ÖT

Az ÖT legfrissebb adásában a vendégek kitárgyalják Balásy Gyula konfesszióját, hogy aztán a leválthatatlan elitről és a Karácsony Gergely és Magyar Péter közötti buliegyeztetős dominanciaharcról is beszéljenek, de szóba kerül az is, lehet-e normálisan beszélni a Facebookon.
 


Vogyerák Anikó ezen a héten Balogh Gáborral, Kóczián Péterrel, Boros Tamással és Hont Andrással beszélgetett. Rögtön a műsor eléjén Balásy Gyuláról esett sazó, akinek a viselkedése Kóczián Péter szerint a „magatartásiminta” jellege miatt fontos, de hangsúlyozza, hogy szerinte a szereplése egy alku része volt. Azt mutatta be, hogyan lehet „átjutni a NER-ből az új világba”, hogyan kell levonulnia egy NER-szereplőnek.

Boros Tamás véleménye viszont az, hogy nem tudni, hova vezet ez a nép előtti nyílt megalázkodás. „Ez egy játékelméleti dolog”, magyarázza Kóczián Péter, lehet, hogy a kivégzés iránti vágyat akarják ezzel csillapítani. Inkább „exit stratégia” az egész Boros szerint, viszont fura, mondja, hogy sosincsenek konkrétumok ezekben a nagy megtisztulásos vallomásokban.

Balogh Gábor őszintének érzi Balásy összeomlását, szerint a vállalkozó „az elcseszett életét” siratta. Hont András a lélekbúvárkodás mélyéről felúszik a racionalitás felszínére, és kijelenti, hogy nem csak pénzszivattyú volt Balásy cége, hanem itt voltak a legjobb szakemberek, éppen ezért üdvözli azt, hogy az állam kapja meg a céget „az új deepstate” helyett. Egyébként pedig, teszi hozzá Hont, a kisgazdák és a reprivatizáció idején átélte már ezt, hogy nem lehet csak úgy eltörölni évtizedekig működő politikai rendszereket.

Kóczián kifejti, hogy a NER új elitet akart volna létrehozni, de kiderült, hogy nem feltétlenül jó a stratégiájuk. Mivel most az államé lesz ez a cég, így – véleménye szerint helyesen – az állam vállalja a történelmi igazságtalanságok következményeit.

A műsor aztán visszatér a csoportlélektanhoz. Hont azon elmélkedik, hogy „a nyilvános »kivégzésekből«” még furcsa dolgok fognak kisülni, hiszen a „Facebook-lázban égő értelmiségi közeg”, amely nagyon hangos és látható, vért akar. Boros szerint szükség van szimbolikus aktusokra, Vogyerák ehhez csatlakozva azt kérdezi vendégeitől, lesznek-e szerintük további könnyes vallomások, és egyáltalán, mire jó ez az egész. Ezek „mindkét oldalnak kielégítőek”, válaszolja meg Boros. Hont hozzáteszi, hogy a mostani kormány ugyanaz az elit, mint az eddigi, ehhez egy anekdotát is szállít.

„Az elitet nagyon nehéz leváltani”, ért egyet Balogh Gábor, de az igazán érdekes kérdés szerinte az, hogy az új kormányzás mennyire hasonlít majd az előzőkre. Boros szerint Magyar megadja „a libsiknek” a szimbolikus jogokat. Hont András szerint szimbolika ide vagy oda, az államnak egy ilyen változás idején is üzemelnie kell, és éppen emiatt tartja viccesnek, hogy abban az ügyeben alakult ki konfliktus Karácsony Gergely és Magyar Péter között, hogy „ki hova szervez partit”. Karácsony Gergely ebben a csörtében vesztett, de deklarálta, hogy részt kíván venni a dominanciaharcban, mondja Kóczián, és hozzáteszi, „mindenki azt állítja, gond van az országban, és az új miniszterelnök bekommenteli, hogy mikor lesz bulika”. Boros megfejtése, hogy „a politikát már így írják: kommentben”, és megtoldja azzal, „a politikát visszahúzták az agorára”. Hont szerint azonban „a Facebook nem agora!”. Kóczián úgy fogalmaz, hogy „az örömünnepek és örömtüzek időszaka van” (és a gyászé is, teszi hozzá Hont András félhangosan), de a Fidesznél nem lát ezzel egyenértékű nyilvános gyászolást és kérdés, a volt kormánypárt politikája képes-e a megújulásra. Vogyerák Anikó egy joviális „majd meglátjukkal” zárja a műsort.

A műsorból mindezek mellett szó esik arról, miért nem becsüli le Radnai Márkot Hont András, csalódni fognak-e az elszámoltatásra várók, és hogy mi történne, ha előrehozott választásra kerülne sor a Fővárosban. Továbbá, hogy miért tudott megjelenni a Fidesz által uralt politikai térben a Tisza és azt is, hogy a vendégek közül melyikük vett részt apás szülésen.