kultúra
Mit adtak nekünk a fesztiválok? – a Fesztiválország című filmről
A miskolci CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon, szeptember 11-én mutatták be a Fesztiválország című, a hazai fesztiválkultúra bő három évtizedét feldolgozó dokumentumfilmet, amelyet országosan szeptember 18-ától vetítenek majd a mozikban.
Visszatalálhatnunk-e valaha a csendhez?
Nem kriptára vagy egy süketszoba steril némaságára gondolok, hanem a „zenei szennyezés” előtti csendre. Étteremre, hol kanál koppan a tányéron; üzletre, ahová belépve ajtónyitáskor diszkrét csengettyű, majd ide-oda tologatott vállfák csattogása hallik; kocsmára, benne Darth Vader-i hörgést produkáló kávégéppel; vagy akár egy benzinkút mellékhelyiségére.
Egy század kivájt üregei – nagyregény szikrázó hitelességgel | Spiró György Padmaly című könyvéről
A Padmaly monumentális, de nem nehézkes: Spiró keze alatt az adatok, a források és a hétköznapi élet apró részletei eleven történetté állnak össze.
Cégek és pénzek a kultúrharc mögött
A nagy kulturális áramlatok mögött mindig ott bujkálnak a nyers anyagi érdekek. Alig hiszem, hogy az eszmék csak úgy, a maguk erejéből végighömpölyögnének országokon és kontinenseken.
Anyám, a vogon | Kenszel Pikcsör, 11. rész
„Azokban az időkben tele volt zajjal meg zenével az egész város. Egyrészt ott voltak a gyárak a maguk dallamaival, mellettük pedig minden utcában legalább három kocsma, amiből kettőben élőzene szólt, rövid felfutása volt akkor a bluesnak, és rengeteg helyen az ment. A punk mellett valahogy mi is játszottunk bluest, sajátos felfogásban, amit nem sokan ismertek fel.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenegyedik része.
Nem akciófilm, hanem minőségi krimi – ez a blues
Meglepőnek tűnhet, ha valaki a Zeneakadémia elvégzése mellett, után és ellenére sem találja primitívnek és cikinek a bluest, holott a papírforma alapján fülemet fintorítva kellett volna menekülnöm ettől az iskolázatlan mételytől. Másként történt.
Sosem öregszünk meg – vagy mégis? Szajki Bálint Egészségben és betegségben című kiállításáról
Szajki Bálintnak a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban megtekinthető Egészségben és betegségben című kiállítása az időskor nehézségeiről beszél. Ez az a kérdéskör, amit, ha lehet, messzire elkerül mindenki: próbáljuk az öregkor témáját a lehető legtávolabb tartani magunktól, az idősekre pedig egyébként is inkább úgy tekintünk, mint akik már nem sok vizet zavarnak.
Történt valami fontos Tatabányán: megrendezték az első Mésztelepi Fesztivált bicikliversennyel, marhapörkölttel, koncerttel, és rengeteg röhögéssel. Pedig a környék hírhedt része a városnak, ahová még a taxisok és az ételfutárok is csak ímmel-ámmal járnak ki.
A Himnuszt szabad elemezni, interpretálni, földolgozni. Jól vagy rosszul, gyengén vagy színvonalasan. Az igazi kérdés az, hogy van-e benne többlet, van-e benne kraft, van-e mögötte gondolat. És hogy miért is habosítjuk ezt az egészet? Nincs jobb dolgunk?
Fricska vagy botrány? Steven Wilson az Abbától Billie Eilishig bármivel hagyja magát megfertőzni
Idén jelent meg Steven Wilson The Overview című albuma. Az angol zenész-dalszerző a kortárs könnyűzene megkerülhetetlen figurája, aki képes felismerni és alkalmazni a mainstream popzenében uralkodó fontos tendenciákat, és még abban is modern, hogy egy eleve anakronisztikus zsánert használt ugródeszkaként.
