A politikusok évfordulós ünnepi beszédeitől éppúgy nem várható a tudományos művekre jellemző tényszerűség és forrásokra hivatkozás, ahogy egy népszerűségre hajtó történelmi kalandfilmen se kérhető számon a múlt régészeti leletekben, kortársi emlékiratokban, levéltári dokumentumokban testet öltő valósága. Döntés kérdése, mennyire rugaszkodik el az utóbbitól a szónok. Nem is ez a gond. Hanem, hogy a befogadó közeg mennyire van tisztában azzal, hogy itt most elrugaszkodás történik. Mennyire látja annak mértékét? Tudja-e, hogy ez csak történelmi díszletek előtt zajló politikai showműsor, amiből nem kell (és nem is szabad) sok mindent készpénznek venni?

Mondjuk Orbán Viktor idei szónoklatára nem mondanám azt, hogy történelemhamisító lett volna. Ahhoz, hogy egy beszéd felvesse ennek a gyanúját, legalábbis az adott múltbeli eseményről kellene szólnia. A kormányfő ünnepi mondatai pedig rég nem teljesítik ezt a feltételt. A mára reflektáló retorikában a történelem legfeljebb ürügy a párhuzamok vonására. A beszéd summázata egy gépezettel riogat, „amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják.”

Mert ugye „1848-ban császármadarak ültek a nyakunkra, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött”. Most elfojtom magamban az újságírót, így nem gondolom tovább a kérdést, hogy tizenöt év kétharmados hatalomgyakorlás, a tizenötödik alkotmánymódosítás, az igazságszolgáltatási szervek élére a hatalom által kinevezett vezetők sora után vajon ki a felelős azért, hogy bírákat lehetett megvesztegetni. Hol volt ilyenkor a Nemzeti Védelmi Szolgálat? Már ha komolyan vesszük ezt a szöveget (vagy legalább azt feltételezzük, hogy a tapsoló hívek komolyan veszik.) Ám most inkább a félkész, elvetélt történészt hívom elő magamból, aki mégiscsak ezt a diszciplínát tanulta az egyetemen. 

Azt ugyanis a miniszterelnök elmondta, kik a brüsszeli kegyencek, kik az újkori labancok, akik helytartó szerepére pályázva a birodalom szekerét tolják. De kik voltak ezek 1848-ban, illetve az azt megelőző években? Például ki volt az, akit Metternich és V. Ferdinánd 1845-ben a Helytartótanács egyik ügyosztálya vezetőjének nevezett ki titkos tanácsosi rangban? Széchenyi István, akinek Hídember címmel az első Fidesz-kormány már a NER előtti időkben kurzusfilmet szentelt. Ezután „azt híresztelik róla, hogy a...