete fenyegető vagy kioktató gesztusaira: szóba hozza azt, amikor Magyar Péter figyelmeztette Török Gábor elemzőt, ne menjen szembe a népakarattal, de megemlíti újságírók rendreutasítását vagy kellemetlen kérdések elutasítását is. Bódis Kriszta kijelentése is előkerül: a tiszás politikus szerint a fideszes képviselők csak a nép türelméből ülhetnek a parlamentben. Balogh szerint mindez azt a populista felfogást mutatja, amelyben a kormány önmagát az egész néppel azonosítja.
De mennyire jogos a választási győzelemre és a népakaratra hivatkozva rendkívüli politikai lépéseket tenni? Mi a magyar választók jelentős részének demokráciafelfogása? Milyen stratégiai irányokban kereshet most társadalmi bázist a Fidesz? És segíthetne-e a volt kormánypárton egy radikális parlamenti frakciócsere? Hogy mit gondolnak erről a Visszhangkamra beszélgetőpartnerei, kiderül a műsorból.
Bejelentkezés