Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 2026. május 30-án Budapesten rendezi a Bajnokok Ligája (BL) sorozatának döntőjét, amit az Arsenal FC és Paris Saint-Germain FC (PSG) csapatai vívnak. Kinek üzlet a BL-döntő? Mit vártunk és mit remélhetünk az eseménytől? A „szokásos” gazdasági hatásokon kívül van-e tágabb jelentősége az eseménynek? Egyáltalán, mi Budapest viszonya a fővárosban rendezett megasporteseményekhez?
Sportüzlet
A BL-lel és általában a páneurópai kuparendszerű versenysorozatokkal a legnagyobb üzletet az UEFA köti. Ebben az évben összesen 4,4 milliárd euró bevételre tesz szert a nemzetközi szervezet a BL, az Európa Liga (EL) és a Konferencia Liga (KL) megszervezésével. Ennek köszönhetően rekordot dönt az a 3,3 milliárd euró, amit az UEFA pénzdíjként és szolidaritási támogatásként szétoszt a három fő versenysorozatban részt vevő csapatok között. A szétosztott pénzből értelemszerűen a legnagyobb érdeklődéssel követett BL részesedik a legnagyobb arányban, az UEFA Szuperkupával együtt 2,47 milliárd euró ez az összeg, ami az elosztási alap 74%-a. Az EL 565 millió eurót (17%), a KL 285 millió eurót (9%) vesz ki a közös kalapból. A fennmaradó kereskedelmi bevételeket szervezési költségekre, szolidaritási kifizetésekre és egyéb tornákra fordítják (a szolidaritási kifizetésekre, azaz a részt nem vevő kluboknak 308 millió euró, a szervezési és adminisztratív költségeire 387 millió euró, a selejtező szakasz kifizetéseire 132 millió euró, a női Bajnokok Ligájára 22 millió euró, az Ifjúsági Ligára 3 millió euró jut).
Ami a csapatokat illeti, a PSG 140 millió euró körüli összeget hoz össze az idei versenysorozatból, ha megnyeri a döntőt. Ebből 55 millió euró származik televíziós bevételekből – az adott ország televíziós piacának arányában –, valamint az adott csapat hagyományait, korábbi teljesítményeit jelző mérőszám, a koefficiens alapján – minél erősebb egy csapat annál magasabb a koefficiense, tehát annál több pénzhez jut –; ezeket a kifizetéseket nevezzük mindösszesen értékpillérnek, ami tulajdonképpen az UEFA-bevételhez való hozzájárulás ellentételezése. Ez az összeg a PSG előző évi 837 milliós összbevételének 16%-a, ami azért jól látható összeg. Az Arsenal viszont kiváló szereplésének köszönhetően akár ki is maxolhatja a pénzdíjakat, és a 38 millió eurós értékpillérrel együtt megtermelt 150 millió euróval tényleg behúzzák a főnyereményt. Az Ágyúsok esetében ez a pénz a 2025-ös bevételek 18%-át jelentené. A BL-szereplés valódi hatása még ennél is jelentősebb a klubok esetében, hiszen az UEFA-díjakon kívül a hazai mérkőzések bevételeit a csapatok szedik, valamint a hirdetők és szponzorok is egyre inkább „teljesítményhez” kötik a kifizetéseiket, tehát egy jó BL-szereplés a szerződésekben rögzített bónuszokat is lehívhatóvá teszi.
A menő üzletben szintén jól kereső szereplő a döntőt rendező város. A megasportesemények gazdasági hatásai ma már széles körben ismertek a magyar közvélemény előtt, köszönhetően annak, hogy Magyarország sok ilyen eseményt rendezett az elmúlt évtizedekben, illetve egyre több elemző foglalkozik a kérdéssel színvonalasan. A közvetlen lokális hatások fő haszonélvezői a szállodaipar, a vendéglátás, a kiskereskedelem és a helyi közlekedés. Az eseményre érkező több tízezer, egy-két százezer turista megtölti a szálláshelyeket, a vendéglátóipari egységeket, az egyéb szórakozást, rekreációt, kikapcsolódást kínáló szolgáltatások tereit. Ráadásul a turisták kevésbé verik fogukhoz a garast, mint saját környezetükben, többet fogyasztanak, és jobban elfogadják a szokásosnál magasabb díjakat – „Egyszer élünk, ez az én köröm!” –, amire szükség is van, mivel a pontszerűen megugró keresletet megemelt árakkal hozza egyensúlyba a kínálat.
