„Mindenkinek, akit még érdekel, mi jár a Z és az alfa generáció fejében. Nem lesz kellemes” – áll a borítón. És valóban. A Mintha félistenek világában élnénk egy közérzeti antológia, amely olyan 16–22 éves korú fiatalok írásaiból áll, akik a Népszava és az Esterházy Magyarország pályázatára neveztek. Tényleg nem kellemes.
Maga a pályázat egy régi ötletre épül, a YIVO, vagyis Jiddis Tudományos Intézet 1930-as években közzétett pályázatára, ahol zsidó fiatalok jelentkezését várták. Annak a sorozatnak a második világháború vetett véget. Most, a holokauszt nyolcvanadik évfordulóján, a projekt felélesztői tisztelegtek „az elnémítottak” előtt. A felhívás ezúttal nem csak zsidó fiataloknak szólt: Milyennek látják a világot? Hogyan képzelik el a jövőt?
A zsűri (Németh Gábor, Szőcs Petra, Upor László) 199 pályaműből szelektált. A könyv az első öt helyezett szövegeivel kezd, majd jönnek a különdíjasok, végül a könyvjutalomban részesültek.
Amit ilyenkor szokás mondani, az itt valóban igaz lehetett: bizonyára nehéz helyzetben volt, akinek rangsort kellett felállítani ezek közt a sorsok, vagy sorsokról írt összefoglalók között. (Milyen nehéz lehetett ezt szétszálazni!)
Nem jó olvasni ezeket az írásokat.
Jó: hiszen akadnak irodalmi igénnyel megírt novellák is, ami persze szuper, de amelyiken esetleg érződik a sutaság, az amatőr mondatszerkesztés, az iskolás megfogalmazás, azok is érdekesek. Sokszor azok voltak az érdekesebbek. Valójában elég csapongó, ami a műfajt illeti (vallomás, vers, napló, úti beszámoló is elfért), de általában magas a színvonal. Még azoknál a szövegeknél is, amelyek szerzőjénél a minibiográfia szerint egy tanár unszolására ragadott tollat az írója, nem pedig világéletében verseket, novellákat írt, érezni az irodalmi mojo-t! Tulajdonképp azt mutatják meg, hogy az irodalomban nem feltétlen a szavak a lényegesek, legalábbis a jelenlét, ami a szavak mögött van, ha őszinte, ha igaz, akkor képes valamit közvetíteni, energiát átadni. És hát, tudjuk: bármilyen profi betűhalmaz képes semmitmondó és csinált lenni, megtévesztő mivoltuk olykor soha fel nem tűnik, csak az, hogy ürességet érzünk utánuk.
Itt nincs erről szó.
De tényleg nem jó olvasni ezeket a szövegeket. Valóban nem az, nem kellemes, ami kissé furcsává teszi az egészet, mivel mégiscsak minden írás előtt azt olvassuk el először, hogy melyik lett első helyezett, melyik ötödik stb. Azt éreztem, hogy a könyvalakban megjelenéskor ezt mintha felesleges lenne a novella elején közölni. Még akkor is, ha nem a tragédiák versenyeztek egymással, hanem valószínűleg pusztán szakmai, irodalmi szempontok is szerepet játszottak a sorrend kialakulásában. Valószínűleg.
Átment rajtuk is a Covid. Anyák. Túlélők. Drogoznak. Sportolnak. Utaznak. Unatkoznak. Túlteljesítenek, hogy bizonyítsanak. Vagy épp szabadok akarnak lenni, kiszabadulna a teljesítménykényszer, influenszerkényszer, szülői nyomás alól. Dalokat üvöltöznek. Tehetségesek. Átlagosak. Szerelmesek. Szeretnének szerelmesek lenni. Kapcsolódni próbálnak egymáshoz.
Vagy épp ezeken túl – vagy mellett – még a cigányságuk vagy a határontúliságuk (esetleg mindkettő egyszerre) is nyomja a hátukat – úgy, hogy ezzel együtt ráadásul büszkék is rá, és gyönyörűen tudnak beszélni erről a büszkeségről. És hát, van, akit meg a szexualitása miatt csavargat az élet. Az iskoláról is mesélnek, a rendszerekben dolgozó tanárokról, akik jól vagy rosszul teljesítenek. Mintákat keresnek, fogódzókat. Ahogy egymáshoz, úgy a felnőttekhez vagy a tradícióhoz is próbálnak kapcsolódni. „Ölni tudnának a szeretetért.”
Igazából minden nyomasztó sorscsapás, trauma ellenére azért ajánlható könnyű szívvel mindenkinek ez a könyv, attól lesz több vagy más, mint egy „felnőtt” irodalmi műalkotás, hogy habár ezek az írások mint írásművek is jól sikerültek, de igazából a leglényegük mégis a tiszta várakozás.
Hiába félnek a jövőtől, mégis ellenállhatatlan, felemelő a belőlük áradó energia. Ahogy mind a remény harangját kongatják.
Mintha félistenek világában élnénk – Közérzeti antológia
Európa Könyvkiadó Kft., 2026, 299 oldal
Borítókép: A Mintha félistenek világában élnénk borítója / forrás: lira.hu
Bejelentkezés