Több exportáló vállalkozás, magasabb termelékenység, erősebb hazai kkv-k és tudásalapú gazdaság. A kormány által meghirdetett gazdaságpolitikai célok nagyon ismerősek: a korábbi kormány kkv-stratégiáiban és a 2025-ös kamarai megállapodásban is ezek szerepeltek. A politikai környezet megváltozott, a szakmai többlet viszont továbbra sem látszik.
Az Index szeptember 22-i tudósítása Porcher Áron előadását a „kezdődik a pénzcsinálás Magyarországon” fordulattal vezeti fel. A felsorolt célok között a termelékenység 70-ről 80 százalékra emelése, az exportáló vállalkozások arányának 5-ről 8 százalékra növelése, valamint a kkv-k vállalati exportbevételen belüli részesedésének 12,8-ról 15 százalékra javítása szerepel. A listát a GDP-arányos kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordítás 2 százalékra emelése és a 3–4 százalékos gazdasági növekedés zárja.
A célrendszer nem előzmény nélküli. A 2024 januárjában közzétett, 2030-ig szóló felülvizsgált kkv-stratégia már a termelékenység, a külpiaci jelenlét, a finanszírozás és az innováció erősítését jelölte ki, az exportáló kkv-k arányára pedig 7 százalékos célt adott meg. A 2024 tavaszán bemutatott versenyképességi stratégia 20 ezer exportképes kkv-val és a hazai beszállítók megerősítésével számolt. Ennél frissebb előzmény a 2025. május 30-án aláírt megállapodás a kormány és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) között: ebben 2030-ig az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedés, az innovatív és exportáló hazai vállalkozások számának növelése, a középvállalati szektor erősítése, valamint a kkv-hitel GDP-arányos szintjének uniós átlaghoz közelítése szerepelt. A tudásalapú gazdaságot tehát nem most fedezte fel a magyar gazdaságpolitika.
A korábbi és a mostani számok teljes azonossága ugyanakkor nem állítható. Az exportáló kkv-k aránya nem feltétlenül ugyanaz a mutató, mint az exportáló összes vállalkozás aránya. A szakmai folytonosság a célok szintjén bizonyítható, nem minden százalékértékben. Éppen ezért
A bejelentés még nem program
A tudósítás szerint az államtitkár a célokat nem konkrét vállalásként, hanem elérendő irányként ismertette. Ez lényeges különbség. Szó esik új programokról, hitelezésről és beszállítófejlesztésről, de a célfelsorolásból nem derül ki, mindez mennyibe kerül, milyen ütemezésben valósul meg, és miben hoz jobb eredményt a korábbi intézkedéseknél. A célok újbóli kimondása nem szakmai hozzáadott érték.
Az...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.