Még csak tegnap hoztam létre az első világot. Tegnap tettem le az első blockot (építőkockát). Tegnap szelídítettem meg az első farkasomat. Tegnap 2012 volt. Ma már 2025. Akkor gyermek voltam, ma már fiatal felnőtt. Tegnap még azt mondtam: ha én felnőtt volnék, egész nap Minecraftot játszanék. Tegnap még gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek, mára pedig elhagytam a gyermeki dolgokat.
A hét elején ismét gyermekké válhattam, ugyanis megnéztem az Egy Minecraft film című filmet. Azoknak, akik nem ismernék, a Minecraft egy 2011-ben, a Mojang Studio gondozásában megjelent videójáték. A kreatív sandbox játék minden idők legnépszerűbb és legtöbbször eladott játékává vált az évek során. A 2014 óta a Microsoft gondozásában lévő játék az egyike azon kevés címeknek, amelyek több mint egy évtized múltán is képesek növelni játékosbázisukat.
Kevés játék mondhatja el magáról, hogy több mint egy évtized után is havi 204 millióan ülnek le elé. A Minecraft nem csupán játék, hanem kulturális jelenség, amely 2011 óta generációk szórakozását határozza meg, és 220 millió dolláros éves bevételeivel mindmáig rekordokat dönt.
Ami tehát biztos, hogy ez minden idők legsikeresebb játéka, és bár az elmúlt évek során sokan temették, nem úgy tűnik, hogy ez változni fog a közeljövőben.
(Népszerűségét indikálja az is, hogy mind Gyurcsány Ferenc, mind Magyar Péter Minecraft-szerverek létrehozásával kívánt/kíván eljutni a fiatalok szívéhez).
De akkor térjünk rá a filmre. Bizonyára sokak úgy hallottak róla először, hogy ez az a film, amit látva mindenki megőrül a moziban. Való igaz. Különösen külföldön, de itthon is trenddé vált a fiatalok körében, hogy a film bizonyos, ikonikus jelenetei alatt üvöltsenek, tapsoljanak, és a popcornok repülése sem maradhat el.
A film középpontjában Steve (Jack Black), a szerencsétlen irodai munkás áll, aki egy gyermekkori álom nyomán betör egy bányába. Itt talál rá két különleges tárgyra: egy rejtélyes gömbre és egy, azt aktiváló tárolószerkezetre, amelyek együtt egy portált nyitnak az Overworldnek nevezett világba, ahol a terep szabadon alakítható kockákból áll, és ahol nincsenek fizikai törvények. Ez a Minecraft világa. Steve hamarosan paradicsommá alakítja az elsőre furának tűnő helyet. Kreativitásának csupán az emberi elme korlátjai szabnak határt. Az élet azonban nem csak játék és mese: rábukkan a Netherbe (Pokolba) vezető portálra, ahol Malgosha, a kreativitást gyűlölő uralkodó, az aranyimádó Piglin (Malacember) fogságba ejti. Steve-nek csak hűséges kutyája, Dennis segítségével sikerül a rejtélyes Gömböt visszajuttatnia a valós világba, elrejtve azt az ágya alatt.
Évtizedekkel később az 1980-as évek videojáték-bajnoka, Garrett „Guberáló” Garrison (Jason Momoa), aki épp a csőd szélén álló játékboltját próbálja megmenteni az Idaho állambeli Chuglassban, egy árverésen megszerzi Steve régi házának tartalmát. A nagy hozomány helyett azonban csak a számára értéktelennek tűnő rejtélyes Gömbre és tárolószerkezetére talál. Eközben Henry (Sebastian Hansen) és Natalie (Emma Myers), egy nemrég odaköltözött testvérpár próbálja feldolgozni édesanyjuk elvesztését. Henry egy iskolai baleset után, hogy elkerülje a kirúgást, Garrett-et bérli fel, hogy játssza el a nagybátyját. A fiú Garett játékboltjában találkozik a titokzatos tárgyakkal, és azok révén egy portálon keresztül az Overworldbe kerül nővérével, Garrettel és a közben hozzájuk csapódó ingatlanossal, Dawnnal (Danielle Brooks) együtt.
Itt kezdődik a film izgalmasabb része, ekkortól zajlik ugyanis a cselekmény a Minecraft világában. Az idegen környezetbe került csapat útnak indul megkeresni Steve-et, aki immár kiszabadulva a Netherből csatlakozik hozzájuk. A hazavezető út megnyitásához az új Gömb szükséges, aminek megszerzéséhez azonban szembe kell nézniük a Minecraft világának egyik legveszedelmesebb ellenségével. Spoilerezni azonban nem fogok.
A film előzetese után megindult a vita a rajongó között: ezt minek kellett? Abban mindenki egyetértett, hogy egy Minecraft-filmre szükség van, de ami a megvalósulást illeti, igencsak ellentétes vélemények ütköztek. Sokan kritizálták a rajongói oldalról a film küllemét, grafikáját. Szerintem a film grafikai elemei szórakoztatóak voltak, akárcsak egy jó minőségű rajzfilm esetében, sikerült egy új vizuális élménnyel bővíteni a Minecraft egyébként sem szerény vizuális megjelenését. Irreális és felesleges elvárás lenne, hogy a film grafikája jobban tükrözze az eredeti videójátékot, hiszen, ha valaki azt szeretné látni, játsszon a videójátékkal. A film lényege, hogy más élményt nyújt grafikailag, mint maga a videójáték, amit éppen feldolgoz. Ilyen szempontból tehát szerintem a film zseniális, élmény volt a szemnek az a minőség, amit a gyártók letettek az asztalra. 10/9.
