Megismétlődhet-e a G-nap? Egy szuperpentitó árnyéka a Halálcsillagon

Tekintettel arra, hogy az O1G az ellenzéki identitás alapkövévé vált, lehetséges-e, hogy Mészáros Lőrinc vagy akár Tiborcz István ugyanolyan bűnbánó sztártanúvá, a NER-maffia vádalkus-tanúvédelmes gengszterévé válik az Orbán bukását mindenekfölött áhítók (s ennek mindent alárendelők) szemében, mint Simicska Lajos? Annyi minden valósult meg az utóbbi években, melyet korábban politikai sci-fiként is meredeknek tartottunk volna. Ki gondolta volna például 2022-ben, hogy két év múlva egy NER-miniszter korábban állami céget vezető egykori házastársa lesz az O1G-bázis ásza? A dolog megérdemel egy gondolatkísérletet.

A címbéli kérdés egy általánosabb kérdésfeltevéshez vezet, amelyre Hérakleitosztól Marxon át a posztmodern filozófusokig rengetegen próbáltak felelni. Ha megkíséreljük szintetizálni a válaszokat, valami olyasmit szűrhetünk le, hogy az ismétlés (pontosabban az ismétlődés) nem pusztán a tudás atyja, de nem is egyszerű utánz(ód)ás. Egy korábbi történésre hasonlító esemény az eredeti cselekvés törvénytelen gyermeke. Hasonlít rá, de mégsem az. Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, felmelegítve csak a töltöttkáposzta marad ugyanolyan, s ami először tragédia, az legközelebb már bohózat. Ez a marxi definíció akár fordítva is igaz lehet, tehát, ami először nevetségesen végződött, a következő esetben alakulhat véresen komolyan is. Nem csak az a kérdés, megismétlődhet-e, hogy egy Orbán Viktorral közeli, szoros viszonyban lévő, a Fidesz-kormány alatt számos állami megbízást elnyerő oligarcha fellázad a miniszterelnök ellen. Kérdés az is, lehetséges-e – ellentétben Simicska Lajos kudarcba fulladt rebelliójával –, hogy ezúttal a dolog sikeres lesz, és komolyan gyengíti vagy akár meg is buktatja Orbánt?

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a történelem mintha valóban ismételné önmagát. A 2014-es választások előtt már egyre több jel mutatott arra, hogy Orbán és Simicska között feszültségek vannak, holott a Fidesz 1988-as megalapítása, de igazából már a szakkollégiumi évek óta a két ember elválaszthatatlannak tűnt. A választási győzelem utáni hónapokban pedig a konfliktus, ami kezdetben elrendezhetőnek (mi több, a konteóra hajlamos publicisták szemében egyenesen megrendezettnek) látszott, az ezt követő hónapokban gyorsan eszkalálódott. Olyannyira, hogy a következő év februárjában az egykori barát azt a kifejezést használta a kormányfőre, amelynek mozaikszavas változata az ellenzéki identitás alapköve lett. Ha nagyon akarjuk, találhatunk hasonlóságot a jelenlegi folyamatokkal: mintha megindult volna Mészáros Lőrinc kiszorulása a közpénzes tenderek piacáról. Legalábbis van olyan hír, mely szerint „az Építési és Közlekedési Minisztérium mára szintén lehetőleg a Mészáros-érdekeltségek nélkül képzelné el a következő évek vasúti beruházásait.” Annak persze, hogy bizonyos szerződéseket a jövőben már nem ő nyer, önmagában kár lenne a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Kétségtelen ugyanakkor, ha valaki eddig szinte mindig megütötte a főnyereményt, valahogy újra és újra bankot robbantott, akkor feltűnik, ha egyszer csak megtörik a szerencseszériája.

