A 250 éves államiságát ünneplő Egyesült Államokban élő nemzetiségek is mindent megtesznek, hogy megjelenítsék, nyilvánossá tegyék saját közösségeik múltját, történeteit, sikereit és hírességeit – természetesen kevésbé hangsúlyozva gondjaikat, valamint a teljes amerikai asszimiláció jelentette etnikai identitásvesztés veszélyét és problémakörét. Így tesz az amerikai magyar diaszpóra tucatnyi szervezete is New Yorktól Clevelanden át San Diegóig. Itthon, a Nemzeti Múzeumban látványos kiállítás nyílt a 250 éves Amerika magyar örökségéről, melyen Kossuthtól Márai Sándorig az Egyesült Államokkal valamiféle kapcsolatba került magyar hírességek különféle személyes relikviáit is megtekinthetjük.
Az alábbiakban a legnagyobb amerikai magyar közösség, az ohiói és Cleveland-környéki magyarok történetéről és helyzetéről esik majd szó saját útiélmények, tanulmányi tapasztalatok és sajátos helytörténeti kutatások, társadalmi mélyfúrások eredményei nyomán.
Amerikában közel másfél millió magyar nemzetiségű (származású) polgár él, akik közül mintegy 200 ezren Ohio államban Cleveland körzetében tartózkodnak – a Kárpát-medencén kívüli legnagyobb külhoni magyar diaszpóraközösségről beszélhetünk. A máig is élő, népszerű amerikai magyar legendárium szerint Cleveland a 20. század első felében a második legnagyobb magyar város volt Budapest után a világon. A valóság természetesen kissé árnyaltabb és kiábrándítóbb, hiszen a közel félmilliós Clevelandban legfeljebb 60 ezer magyar amerikai élt az 1960-as évek végéig, ami bár döbbenetes adat, ám csak körülbelül a tizedik helyre jogosította volna a magyar lakossággal rendelkező városok rangsorában Budapest után. Sokkal fontosabb kérdés, miképp került oda ennyi magyar honfitársunk, miért pont oda mentek és miért éppen az Ohio és Cuyahoga folyók partján telepedtek le több ezer kilométerre hazájuktól. Illetve, hogy mi lett a sorsa ennek az igencsak komoly magyar kolóniának a tengerentúl, élnek-e, léteznek-e magyarok még a nagy ohiói diaszpórában.
Nos, ami fenti kérdéseket illeti – amiről már számos értekezés, tanulmány, sőt könyv is született –, a döbbenetes megélhetési különbségek és a politikai, polgári szabadságjogok megléte jelentette a legnagyobb vonzerőt a Monarchia államai, majd a függetlenedő Magyarország polgárai számára. A 19. század végén született beszámolók szerint egy szabolcsi napszámos éves bérének megfelelő összeget lehetett egy hónap alatt keresni dollárban Pennsylvania vagy Ohio üzemeiben, ennél komolyabb vonzerőre pedig nem is volt szükség. Történt mindez azzal együtt vagy annak ellenére, hogy...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.