„Kit vészek hányának”

Történt egyszer, hogy Maroshévízről elhoztunk egy fenyőfát még csemete korában. Nem akarhatta, hogy elvigyük, boldogabban nőtt volna a hegyoldalon, mint a panel aljában, de kellett onnan valami. Valami, ami nekünk nő nagyra. Nőtt, nőddögélt, amíg terebélyes, egészséges fenyőfa nem lett belőle. Ez is magyar főd, gondolhatta. Itt es meg tudok gyökerezni. S ha már egyszer fenyő, hát karácsonyfa lett belőle. Csodájára jártak a szomszédok. Nem tudhatták, hogy határon túli, hogy nem ebből a földből fakadt. Talán akkor még jobban elcsodálkoztak volna, hogy milyen szépen megmaradt, hogy itt örökzöldell egy egri panel aljában. Aztán se szó se beszéd, jöttek a városi kertészek, és fájó szívvel ugyan, de kivágták. A gyökerei túl mélyre, túl messzire nyúltak. A nyoma egy ideig megmaradt, amíg be nem nőtte a fű. Már csak hűlt helye van, ahogy mondani szokás. Szomorúbbak lettek nélküle a karácsonyok, és valahogy a hétköznapok is.

Onnan ide vágyni, innen meg oda, így megy ez az örökkévalóságig. Kisebbségben lenni itt is, ott is. Ezen nem változtat semmilyen rendszer, megnyitott vagy éppen elzárt pénzcsapok, kulturális átrendeződések. Ez ilyen, megírták már sokan. Ebből az is következik, hogy az itteni és az ottani erdélyi magyarok sok mindenben hasonlóan élik meg magyarságukat. Nehezített pálya persze külhoni magyarként küzdeni és megtartani a magyarságot, de itthon sem könnyű. Eligazodni a hőzöngve mellüket veregetők és a kokárdát többé már soha ki nem tűzők között. Mást jelent otthon megünnepelni a március tizenötödikét, mint itthon. Ott minden, a magyarságtudathoz köthető szimbólum, más súllyal esik a latba, akkor is kiteszed a kokárdát, ha nem a Fideszre szavaztál – ha egyáltalán kiteheted. Itthon ellopták a szimbólumainkat, kisajátították a szavainkat.

Nem lesz könnyű „új magyar nyelvet” alkotni, amin mindenki megérti egymást. Erdélyben volt idő, amikor csak a fiókban tarthattad a nemzeti színű szalagot. Az én fiókjaimban még ma is ilyen szalagok kallódnak szanaszét. Az otthoniak román idő szerinti és magyar idő szerinti életet is élnek. Vigyázó szemeiket az itteni kulturális és politikai életen tartják, de fordítva ez már nem igaz. Magyarországon sokan...