Amerikai Sztahanov | 29. rész: Analóg lélek

Egyem meg a drága kis lelkedet, mondogatta nekem egykori osztálytársam, Mile Lajos, Lehet Más a Politika, Mile Lajos – Luigi, ahogy akkor hívtuk őt.

Milyen nagy lelke van ennek a kölyöknek. 

Rácsodálkozott ilyenkor a fehérre meszelt pucér falra, a tizenvalahány éves életünkre, a francia órán tanult legfrissebb Rimbaud-idézetekre, és jókora cuppanós puszásokat osztott az asztalhoz érkező haveroknak, ahogy éppen söröztünk a Leveles Csárdában.

De mi is a lélek? Van egy amerikai kifejezés, az old soul. A fordítógép szerint az „öreg lélek” olyan személyt jelöl, aki a kronológiai korát meghaladó érettséggel, bölcsességgel és megértéssel rendelkezik. Gyakran mutatnak mély empátiát, erős erkölcsi tartást és csendes, elmélkedő természetet. Egyszerűen úgy is felfogható, mint egy olyan személy leírása, aki egy idősebb, bölcsebb energiával rezonál.

Ilyen voltam? Nem tudom. 

De azt tudom, hogy már akkor is mélyen kötődtem a tárgyakhoz. Úgy is mondhatnám, hogy szerelmes voltam a tárgyakba. Van pontos lélektani meghatározása is ennek: tárgyszerelem, objektofília. Már a görög mitológia is beszámolt erről, Pygmalion személyében, a nagy szerelméről, Galateáról, az életre kelt márványszoborról. 

De ha ez nem győzi meg az átlagembert a kondíció komolyságáról, akkor mutassunk a megcáfolhatatlan bizonyítékra – ott virít a jelképünk a kis buzi LMBT plusz & plusz zászló mellett. Kevesen tudják vagy vették a fáradtságot kideríteni, mi is az a kerek kis fasz jelkép az (o)bjektumimádók zászlaján. Bizony, ez a miénk. Mit mondjak, ki kell másznom végre a klozetból, kifejezetten és tagadhatatlanul objektbuzi vagyok. 

Kisiskolás koromban gyakran belógtam az Aranybika melletti írószerboltba, és bámultam az üvegasztal alatt a Staedtler mechanikus ceruzákat. Nem a birtoklás érdekelt, inkább az álmodozás, az örök vágyakozás. Az igazat megvallva rettegtem. A legnagyobb félelmem az volt, hogy egy nap ott lesz a táskámban, a tolltartómban, és elrabolja tőlem ezt a gyönyörű álmot. 

Első szerelem volt. Bleistift, karandás, Caran d’Ache, Füllfederhalter, Waterman, Mont Blanc, Pelikan, Faber-Castell, Conté à Paris. 

Álomszerelem. Sóvárgás. Jó a magyar nyelv. Szószerelem, egy másik nagy vétkem, amiért naponta vezeklek. Lefordítom, nézem, hogy néz ki németül, a nyelvek nyelvén. Sehnsucht. Nem rossz, de itt lehet kifejezőbb a magyar. Viszont keményen versenyben van a koreai galmanghanda. Az jól hangzik, gal-mang-handa. Nem véletlen, hogy...