Orbánban persze kezdettől megvolt (vagy mondhatjuk úgy: kezdetben még megvolt) az a fajta józan életösztönön alapuló önmérséklet, amit egyszer így fejezett ki: „ne mi kapjuk a legtöbbet.” Illetve a NER-en belüli orbáni pávatáncnak is része az, hogy a túl befolyásossá vált, funkciókat vagy megbízásokat halmozó bajtársait – legyenek azok politikusok vagy nagyvállalkozók - egy idő után visszavágja. Ami a rendszer lényegéből fakad. Többszörösen kiderült ugyanis, hogy a polgárosodás jelszava bizonyos szinten túl valóban csak egy politikai termék. Nehezen tagadható, hogy a Fidesz-kormányok alatt elindult bizonyos, adóforintokból generált középosztályerősítés. Ennek eszközei, mint a CSOK, a különböző adó- és hitelkedvezmények, a támogatások persze vitathatók (jómagam, mint perverz újraelosztást, vitatom is), de kétségtelen, hogy normatívak. Vagyis attól, hogy valaki nyilvánosan támogatja az ellenzéket, még nem fogják tőle megvonni ezeket.

Viszont a közbeszerzés (pláne a Mészáros Lőrinc által nyert nagyságrendben) egészen más szint. A Fidesz politikusai informálisan nem feltétlenül szokták tagadni, de közvetve nyilvánosan is elismerik, hogy a hozzájuk közel állókat támogatják. Ennek közkeletű példája Lánczi András mondása, hogy „amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája.” De az informális magyarázat ezekre korábban mindig az volt, hogy a megkérdőjelezhető tendernyerések, állami megbízások hátterében egy magasabb szintű stratégia áll, melynek jegyében azt a hiányzó polgárságot kell újrateremteni, helyreállítani, amelyet a kommunista diktatúra megpróbált felszámolni. Amiben kimondatlanul (mi több, néha kimondva is) benne volt, hogy ezek a pénzek csupán azt a célt szolgálják, hogy helyzetbe hozzák a leendő polgárságot, mely azután leválik az államról, s képes lesz önállóan is boldogulni. De pont Simicska Lajos lázadásának kudarca bizonyította, hogy az így kinevelt nagytőkések képtelenek erre. Ugyanis az utóbbi tíz évben nemigen láttunk piacképes, a jég hátán is megélő, Szilícium-völgyi startupokat lepipáló Simicska-cégeket a hazai és külföldi piacokon. Meg persze a rendszernek sem volt célja egy pillanatig sem, hogy nyugati típusú, a politikusokkal egyenrangú nagytőkéseket teremtsen. De még az sem, hogy ezek a NER-oligarchák legalább egy Csányi- vagy Demján-szintű autonóm mozgástérre tegyenek szert.

Ugyanúgy nem cél az autonóm vállalkozó, ahogy a független szakszervezet sem. A G-nap főhősének sorsa intő jel a többi oligarchának, mi vár rájuk, ha külön úttal próbálkoznak és szembe mennek azzal, amit a pártközpontban mondanak. Korábban magam is leírtam, hogy Mészáros Lőrincből jóval kevésbé nézek ki egy olyan lázadást, mint Simicskából. Elon Musknak viszont megelőlegezve odabíztam a washingtoni G-napot, ami be is következett. De mondhatjuk-e, hogy Mészáros Lőrincnél erre semmi esély sincs? Én még azt sem mondanám, hogy ez Tiborcz Istvánnál ki van zárva. Galeazzo Ciano-ban valószínűleg nagyon is megbízott az apósa, Benito Mussolini. Olyannyira, hogy kinevezte a fasiszta diktatúra külügyminiszterévé. De utána Ciano volt, aki részt vett a Mussolinit és az olasz fasizmust megbuktató szavazásban, apósa leváltására voksolva. Huszein Kámilról sem gondolta Szaddám Huszein, amikor hozzáadta a lányát, hogy az iraki hadsereg tábornoka, a rezsim legbelső körének tagja nyilvánosan megszégyeníti a disszidálásával és rendszerének leleplezésével. Mindkét diktátor veje az életével fizetett mindezért. Nem valószínű, hogy Tiborcznak ilyen következményekkel kellene szembenéznie, ha valamilyen okból összeveszne az apósával és átállna az ellenzékhez. (Egyéb híres apósok és vők itt.)