Egy ideje változóban van Észak-Korea „filmipara”. Már amennyiben beszélhetünk ilyenről a mindent tervgazdaságban termelő diktatúrában. Míg korábban az 1950-es éveket idéző hősi eposzokat gyártottak, fekete-fehér karakterekkel, ma már a Kádár-kori magyar „kritikus” művekre emlékeztető alkotások is napvilágot látnak.
Hurrá, nyaralunk! De hogyan? – Csonka András és Kiss Róbert Richárd a Csemegepultban
Ugyan az idei nyár már a végéhez közeledik, ám nyaralás, az utazás örök slágertéma. Erről beszélgetett a Csemegepult legfrissebb adásában Virányi Orsolya és Németh Róbert Csonka András színész-előadóművésszel és Kiss Róbert Richárd turisztikai szakértővel.
Kutyaszorítóban. Néhány gondolat a mocskos fideszezésről és a könnyűzenéről
Azzal szemben, amit mindösszesen mocskos fideszezésnek nevezünk, mindenféle túlfeszült intézményi reakció felesleges és kontraproduktív. Egy akármilyen fennálló rendszer csak rosszul, de inkább nevetségesen jöhet ki egy efféle pengeváltásból.
Az álomgyári vígjáték életjelet ad – Csupasz pisztoly-kritika
Egy ilyen szórakoztató, önfeledt röhögésre ingerlő, ráadásul jól elkészített film a facebookozásban és nonstop politizálásban humorérzékét vesztett közönségnek is jót tesz.
Horváth László drogügyi megbízottnak kifejezett véleménye van arról, hogy mit kellene közvetítenie a fiatalok felé a popzenének. Az üzenet egyszerű, pozitív, feliratos falvédő a penészedő vakolaton: „arról énekeljenek, hogy az iskola érték, a munka és család érték”.
Mi történt a Szőlő utcában? – Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényéről
A regény kiindulópontja az 1977-es bukaresti földrengés, innen tekintünk vissza a múltba, a főszereplő fiatalkorának emlékezetes és olykor traumatikus eseményeire. Katasztrófák idején a lélek képes kinyílni egy ismeretlen mező felé, ahol észreveszünk olyan dolgokat is, amelyekre korábban sohasem figyeltünk volna fel.
Budapest bulinegyednek látszik, de valójában kocsmasivatag – a Margit-negyed-balhéról
Európa más városaiban a vigalmi negyedek mellett létezik a helyi lakosság vérmérsékletéhez illő helyi, kerületi vendéglátás is. Budapesten a helyzet viszont láthatóan átlendült a végletes koncentráció felé. Abból a szempontból is, hogy egyre inkább a nagy láncok és vendéglátóipari nagyvállalatok uralják az éjszakát.
Mi az a közös Kapolcs, ami még mindig tart?
Kapolcs harmincöt éve megy, de még mindig van valami, ami összeköti a völgybe érkező ezerféle embert. És, ha szerencsénk van, ez így is marad. Helyszíni szemle.
Fusi halacskákkal | Verstúladagolás, május–június
Tettem egy ígéretet, hogy ugrom egy bombát a magyar líra brutális víztömegébe. Egy éven át elolvasok minden, magyar szerző által írt, most először publikált verset az összes irodalmi folyóiratban és online kulturális portálon, és hónapról hónapra megpróbálom népszerűsíteni a kedvenceimet. Íme, a folytatás.
A kultúra, amely az élet számos más területe mellett a mostani szerb rendszer egyik áldozata, nagymértékben tükrözi a nyomasztó társadalmi légkört, amelyben a délvidéki magyarok is próbálnak boldogulni.
Egyre pontosabb, egyre tömörebb, egyre sűrűbb | Tarr Béla 70
Tarr művei lassan hömpölygő, gyönyörűen fényképezett, sarkalatos erkölcsi kérdéseket körbejáró, ólomsúlyú darabok, melyekben a helyszínek, a szereplők kiválasztása angyali pontossággal történt.