mozi
Az árvaság árnyalatai – Nemes Jeles László Árva című filmjéről
Suttogások, beszélgetésfoszlányok, a külvilág történéseinek beszűrődő hangjai. A filmben szereplő fiú elől valóban titkolnak valamit, és a történelmi kor, amiben cseperedik – 1956 után – ugyancsak az elhallgatásokból, a suttogásokból, a bizalmatlanságból, a félelemből, a biztonságérzet teljes hiányából épül fel.
Ífiúság, gyöngykoszorú – Olasz Renátó Minden csillag című filmjéről
Amikor az ember harmincasokról szóló filmet néz, óhatatlanul előjön néhány kérdés koránál fogva is: mi maradt a fiatalságból, melyik álom teljesült, melyik nem, és meg lehet-e békélni önmagunkkal, amikor már nem kapaszkodhatunk a „majd egyszer” illúziójába? Olasz Renátó első rendezése, a Minden csillag ezekről a kérdésekről szól.
Amerikai Sztahanov | 28. rész: Memorias del subdesarrollo – primera parte
Humberto Solás filmjét vetítettem egy nyári osztálynak. Kubai filmtörténelem, Dean professzor előadása. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy fehér, angolszász férfi vezessen egy ilyen sorozatot.
Hogy lehet egy forradalmárokról szóló film ennyire konzervatív?
Paul Thomas Anderson új filmjében három dolog alapvetően zavaró, eltérő mértékben. Az első, hogy klisés a szüzséje. A többi kiderül a kritikából.
A mozgókép szinte a kezdetektől rendelkezik erős társadalmi dimenzióval, állapítják meg Virányi Orsolya és Németh Róbert kulturális beszélgetőműsorának vendégei. De miért nem csak thriller a Cápa, és hogyan készült a Fekete pont? És mit hozott a NER a filmben? Ez mind kiderül a műsorból.
Miskolc története nem fáklyásmenet, de sajnálni sem kell
A Miskolcról alkotott kép sokak fejében még ma is szürkébb a valóságnál, pedig aki veszi a fáradtságot, hogy elutazzon oda, már nem a rendszerváltás utáni kilátástalanságot fogja tapasztalni. Ott van például a CineFest Nemzetközi Filmfesztivál sok kísérőprogrammal, és ha az ember beszélget a helyiekkel, még színesebb képet kaphat a városról, felfedezhet például olyan helyeket, amiket magától nem biztos, hogy megtalálna.
Egy ideje változóban van Észak-Korea „filmipara”. Már amennyiben beszélhetünk ilyenről a mindent tervgazdaságban termelő diktatúrában. Míg korábban az 1950-es éveket idéző hősi eposzokat gyártottak, fekete-fehér karakterekkel, ma már a Kádár-kori magyar „kritikus” művekre emlékeztető alkotások is napvilágot látnak.
Az álomgyári vígjáték életjelet ad – Csupasz pisztoly-kritika
Egy ilyen szórakoztató, önfeledt röhögésre ingerlő, ráadásul jól elkészített film a facebookozásban és nonstop politizálásban humorérzékét vesztett közönségnek is jót tesz.
Egyre pontosabb, egyre tömörebb, egyre sűrűbb | Tarr Béla 70
Tarr művei lassan hömpölygő, gyönyörűen fényképezett, sarkalatos erkölcsi kérdéseket körbejáró, ólomsúlyú darabok, melyekben a helyszínek, a szereplők kiválasztása angyali pontossággal történt.
Hogyan lett a titokzatos világűr az emberiség mindennapi életének része? Hogyan lett a (pop)kultúra slágertémája az űrkutatás kérdése? Hogyan inspirálta a tudományos forradalom a kortárs kultúrát? Visszaszorultak-e a világűrrel kapcsolatos témák az utóbbi években a filmiparban? A Csemegepultban Kiss László csillagásszal és Dudás Viktor filmszakértővel beszélget Virányi Orsolya és Németh Róbert.
Wes Anderson újabb blöffje? Felháborító!
Az új Wes Anderson-film sem egy tipikus feelgood-popcorn-mozi, hanem egy igazi auteur újabb megvillanása. A föníciai séma szerethető, szívfacsaró történet valójában, ami sok mindennek álcázza magát.
Kiáltvány azokhoz, akik nem értik a Minecraft-filmet
A film előzetese után megindult a vita a rajongó között: ezt minek kellett? Abban mindenki egyetértett, hogy egy Minecraft-filmre szükség van, de ami a megvalósulást illeti, igencsak ellentétes vélemények ütköztek.
Megnéztem egy érzékenyítő filmet, és azóta nagyon érzékeny vagyok
Julie Delpy Barbárok a szomszédban című filmje lehetett volna egy karcos szatíra vagy egy nyomasztó dráma, de francia létére giccses hollywoodi vígjáték lett belőle.
Szállj fel magasra – szívbe markoló és szívmelengető felnövéstörténet a Bird című film
Anglia alulnézetből, végül azonban minden egy kicsit megmelkedik. Egy kamaszlány felnőtté válásának különös története – egy csomó jó zenével.
Melyik a jó film? A Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? Az előbbi? Vagy fordítva? Mit mond az értelmiség? És a lapok? És melyik film buktatja meg Orbán Viktort?
A Toldi Moziban, a múlt heti budapesti Cseh Filmkarneválon vetítették Adam Martinec első, Tor című nagyjátékfilmjét, ami egy disznóvágás tragikomédiáján keresztül mutatja be egy mai többgenerációs család életét. Ez a cseh család pedig akár magyar is lehetne.
De miért nem csak a sikeres filmekre adtunk pénzt?
Orbán Viktor nemrég filmstúdiót adott át és beszélt is a magyar filmről. A Futni mentem lett a rendszerváltás utáni legsikeresebb magyar mozgóképes alkotás. Több mint tíz év után újra van Filmszemle. Mozgás van tehát a magyar film körül – és persze ellentétes vélemények, sőt, indulatok. Filmes szakembereket, rendezőket, producereket kérdeztem, hogyan látják a helyzetet.
Az otthontalanság otthona – megnéztem az új Bob Dylan-filmet
A Sehol se otthon Bob Dylan örök kívülállósága körül kutat. És nem csak keres, talál is. Közben Timothée Chalamet remekül énekli a Dylan-dalokat. Filmkritika.
A Twin Peaks óta félek, ha egyedül maradok egy franciaággyal
David Lynch filmjeinek ugyan kétségtelenül része a sötétség, a sokszor nyomasztó világ őrületének megjelenítése, az emberi létezés abszurditása, de csak a felületes néző gondolhatja, hogy a testet öltött rémálmok pőre bemutatása volnának az egyedüli lényeg, a végcél.