Mindez olyan elképzelhetetlen? Igen, az. Ahogy mondjuk 1938-ban sem gondolta senki, hogy a veje fogja megbuktatni Mussolinit, és ahogy 1990-ben se fogadtak volna arra sokan, hogy Szaddám-klánban ilyen szakadás történik. 2010-ben ugyanígy durva lett volna még politikai sci-finek is, hogy fél évtizeddel később Simicska (illetve vele a Hír TV és a Magyar Nemzet) az ellenzéket fogja támogatni. Valószínűleg a legtöbben Mészárosról ezt még kevésbé hiszik el, mint Tiborczról. S hogy miért? Mert a külsőségek alapján ítélik meg őket, ami nyilván előítélet és sztereotípia. Tiborcz István valahogy dörzsöltebbnek néz ki, ravaszabbnak, talán még kicsit alattomosabbnak is. Egy minden hájjal megkent Noszty Ferinek, aki gyurcsányi mintára (Cseh Tamást ideidézve) benősült oda, ahová azokban az időkben kellett. Mészáros Lőrinc pedig egy nem túl értelmes, jóval egyszerűbb személyiségű figurának látszik – aki annak köszönheti a karrierjét, hogy ugyanabban a faluban nőtt fel és ugyanabba az iskolába járt, ahova a hivatalban lévő miniszterelnök, és a többieknél közelebbi ismeretségbe került vele. Csakhogy mi köze ennek ahhoz, hogy ténylegesen mi fog történni a jövőben?

Mészáros Lőrinc a legtöbb ember szemében nem több, mint egy csicskás, egy stróman, Schmitt Pál gazdasági változata, egy végrehajtó kirakatember, aki aláírja a szerződéseket. Ezt a Fidesz-hívők többsége is így gondolja, sőt: ők gondolják csak így igazán. De ha van becsicskulás, akkor miért ne lehetne kicsicskulás? Nem fordult elő soha a történelemben, hogy egy stróman, egy bábfigura fellázadt a gazdái ellen? Próbáltuk valaha igazán megérteni Mészáros Lőrinc történetét? Pedig minden iskolában, munkahelyen, lakótelepen és faluban ott van ez a típus. Az esetlen, nem túl jó beszédkészségű, az átlag fölé emelkedni nemigen képes padtárs vagy szomszéd, aki nem igazán tűnik ki semmivel. Se a sportban, se a tanulásban, se a magánéletben. Az amerikai filmekben az esetlen, félszeg srácról persze kiderül, hogy valamilyen zseniális szuperképessége van, amivel az őt gúnyoló menő diáktársai fölé kerekedik. Az életben viszont (az atipikus különcöket leszámítva) a legtöbbször ez nincs így. Az illető inkább csak arra vágyik, hogy a felső évfolyamos, nagymenő vezéregyéniség csapatához tartozzon. Őszintén csodálja és/vagy irigyli a suli vezérbikáját, aki a legjobb egyetemre került be, s már fiatalon országos hírnévre tett szert.

A nagymenő pedig, aki korábban nem is nagyon vette észre a másikat, hirtelen felveszi őt a cégéhez. S a kisember megindul felfelé a ranglétrán. Valószínűleg mindenkiben felmerülne: ennek némi köze csak lehet ahhoz, hogy a barátja abban a cégben (pártban, államban, egyházban) a fejes. Amire egyébként maga Mészáros is utalt. „Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg.” A legfeltűnőbb különbség Simicska és közte a láthatóság. Simicska egészen a G-napig kerülte a nyilvánosságot. Sokáig benne sem volt a 100 leggazdagabb című kiadványban – illetve a kötet szerkesztője sem akarta oda bevenni. A jachtos bulikon, luxuspartikon történő villogás pedig végképp nem az ő világa. Sokan ezért gondolják, hogy Simicska finoman szólva jóval okosabb volt Mészáros Lőrincnél. Akik maffiaállamot emlegetnek, azt mondják, Lölő az, akit csak azért vesznek be a bandába, hogy legyen, aki majd elviszi a balhét. Ezért tartják butának Mészáros Lőrincet. Aki nem éri fel ésszel, hogy ő csak egy báb, egy balek. S tulajdonképpen ugyanazt a szerepet játssza, mint az a hajléktalan, akinek a rendszerváltás után a nevére írattak bizonyos cégeket.