Nemzetgazdasági szinten a foglalkoztatás – jellemzően rövid távú – bővülése, a GDP-hez történő hozzájárulás, a külföldiektől (is) beszedett többletadók adnak okot az örömre. Hosszú távon egy-egy ilyen esemény elvileg növeli a turizmus bevételeit, de ezzel kapcsolatban nem egyértelműek a tapasztalatok, és hipotézisem szerint erősen el is túlzottak ezek a várakozások.
A számok nyelvére lefordítva, Isztambul esetében, ami a 2023-as döntőnek adott helyszínt, az elemzők 75 millió eurós gazdasági hatást mértek. A 2024-es londoni döntő közvetlen hatásait 52,6 millió, indirekt hatásait 16,4 millió, indukált hatásait 22,1 millió euróra becsülték az UEFA által felkért szakemberek, a 2025-ös müncheni döntő közvetlen gazdasági hatása a legóvatosabb becslés szerint is 50 millió euró volt. A budapesti döntővel kapcsolatos várakozásokról kevés információt leltem fel. A 2023. májusi budapesti EL-döntőre érkezők számát 50 ezerre becsülték, a mérkőzés előtt egy héttel több mint 34 ezer előfoglalást regisztráltak a budapesti szálláshelyek, ami közel 35 százalékkal nagyobb keresletet jelentett, mint az egy héttel későbbi, a döntő idején az összes külföldi költés 18%-kal nőtt a fővárosban.
Budapest
De vajon e „hüvelykujj-szabály” szerinti gazdasági hatásokon kívül mit jelentenek Budapestnek ezek a hazánkban rendezett sport-világesemények? Ahogy látom, nem sokat. A főváros vezetése idén tavaszig duzzogva elviselte, hogy a kormányzat támogatásával megvalósuló nagy sporteseményeken a szereplők Budapesten költsék a pénzüket, gazdagodjon a város és annak polgárai, még akkor is, ha a rendezéseknek a fővárost terhelő hozzáadott költségei is voltak. Sem a kormánypártok által támogatott Tarlós István, sem az ellenzéki Karácsony Gergely számára a szóvirágokon kívül nem igazán voltak fontosak ezek az események. Karácsony első főpolgármesteri politikai kampányának egyik kiemelt szlogenje a „Stop stadion!” volt, majd megválasztása után ment a látványpékség, hogy nem lesz fővárosi hozzájárulás a kiemelt sportprojektekhez, aztán persze mindig lett. A Tisza törekvéseit támogató, győzelmét ünneplő momentumos politikusok is pártjuk olimpiai népszavazást követelő sikeres aláírásgyűjtésével, illetve a budapesti olimpiai rendezést ellenző álláspontjukkal lettek ismertek. Most majd mehet az átprofilozás, a pávatánc – a politikusi bugizásnak amúgy is nagy keletje lett hirtelen 2026 tavaszán.
Hogy ez így alakult, ahhoz kellett a másik fél is. A 2010 utáni kormányzatok – ami a sport területén szinte egyenlő volt Orbán Viktorral – igazából nem igényelték a főváros közreműködését a magyar sport felvirágoztatásában, nem tartottak igényt a városvezetéssel való közös gondolkodásra, nem törekedtek az együttműködésre. Tarlós esetében ez könnyebben volt kezelhető, de 2019 után politikai stratégiai szempontok alapján nagyon is érthetően a sport területén is oppozíciót jelentett be az ellenzéki fővárosi vezetés.
