Eljátszom a gondolattal, hogy van az a virtuális tér, ahol egy helyen tartózkodik Szoboszlai Dominik, Kerkez Milos, és akár még én is – ha kevésbé vagyok hatásvadász: a Liverpool labdarúgócsapata és szurkolói – Molnár Ferenc író, Richard Linklater filmrendező, Ethan Hawke és Andrew Scott színművészek. Azon vannak, hogy megszerezzék a Liliom jogait, mondja a Blue Moon egy pontján az utóbbi, mármint Scott, akiről mostanság a Ripley című sorozat miatt beszéltek sokat, ám ebben a moziban Richard Rodgers dalszerzőt alakítja. Az előbbinek, Hawke-nak számol be erről, akit pedig Lorenz Hart szövegíró szerepében láthatjuk. Ők ketten korábban nyerő párost alkottak, számos nagy slágert írtak, de most éppen nem dolgoznak együtt. No, de nem szaladnék ennyire előre.
Szoboszlai és a többiek, akik nyilván semmilyen módon nem tartoznak közös értelmezési tartományba, úgy kerülnek mégis egy kalap, esetleg egy felöltő alá, hogy az 1909-ben született Liliom 1945-ben írt amerikai musicalváltozatának, amit Rodgers közösen írt Oscar Hammerstein szövegíróval – ő is feltűnik a filmben, róla is később – egyik dala az a You’ll Never Walk Alone, ami a Liverpool labdarúgócsapatának himnusza, és amit minden egyes Pool-meccs elején és végén elénekel a csapat szurkolótábora a B-közép, a Kop vezetésével.
A Blue Moon egy kamaramozi, lényegében egy térben, egy New York-i bárban játszódik, lehetne tévéjáték is, vagy rögzített színházi előadás. Linklater rá is játszik erre a lehetőségre. A hatvanöt éves amerikai filmrendező persze kísérletezhet is bátran, van mire, erős életművet hozott össze mostanra: Mielőtt felkel a Nap, Mielőtt lemegy a Nap, Mielőtt éjfélt üt az óra, Rocksuli, Sráckor, hogy csak a legismertebbeket emlegessem. A Blue Moon mellett idén ráadásul még egy filmmel is jön: a francia újhullámot kameravégre tűző Nouvelle Vague-gal.
A film központi figurája a már említett Lorenz Hart dalszövegíró, aki olyan dalokat jegyez, mint a Blue Moon, a The Lady Is a Tramp, vagy a My Funny Valentine (erre a dalcímre szójátékozott a remek My Bloody Valentine zenekar, amikor nevet választott magának). Ahogy az kiderül, a kelleténél is jobban szereti a viszkit, szereti a férfiakat és a nőket is (inkább talán az előbbieket; a szépségtől lesz részeg, mondja a film egy pontján...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.