A feltevés az, hogy a nála kisebb, illetve neki bedolgozó NER-holdudvari vállalkozóknak nagyon is jó, hogy Lölő ennyire sok mindent bevállal. Ugyanis az ő hatalmasra növő árnyéka szép lassan kitakar mindenkit. De valóban, mire föl ez a feltűnő, rikító parádézás? Miért lép ki a reflektorfénybe? Lehet ez szimpla emberi gyengeség. Jó néhány lottómilliárdossal megesett ugyanez. Ha egy nem túl bonyolult személyiségű valaki kezébe ekkora pénz kerül, ez szinte óhatatlan. Jönnek a sztárallűrök, a celebtempó, meg az, hogy a tényleges hatalom és befolyás hiányát kompenzálni kell egy ilyenfajta pótcselekvéssel. Illetve simán lehet, hogy nem is gondol arra, hogy ő most pótcselekszik. Elhiszi, (pontosabban elhiteti magával), hogy neki semmi baja nem lehet ebből. Persze előfordulhat, hogy Mészáros Lőrinc nem okos, de okosokkal végezteti a munkát. Illetve akiktől a pénzt kapja, azok sem nevezhetők butának. Hogyhogy ők sem szólnak rá? Talán azért, mert a hatalmon lévők is tudják, mindig veszélyesebb egy feltűnés nélkül, csendben, a háttérben meglapuló ravasz figura, mint az, akinek még annyi esze sincs, hogy elbújjon. Valószínűleg Orbán is kevésbé néz ki egy G-napot Mészárosból, mint Simicskából.

Pedig ha habozás nélkül beáldozta Lajost, akihez azért mégiscsak régebbi és szorosabb viszony fűzte, vajon megteszi-e ugyanezt Mészárossal is? Orbán jelenleg is bőszen osztogatja a selyemzsinórt, helyi vezetőket, képviselőket cserél le pillanatok alatt. A választásokig persze jó eséllyel már nem nyúl ehhez az eszközhöz, hacsak nem pattan ki Mészároséknál is egy Völner-ügyhöz hasonló botrány. De gondoljunk bele, 2014-ben a győzelem után is kirobbant az oligarchaháború. S valószínűleg ugyanígy lesz jövőre, akkor is, ha a Fidesz nyer. Kivéve, ha Lőrinc bizonyos szempontból mégiscsak okosabb, mint a Lajos, így nem megy szembe Viktorral, hanem elfogadja a sorsát. Na de mi van, ha veszítenek? Márpedig a Fidesznek a jelenlegi helyzethez viszonyítva szinte minden kudarc lesz. Nemcsak egy Tisza-kormány, de az is, ha látványosan meggyengülve úgy marad kormányon, hogy elveszíti a kétharmadot. Ha egy fej-fej melletti küzdelem után épp csak megőrzi a többséget, és ott liheg a nyakában a NER által szocializált és kinevelt trónkövetelő, akkor nem lesz elég szimplán újraosztani a lapokat és feldarabolni a gazdasági birodalmat – kell majd egy bűnbak is. Akire ráfoghatja a kudarcot. Erre keresve se található jobb, mint a Lölő, aki maga is egy jelenség.