A film előzetese:
Maga a történet ellenben elég sablonos. Van a jó és a rossz, akik küzdenek egymással, a hősöknek pedig végig kell menniük a hősök útján, küldetéseket végrehajtani, hogy aztán győzedelmeskedjenek. Hiányzott belőle a videójátékból jól ismert kreativitás. Az antagonista Malgosha motivációja érthetetlen, semmilyen mélysége nincs karakterének, ő maga a velejéig romlott malacember, akiben egy szikrányi jó sincsen. A film számos logikátlan, értelmetlen elemmel is rendelkezik, számos benne az önellentmondás, amit leginkább azok vehetnek észre, akik játszottak már a videójátékkal. Hogyan szerezhetett Steve elytrákat (repülő szárnyakat), ha nem is tudott túljutni a Netheren, és csupán egyetlen Ender Pearlel (végzet szeme) rendelkezik? Ugyanis mind a Netheren való áthaladás, mind az Ender Pearl szükséges ahhoz, hogy a játékos meg tudja szerezni ezt a tárgyat, vagyis a repülő szárnyakat. A történetben tehát vannak hiányosságok, sablonos és önellentmondásos. 10/4.
A film nagyon sok utalást tartalmaz nemcsak a videójáték különböző mechanikáira, hanem a körülötte kialakult kultúrára, közösségre is. Szerepelnek a filmben youtuberek, a Minecraft legendáiból ismert szereplők (Herobrine), és feltűnik benne a játék közösségének egyik legszívszaggatóbb története is. Amikor hőseink megérkeznek a Minecraft-világ egyik falujába, feltűnik egy koronát viselő malac. Azoknak, akik nem voltak a Minecraft-közösség részei, ez nem jelent semmit, sőt nem is ismerik, vagy nem is igazán hallottak Technoblade nevéről. Technoblade – polgári nevén Alexander – közel 20 millió feliratkozóval rendelkező tartalomgyártó volt a YouTubeon. Csatornájára közel ezer videót töltött fel élete során. Milliók rajongtak érte, humora számos fiatal gyermekkorát aranyozta be. Története akkor vett tragikus fordulatot, amikor 2021-ben rákkal diagnosztizálták, amit sajnos nem tudott leküzdeni. 2022 júniusában csupán 23 évesen távozott az élők sorából, nagy űrt hagyva maga mögött. A film az ő tiszteletére (és a Henryt alakító Sebastian Hansen javaslatára) vette képernyőre a Technoblade szimbólumává avanzsált koronás állatot. „Ő egy legenda” – mondja Steve, amikor elhaladnak mellette. Az alkotás tartalmaz más eastereggeket (húsvéti tojásokat), például a mémmé vált földházakat, vagy a rózsaszín bárányt, amely a legritkábban előforduló színű bárány a játékban. Az utalások mennyisége és minősége is méltó a Minecraft névhez. 10/10.
A film másik gyengesége a tartalmán túl az indokolatlanul sok főszereplő. A több mint 100 perces játékidő alatt csupán Garrett és Henry motivációját értjük meg többé-kevésbé. Natalie és Dawn érthetetlen érzelmi világgal és karakterrel rendelkeznek. Reakcióik és párbeszédeik élettelenek. A Jack Black által alakított Steve jópofa, vicces, a film során gyakran lehetett rajta derülni, különösen a Garrettel közös jelenetekben. 10/5.
Jobb véleménnyel vannak a filmről azok, akik ismerik a játékot, akik ezzel és ezen nőttek fel. Az interneten található kritikák nagy részén azt érzem, hogy a cikk írói nem ismerik a játékot. Ez a film kifejezetten a Minecraft rajongói közösségének, játékosbázisának készült, és bár a kritikusok lehúzták, emberek milliói számára a pillanat, hogy film készült gyermekkoruk egy ikonikus darabjából, feledteti a történet és a szereplői gárda gyengélkedését. Kellett már egy Minecraft-film, ezzel tartozott nekünk a játék. Mivel hatalmas címmé fejlődött a Minecraft, mindennel rendelkezett, képregénnyel, kártyával, könyvekkel, ezidáig egyedül a film hiányzott. Olyan ez, mintha nem lett volna teljes a gyermekkorunk. Kellett valami, ami lezárja azt, kellett valami, ami teljessé teszi.
Nem én vagyok az egyetlen, akinek a Minecraft zenéjét hallva borsódzik a háta, és akinek a szemei előtt megjelennek a múlt emlékei, gyermekkorunk önfeledt szórakozása. Az idők, amikor nem kellett azzal törődni, hogy mit hoz a holnap, amikor életem legnagyobb problémája a házi feladat megírása volt. Igen, még csak 21 éves vagyok, három éve a munka világában. Most vagyok a posztadoleszcencia korszakában, tökéletesen emlékszem a gyermekkoromra az óvodától a gimnáziumig. Ugyanakkor gyorsan kellett felnőnöm: a generációm a Covid időszakában vált felnőtté. A film visszahozta azokat az érzéseket, amik a Covid előtti időkből ismerősek. Bemutatja annak az örömét, amikor először indítottuk el a játékot, emlékeztet azokra, akikkel együtt töltöttük ezeket az éveket, de már nincsenek mellettünk, legyenek azok barátok, rokonok vagy ellenfelek. Ez a film nem a tartalma miatt válik ikonikussá, hanem a neve miatt. Az Egy Minecraft világa egy a sok közül, de egy olyan időbe visz vissza, amikor még nem fogtuk fel, mi az a halál, amikor a halál még nem élt velünk.
Eljön a nap, amikor létrehozom az utolsó világomat. Amikor leteszem az utolsó blockot (építőkockát). Amikor megszelídítem az utolsó farkasomat. Amikor a ma is tegnappá válik. Ma fiatal felnőtt vagyok, de hogy holnap mi leszek, nem tudom.
Bejelentkezés