A Cabaret Voltaire, amely fennállása bő ötven éve alatt most, június 3-án koncertezett először Budapesten,
A megoldóképlet a szokásos: sokan szeretik, de sosem lett igazi sztárzenekar, megmaradt inkább csak bennfentes kedvencnek, miközben számos későbbi zenészre – sőt, akár teljes zenei színterekre – hatott. A sheffieldi zenekar az 1970-es évek elején kezdett el újszerű hangzásokkal kísérletezni; „zene hangszerek nélkül”, ez volt kezdetben az irány. Hogy nagyjából belőjük, hol is vagyunk éppen a könnyűzene történetében, és értsük, honnan is fakad a Cabaret Voltaire kultstátusza: ez az az időszak, amikor Nyugat-Németországban a Kraftwerk is még éppen csak a szárnyait és a robotikus hangzását bontogatja. 1974-ben jelenik meg a düsseldorfi együttes első olyan lemeze, az Autobahn, ami már valóban az elektronikus megszólalásra apellál.
A Cabaret Voltaire alkotópárosa, Chris Watson és Richard H. Kirk nagy példaképe egy még talán náluk is nagyobb útkereső és avantgárdista, Brian Eno volt, aki ekkoriban lépett szólópályára, azonban az észak-angliai fiatalok éppenséggel már azért is lelkesedtek, amit Eno még a Roxy Music tagjaként művelt a zenei kísérletezés hímes mezején. Kirk a klasszikus hangszereket – például a gitárt – hozta Watson mérnöki attitűdje mellé, frontembernek pedig bevették Stephen Mallindert, aki énekelt és basszusgitározott. Az alapító tagok közül ma már csak ő áll a színpadon, amikor a Cabaret Voltaire koncertezik – Kirk, aki lényegében az együttes szíve és lelke és középpontja volt, 2021-ben meghalt, Watson pedig, aki elvileg még ma is hivatalos tagja a zenekarnak, ki-kihagyja a turnékat. A Dürer kertben sem láthattuk. (Érdekesség egyébként, hogy 2009-től 2021-ig Richard H. Kirk vitte a Cabaret Voltaire nevet, Watson és Mallinder pedig 2025-ben aktivizálták magukat ismét ezen a néven.)
A Cabaret Voltaire első három lemezét vastagon a kísérletező hangzás jellemezte – zajok, hangkollázsok, korai elektronikus sound. Az 1981-es Red Mecca című lemezre érkezett meg valamiféle strukturáltabb hangzás, ami azonban nem ment az izgalomfaktor rovására. A legnagyobb sikert az 1983-as The Crackdown című album hozta, nem meglepő, hogy a tegnap esti koncert is ennek az albumnak az anyagára támaszkodott leginkább – azon...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.