Hogy a luxizás, a harácsolás miatt buktunk el majdnem. Valószínű, hogy két oldalról bontják majd le a Mészáros-birodalmat. Pontosabban kétféle forgatókönyv, és/vagy azok kombinációja lehetséges. Eltérő hatások indulnának be a két tábornál ugyanazon eredmény hatására. Az Orbán bukására váró Tisza-rajongótábor valószínűleg csalódott lenne, ha továbbra is ugyanúgy fogják hívni a miniszterelnököt. Persze ez a csalódottság széles eszköztárral kezelhető Magyar Péter számára. Orbán 2002-es, lebegtetett csalásvádja mintájára ő is bedobhat valami ilyesmit. Illetve, ha a Fidesznek akár csak pár mandátummal lesz kevesebbje, mint legutóbb, az már eladható sikerként. Arról nem is beszélve, hogy a szavazók persze csalódottak lesznek, de a parlamentbe bekerülő, ott a második legerősebb pártként az eddiginél mindenképpen komolyabb pozícióba jutó Tisza számos képviselői és bizottsági hellyel enyhítheti politikusainak a vereség miatti csalódottságát. A Fidesznél viszont épp fordítva. A tábor, az egyszerű hívők esetén valószínű, hogy (legalábbis kezdetben) kisebb lesz a csalódottság azokhoz a helyi és országos NER-funkcionáriusokhoz viszonyítva, akik a kudarc, illetve visszaesés miatt elveszítik tisztségeiket.

Ahogy a kormánypárt mögött álló középszintű nagyvállalkozók is sokkal jobban megérzik (s eddig is jobban megérezték) a kedvezőtlen tendenciákat, mint Mészáros Lőrinc. Ebben a helyzetben Orbán előtt az egyetlen racionális választás, ha gyökeresen átalakítja ezt az államkapitalista háttérbirodalmat. Az eddig Mészáros Lőrinc árnyékában lévő kisebb szereplőknek meg kell engednie, hogy egyre nagyobbakat harapjanak Lölőből, hacsak nem akarja, hogy mind nagyobb számban dezertáljanak az amúgy is jórészt NER-szökevényekből álló Tiszához. Valószínűleg ezek a kisebb, illetve kevésbé látható szereplők hajtják majd végre ezt a belső puccsot. Illetve a gazdasági hátország Mészáros alól való kiszervezését. Mészáros Lőrincnek valószínűleg ugyanúgy megvan a maga Nyerges Zsoltja és Liszkay Gábora, akik készek erre. Abból indulunk ki, hogy ha ez történik, akkor a gázszerelőnk félreáll, és nem akar Simicska (és főképp nem Musk vagy Prigozsin) útjára lépni. De biztosra vehetjük ezt? Nem lehet, hogy pont azért fogja mégis ezt csinálni, mert nem túl okos? Vagy épp amiatt, mert úgy hiszi: okosodott már annyit, felcsövesedett annyira, hogy megtehesse?

Említettem már, hogy mennyire abszurdnak tűnt volna a 2010-es Fidesz győzelem utáni hónapokban, években, hogy az ellenzék majd Je suis Lajos és O1G feliratú kitűzőkkel ünnepli majd Simicskát. De ez történt. Pedig később kiderült: Simicska is egy geci. De miért is lett volna attól kevésbé geci, hogy az általa szerzett milliárdokat már nem a Fidesz, hanem egy másik politikai erő érdekében használta? Olyan elképzelhetetlen, hogy a kormányváltás elmaradása miatt kesergő, összefogós ellenzékiből tiszássá vált bázis ezúttal Je suis Lölő kitűzőket rak az O1G jelvény mellé? Az egész tiszás életérzés a pentitó identitásra épül. Hogy a bűnbánó, a mi oldalunkra álló NER-maffiózó már jó fideszes. Miért ne lehetne ugyanaz Mészáros Lőrinc Orbánnak, mint Sammy Gravano lett John Gotti számára? Hát Lölő aztán tutira jobban ismeri a Halálcsillag tervrajzát és biztosan több rohamosztagossal van jóban, mint Magyar Péter. Senkinek semmi baja nem volt már Simicska pénzével, amikor többé nem kormánypárti, hanem ellenzéki újságírást finanszírozott helyette. Ugyanúgy nem lesz majd büdös a pénz akkor sem, ha Lőrinc barát beül a digitális gyóntatószékbe, s elkezd Orbán ellen beszélni.

