Mi a közös Ed Sheeranben, Madonnában, Katy Perryben, Pinkben, Macklemore-ban és bennem? Hogy mind popsztárok vagyunk, akik undorítóan rossz, geil zenével tömjük az emberek agyát? Nem. Az, hogy
Olvasom, hogy „Ed Sheeran amerikai turnéjának összes előzenekara visszalépett, miután Palesztina-párti kijelentései miatt kizárták Macklemore-t a fellépők sorából.” Visszalépett, egész pontosan „az ír énekes-dalszerző Aaron Rowe és a dán Lukas Graham is bejelentette, hogy kiszáll a turnéból, de a távozók között van Finneas, Billie Eilish testvére és zenésztársa is.” Jó, ebből még Billie Eilish testvére úgy-ahogy megvan, de hogy a többiek kicsodák, azóta sem tudom. Az én hibám.
Ahogy eddig azt sem tudtam, ki az a Macklemore. Pedig azt az egy dalát ismerem. Tök jó dal volt 2014-ben.
Macklemore-t egyébként Benjamin Haggertynek hívják és valamiért négyszeres Grammy-díjas, habár szerintem tízből kilenc ember nem tudna mondani tőle még egy dalt (ha ennek az egynek a címe beugrana neki). Jó, mondjuk mióta megtudtam, hogy Yoko Ono is Grammy-díjas, de például a Guns N’ Roses nem, némiképp átértékelődött bennem a díj jelentősége. Szóval ez a bizonyos négyszeres Grammy-díjas one-hit wonder Macklemore valóban kiállt Palesztina függetlenségéért egyik koncertjén, szeptember 4-én, vagyis skandálta, hogy „Free Palestine”, meg gázai pusztításról készült képeket mutogatott két New Yersey-ben tartott koncertjén is. Ed Sheeran ezt először azzal akarta elütni, hogy ő apolitikus hozzáállású, nem szeretné nyíltan hangoztatni a konfliktussal kapcsolatos véleményét, habár – mint mondja – van neki, és igenis törődik az emberi életekkel, de a közönsége fiatalokból is áll, sokszor gyerekekből, és akik az ő koncertjeire járnak, nem politikai fórumon akarnak részt venni. Fontosnak gondolja a békét, de úgy véli, azt többféleképp is el lehet érni. Koncertjeit, hírnevét egyfajta biztonságos helynek akarja fenntartani, hangsúlyozta továbbá a diplomácia, illetve a párbeszéd fontosságát. Nem akar a leghangosabban kiabálni ebben a kérdésben. Ugyanakkor nem is ő döntött, hanem sajnos a koncertszervezők, konkrétan a stadiontulajdonosok, hogy Macklemore-nak mennie kell.
Macklemore egyébként azon a szeptember 4-i koncerten a Hind’s Hall nevű dalát ajánlotta a Columbia Egyetemen tüntetőknek, és elítélte Izrael katonai tevékenységeit Gázában. Ez a szám így minden bizonnyal a második ismert dala a Thrift Shop mellett. Szóval Izrael amerikai konzulátusa tiltakozott ellene, petíció indult, hogy távolítsák el őt a turnéról. Aztán Pink (Alecia Moore-Hart) is megosztott ezzel kapcsolatban egy posztot, amiben kritizálták Macklemore-t. Aminek hatására Katy Perry (Katheryn Elizabeth Hudson) és Madonna (Madonna Louise Ciccone) kikövették. Mármint Pinket. Ami csak azért meglepő, mert Madonna ugye, ha nem is zsidó, de a kilencvenes évek óta flörtöl a vallással, kultúrával. Márpedig, ha ő flörtöl, akkor az, ugye tudjuk, mit jelent. Pink meg hosszú posztban állt ki saját zsidó származása mellett.
Hogy Macklemore nem Gáza-szakértő, abban biztos vagyok. A díjai sem tették azzá. Ettől még lehet igaza, természetesen. Véletlenül is, akár. Ahogy az sem tesz valakit náci szimpatizánssá feltétlenül, ha a nácik által használt karlendítést használja, mert épp örül (szokás kérdése is!). Attól sem lesz valaki antiszemita, ha véletlenül felvesz egy műorrot. És ha mellé történetesen nagy szakállat ragaszt, attól ő még nem válik egyből zsidógyűlölővé. („Macklemore apologises for »Jewish caricature« costume” – írja a BBC News.) Csak hát ha valaki ezt egyszerre, ahogy ő állítja, véletlenül, random megteszi, akkor lehet ugyan ennek a valakinek véleménye a Közel-Keletről, és gondolhatja, hogy Izrael egy elnyomó diktatúra, és mondom, még akár igaza is lehet. Viszont ennek az egésznek azért van egy bukéja.
De vajon Macklemore bátor? Hát, amennyiben bátorság volt, mittudomén, tavaly nyáron a „mocskos Fidesz”-t skandálni, vagy bátorság Trump ellen kiállni, vagy azt mondani, hogy Putyin egy agresszor, akkor igen, Macklemore is bátor, és a vele együtt a turnét lemondók tette is bátor. Bátran szolidaritottak. Ha az előbb említett megnyilatkozások (mocskos Fidesz, Trump gyűlölete, Ukrajna támogatása) mind a művészek között, vagyis az ő buborékukban, mind a társadalom nagy részében elvárások voltak, vagyis az alap, vagyis a mainstream, akkor azt mondhatjuk, hogy inkább Pink volt bátor, aki ettől az elvárástól eltérően, sejtve a népharagot, ami ezzel jár, úgy nyilatkozott, ahogy. Nem azt mondom, hogy neki volt igaza. Habár amúgy nehéz belekötni abba, hogy minden ártatlan civil élete az első.
Ed Sheeran (az igazi neve Edward Christopher Sheeran), akivel kapcsolatban persze felmerül a kérdés, eleve miért szerződtette Macklemore-t, ha tudott (márpedig valószínűleg tudott) a „random” antiszemita kosztümjéről, szóval Sheeran azóta elmondott egy beszédet a legutóbbi koncertjén, kijelentve: „Ami Gázában történik, az katasztrofális, indokolatlan és aránytalan. Megszakad a szívem a pusztítás mértéke és a civil életek, gyerekéletek elvesztése miatt.”
Látszólag nem tartozik szorosan ide, de Ricky Gervais véletlenül épp a napokban vetette fel, hogy talán a következő Grammy-n neki kéne lennie a házigazdának. Mindezt egy videóval, amikor a Golden Globe-díjkiosztón a filmcsillagoknak címezve arról beszélt, hogy ha nyernének egy díjat, akkor ne használják arra, hogy politikai beszédet mondjanak, mert nincsenek abban a pozícióban, hogy kiselőadást tartsanak a közönségnek bármiről, hiszen semmit nem tudnak a való világról.
Borítókép: Macklemore a színpadon 2026. július 28-án Milánóban / fotó: Alessandro Bremec / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Bejelentkezés