Látványos változásokat. Karácsony Gergely az InfoRádiónak adott interjújában elmondta, örül annak, hogy az olimpia ügye nem lett témája a választási kampánynak tavasszal, szerinte az „egy túl hosszú, túl nemes cél ahhoz, hogy elsüllyedjen a választási kampány viharaiban”. Úgy érzi azonban, hogy a választási eredménytől függetlenül Budapest főpolgármestereként kötelessége elindítani azt a társadalmi párbeszédet, ami egy olimpia megrendezéséhez kell. „Biztos vagyok abban, hogy ha el tudjuk mondani a fenntartható koncepció részleteit, és azt, hogy nem az olimpiára szabjuk a várost, hanem fordítva, akkor nagy társadalmi támogatottsága lehet az ügynek, ami döntő tényező, mert az olimpiai mozgalom teljes joggal azokat a városokat veszi komolyan, akik komolyan veszik a lakosságukat is ezekben az ügyekben. Tehát azt remélem, hogy ha összeáll egy politikai egység pártokon, kormányzatokon, olimpiai mozgalmakon átívelő módon, akkor meg tudjuk győzni a budapestieket arról, hogy ez egy jó dolog” – nyilatkozta. Igen, jól olvassák.
Erről még sokat fogunk beszélni, de annyit már most érdemes elmondani, ahhoz, hogy sportfejlesztés címén ne csak egy újabb infrastrukturális gigaprojekt valósuljon meg, immár Budapest kedvezményezettségével (vidéki Magyarország, most légy résen!), ahhoz vízió kellene. Már úgy értem a szép szavakon kívül. Jövőkép arra nézvést, mit gondol ez a város, annak vezetése és polgárai a sportról, miben és mennyiben része az a városi életünknek, a mindennapokban megélt kultúránknak.
A BL-döntő ehhez adhat écát. Ha jól figyelünk, észrevehetjük, talán már nincs olyan, hogy tisztán látványsport. Integrált szórakozás, szabadidőtöltés, rekreáció van, turizmus és médiatartalom van, ami egy sportesemény vagy éppen egy Rolling Stones-koncert köré szerveződik („A fesztivál hivatalos megnyitóját csütörtökön 10:30-kor tartják, amelynek kiemelt pillanata lesz az UEFA Bajnokok Ligája-trófea ünnepélyes érkezése a 2007-es BL-győztes Cafu, valamint Karácsony Gergely, Budapest főpolgármesterének részvételével”). És bizony, ebben hivatásos sportcsapat és komoly sportlétesítmény nélkül is éppúgy megtalálhatja a helyét, csinálhat üzletet mondjuk Terézváros is, mint az azokkal bővebben ellátott Angyalföld vagy Zugló. Nem mellesleg ez már nemcsak a látványsportokra, hanem a részvételi és szabadidős sportokra is egyre inkább igaz.
Sportpolitika
A fesztivált bezárja, aki megnyitotta, a pénzt kalapba gyűjtik a pultosok, „végét vetik a zenének, s hazamennek a legények”. A kérdések viszont maradnak.
És mi lesz a megépült sportinfrastruktúrával? Maradjon alapvetően a sport használati körében és finanszírozza a központi költségvetés a veszteségeket, vagy jutalomképpen birtokba veszik azokat a „rendszerváltó” koncertzenészek? (Mondjuk, a működési veszteséget akkor is fizetnie kell valakinek.) És tényleg pályázunk olimpiarendezésre? Télire vagy nyárira? Nem kell elsietni a válaszokat. Úgyis meleg nyár jön, aztán lehet, hogy az ősz is forró lesz. Ami pedig a sportpolitikai kérdéseket illeti, „ej, ráérünk arra még”.
Borítókép: A labdarúgó Bajnokok Ligája május 30-i budapesti döntőjének helyszíne, a Puskás Aréna 2026. május 15-én. / fotó: MTI/Illyés Tibor
Bejelentkezés