Szenvedélyes érdeklődéssel tanulmányozom az összeesküvés-elméleteket. Az antiszemita konteóhívők szemében például senki sem értékesebb, mint egy olyan zsidó, aki hajlandó a neofita, túllihegő kikeresztelkedettek nyomdokain alátámasztani az antiszemita teóriákat. A zsidósága, ami addig megbízhatatlanná és gonosszá tette, egyszeriben hitelesítő pecsétté változik. Ő csak tudja, hiszen ő is egy tudjukki! Ugyanígy lesz abszolút hiteles sztártanú az Amerika-ellenesek szemében egy kirúgott CIA-ügynök vagy az Unió-elleneseknél az Európai Bizottság elbocsátott hivatalnoka – akkor is, ha azért kellett távoznia, mert drogos, alkoholista vagy szexuális zaklató. Ekképp lehetne szuperpentitó Simicskához hasonlóan Mészáros Lőrincből. Úgy is, ha az általa beígért politikai atombomba soha nem robban fel, de létezni is csak annyira létezik belőle, mint az iraki tömegpusztító fegyverekből 2003-ban. A bűnbánó Lölőt akkor is keblükre ölelik, ha az általa elmondottak csupán bizonyíthatatlan közbeszerzési zsoltibácsizásnak tekinthetők. Ez a mi balliberális értelmiségünk (tisztelet a számos kivételnek, akinek nem inge) ugyanúgy elfogadja majd Mészáros Lőrinc pénzét, ahogy korábban Simicskáét, vagy a rendszerváltás után olyan makulátlan üzletemberekét, mint Gyárfás Tamás, Fenyő János vagy Princz Gábor.

Érdekes, szinte mágikus hatást gyakorolt Simicska pénzére az a tény, hogy 2015-ben oldalt váltott. Egyszer csak az a vagyon már nem lett piszkos és bűnös. Az O1G-szentlélekkel való betöltekezés megtisztította. Kevesen emlékeznek rá, milyen balhé lett abból, amikor a Közgép 2012-ben hirdetni kezdett a Népszavában. Erre a hőbörgésre Andrassew Iván adott frappáns választ. Az pedig még viccesebb volt, amikor olyanok tiltották volna meg a NER-pénz elfogadását másoknak, akik maguk is zsebre tettek ilyet. Eleve van a főáramú szoclib értelmiségben egy finoman szólva nem túl megalapozott eltartott kisujjú fölénytudat. Például amikor 1990 után számon kérték pályatársaikat, hogy lehet a szörnyű MDF-kormány újságjainak dolgozni. Persze, tegyük nyugodtan szóvá minden alkalommal, ha egy újságíró nem teljesen függetlenobjektív. Csak fura volt, mikor ezt olyanok kifogásolták, akik pár évvel korábban gond nélkül dolgoztak a kommunista diktatúra médiájának.

Vagy mondjuk az a Gyárfás Tamás, akit tavaly jogerősen a riválisa megöletéséért küldtek börtönbe, ugyan mennyivel volt jobb, mint Simicska Lajos vagy Mészáros Lőrinc? Nem nagyon hallottam olyat, hogy a jogerős ítéletet követően tömegével kértek volna bocsánatot mindazok, akik Gyárfásnak dolgoztak, hogy borzasztó, amit megtudtunk róla, rettenetes, hogy ilyen embertől kaptunk pénzt. Mert például a MeToo-botrányok után Harvey Weinstein esetén azért születtek ilyen nyilatkozatok, köztük a producer testvére is azt mondta: Harvey „beteg és elvetemült [...], egy zsarnok, arrogáns, kutyába se veszi az embereket.” Nem mintha én bárkitől elvárnám, hogy ilyeneket mondjon, sőt. Az is egy legitim álláspont, ha valaki az ítélet dacára is ártatlannak tartja Gyárfás Tamást, kiáll mellette és a felmentéséért érvel. De akkor az nem megy, hogy Mészáros Lőrincet (aki nem öletett meg senkit, a legrosszabb esetben strómanként ítélhetik el egy korrupciós perben) a gonosz szolgájának tartjuk, de ha átállna, akkor a pénze hirtelen makulátlanná válna. Ilyen értelemben a Tisza könnyen válhat a hazai történelem egyik legnagyobb pénzmosó üzemévé. A Matolcsy-klánnak a Tisza felé való, viszonzatlan tapogatózásai máris fényre derültek. Persze a győzelemben reménykedő Tisza a kampány során nyilván nem fog kiültetni a tribünre a jegybank, a Mészáros-birodalom vagy a Tiborcz-cégek körül hírhedté vált figurákat.

