kispróza
Amerikai Sztahanov | 33. rész: Szép álmokat, Amerika!
Amerika emigráns ország, több millió ember érkezett ide az évszázadok alatt. Ezért van csak Good Morning America és nincs Szép álmokat, Amerika. Nincs értelme, hogy ragozzuk a rettegést.
Amerikai Sztahanov | 32. rész: Karma Police
Minden időszaknak megvan az irodai zenéje. A Covid sem volt más. A laborban a diákok Radioheadet hallgattak. OK Computer. Újra és újra. Néha tízszer-hússzor is lejátszották ugyanazt a három számot: Exit Music, Let Down, No Surprises. Mindig ebben a sorrendben.
Éhes vagy? Igen. Mit szeretnél enni? Mi van? Káposztás tészta. Eh. Megint? Utálom a káposztás tésztát. Nem hogy örülnél annak, hogy van mit enned. Annak örülök, hogy van mit ennem, de évek óta káposztás tésztát adsz. Mindig megkérdezed, mit akarok, és a végén... Meguntam! Hánynom kell a káposztás tésztától! Hálátlan.
Amerikai Sztahanov | 27. rész: Jean von Hessen
Ebéd közben bemutatkozott. Náci volt az apám. Kék szemű, jóképű. Jobb, ha ezt azonnal tisztázzuk. Nem szeretem a meglepetéseket.
Amerikai Sztahanov | 10. rész: Moviestar, New Orleans
A fekete csajok átnéznek rajtunk, mintha hullavonat lennénk. A férfiak közel tartják őket. Táncolunk magunkban a parkett közepén. Lassan gyülekeznek a helybeliek is, és rázzák és rázzák, és egyre közelebb jönnek hozzánk. Középre szorítanak. Nem tudunk mozdulni sem.
Drákói vigyor | Kenszel Pikcsör, 6. rész
Zsoltival az egyik éjszakás műszakban kezdtünk el politikáról beszélni, felgyorsult a beszéde, kicsit mélyebb lett a hangja, és két mondat után már a nagyhatalmi világ-összeesküvés közepén találtam magunkat. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat hatodik része.