Milyen következményekkel járhat Sulyok Tamás eltávolítása, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal felállítása és a képviselői ciklusok számának korlátozása? Többek közt erről beszélget Gavra Gábor és Kóczián Péter a legfrissebb adásban.
Amit látunk, azt a Tisza a kormányzás helyett csinálja, vagy ez maga a kormányzás? – kérdezi Gavra Gábor. Kóczián Péter érti, miért ez a kérdés, de szerinte tévedés elválasztani a „valódi kormányzást” a szimbolikus politikai döntésektől. Máshol evidens, hogy „a politikus szimbolikus döntéseket is hoz, sőt: csak szimbólumokra vonatkozó döntéseket” – teszi hozzá Kóczián. Azt is kiemeli, hogy a szakértői, szakpolitikai, illetve a szimbolikus döntések is ugyanúgy a politika, a kormányzás részei.
„Korszakhatár a mai nap” – jelenti ki Kóczián –, tulajdonképpen ez az első tisztán kormányzási aktus. Gavra felteszi a kérdést, mire következtethetünk ezekből a döntésekből. Kóczián szerint nehéz megmondani, hogy „mit kell gondolni alkotmányosan” arról, hogy alkotmánybírók mondtak le, de a lemondásuk azt bizonyítja, ami Orbánnal kapcsolatban kritika volt: hogy a személyek és a lojalitás kiemelten fontosak a közjogi méltóságokkal kapcsolatban. Gavra szerint „ez az alkotmánybíróság egy Fidesz által fazonra szabott alkotmánybíróság”, de látszik, hogy „Orbán Viktor HR-politikája nem állta ki az idő próbáját”. Kóczián arra jut, hogy még inkább lojalitásra alapozott berendezkedés következik.
Gavra a többi előterjesztésről szólva megállapítja, hogy „egy új alaptörvény”, sőt a „rendszerváltás aktusa” ez, és felhívja a figyelmet arra, hogy ugyan a kormányok nagyon stabilak, a rendszerek azonban nem azok, hiszen már a harmadik „rendszerváltást” éljük meg 1989 óta. Szerinte az alkotmánymódosítások után, az arányos választási rendszer bevezetésével a Tisza lehetetlenné teszi, hogy bárki újra hozzányúljon a most előterjesztett változtatásokhoz. Kóczián kifogásolja, hogy a Tisza mindössze öt napot adott a társadalmi egyeztetésre az alkotmánymódosításokkal kapcsolatban, és kiemeli, hogy a gyors változás a fontos a Tiszának. Ahogy anno a NER-re, úgy a 12 éves korlátozásra sem kapott felhatalmazást egyik kormány sem – hívja fel a figyelmet Kóczián.
Ami a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatalt illeti, Kóczián az intézményt „történeti, történelmi hivatalként” írja le, azaz nem egyértelmű, hogy a Tisza-kormánnyal és a jövővel is foglalkozni fog-e. Kóczián hozzáteszi azt is, hogy ez az állami hivatal „nem szünteti meg a hatalmi ágak elválasztását, csak az azok közötti funkcionális megosztást”.
Hosszasan elemzik a leendő hivatal felépítését és lehetséges működését. Kóczián szerint „van egy államelméleti probléma” az egésszel, mégpedig az, hogy hogyan irányítja majd hat képviselő ezt a hivatalt, és ki lesz az ellenpólus. Gavra felteszi a kérdést, hogyan védik ki azt, hogy a hivatal pártatlan legyen, és ne politikai megrendeléseket hajtson végre. Kóczián a szakmai ethoszt, az emberi mivoltot és a szakmai tudást tartaná erre garanciának. „A történelemcsinálás kellős közepén vagyunk” – mondja ki a végszót Kóczián.
Bejelentkezés