Na, de ha Orbán mégis a csúcson marad jövőre? Akkor a csalódott Tisza-bázis éppúgy gazdasági megváltóként üdvözölheti Lölő embereit vagy a Matolcsy-árvákat, mint a 2014-ben tönkrevert ellenzék a G-nap után Simicskát. Egy 2026-ban ellenzékben maradó Tisza jó eséllyel ugyanazt a diagnózist állíthatja fel, mint Orbán az 1994-es, majd a 2002-es vereség után. Hogy azért vallottunk kudarcot, mert nem voltunk gazdaságilag eléggé beágyazottak. S miként Orbán nem volt szégyenlős 2010 után, amikor lenyúlta Gyurcsánytól az orosz kapcsolatokat Kocsis Istvánig bezárólag, az eddigiek alapján arra számítunk, hogy a NER előnyeit egészen felesége bukásáig élvező Magyar Péter e téren sokkal gátlásosabb lesz? Ezeket a háttéralkukat persze nem feltétlenül közvetlenül Mészáros Lőrinc fogja összehozni. Megvannak erre azok az árnyékemberek, akik a háttérben maradva hol ezt, hol azt az urat szolgálják, illetve közvetítenek az urak között. Ki merné azt állítani, hogy egy fej-fej melletti, a két nagy párt dominanciáján alapuló Fidesz–Tisza konstellációnál nem jöhet egy jó kis ungarische Proporzsystem? (Vagyis osztrák mintájú informális nagykoalíciós mutyi, a két nagypárt közötti hatalmi kartell.)

Szóval a G-nap nagyon is megismétlődhet. De milyen hatással lesz ez a tulajdonviszonyokra? Valóban felvirrad az Út a börtönbe program ideje? ÉS tegyük fel a kérdést, hogy az feltétlenül a tisztulás irányába mutatna? Egy ilyen Tisza-Magyarország egyben tiszta (de legalábbis tisztább) ország is lenne? Akik szerint Oroszország transzparensebb lett attól, hogy pár, az új vezetéssel, Putyinnal szembeszálló oligarcha börtönbe került, azok nyilván elégedettek lesznek az Út a börtönbe realizálásával. A többiek viszont talán kevésbé fognak ennek örülni. Mi volt itt a rendszerváltás után? Spontán privatizáció, olajszőkítés, kárpótlási mutyik. A kampányok idején újra és újra beígért elszámoltatás viszont soha nem hozott katarzist. Egyszerűen azért, mert az ügynökaktákhoz hasonlóan a titkosított (vagy éppen a parlamenti bizottsághoz rejtélyes módon be nem érkezett) olajakták teljes nyilvánossága annyi érdeket sértene, hogy gyorsan alábbhagy a lendület. Jó példa minderre az Epstein-akták sorsa. A különbség, hogy az USA-ban van egy olyan közvélemény, illetve a Republikánus Párton belüli belső ellenzék, aki a publikációt végül kikényszerítette. A Fideszen és a Tiszán belül van ilyen belső ellenzék? Nem lehet, hogy a következő G-nap a kölcsönös zsarolások árnyékában egy hatalmas átmentési és pénzmosási művelet lesz? Ha meghallja az új idők szavát, úgy akár Mészáros Lőrinccel, ha nem, akkor nélküle?

Borítókép: O1G-graffiti az agárdi vasútállomás falán / fotó: Wikipedia