A legszélesebben értelmezett kultúra, az életmód és a tudomány eseményeiből válogatott az idei utolsó Csemegepult, amikor áttekintette, mi is történt 2025-ben a természetestől a mesterséges intelligenciáig, a digitális platformoktól a kultúrpolitikáig, a társadalom hőseitől a beszélő fejekig. Továbbá film, színház, muzsika.
 


A műsorban – melynek házigazdái ez alkalommal is Virányi Orsolya és Németh Róbert voltak – szinte azonnal felmerül a kérdés: a mai széttöredezett, ezerféleképpen értelmezett kultúrában, a különféle életvilágokban létezik-e még olyan, hogy „kiemelkedő kulturális esemény vagy eredmény”. Itt van például 2025 talán legfontosabb hazai kulturális történése: mit jelent itt és most egy irodalmi Nobel-díj, mit hozhat az elismerés, amit Krasznahorkai László kapott? Van-e a teljes társadalmat átfogó értelmezése egy ilyen sikernek?

És mennyire osztja meg a befogadókat, a nézőket, a közéletet az idei év talán leginkább nagyszabású kulturális produktuma, a Hunyadi-sorozat? Konok Péter megidézi az Egri csillagokat, a műsor résztvevői ismét kikötnek a kérdésnél: a kurzusfilm vajon mi, majd Nyáry Krisztián itt el is meséli, szerinte melyik volt az év legkiemelkedőbb filmje. És ha már film és 2025, szó esik többek közt a Bróker Marcsi sorozatról is.

Nem friss 2025-ös élmény, de egy tendencia folytatódik, mégpedig látványosan: a nem-politikai tartalom, azaz a kultúra, az életmód, és így tovább, továbbá a beszéd mindezekről, az értelmezés és az értékelés egyre inkább kikerül a korábban alapvetésnek tekintett helyekről és a digitális platformokra, az influenszerek világába kerül át, és az algoritmusok alakítják a hozzáférést (gyorsan hozzátehetjük: ez igaz a politikai tartalmakra is). Mindezzel párhuzamosan az ilyen típusú elérhető produktumok száma is nőttön nő. Zúg a kulturális fehérzaj. Mit kezdjünk ezekkel? Magvető kiadó vagy TikTok? Beszélő fejek vagy régivágású elemzők és értelmezők? Lehet bármennyi a kétszerkettő? Ezekről is szó esik a műsorban.

„Nagyot ment” az idén Kapu Tibor és Szoboszlai Dominik is, de léteznek-e még közös – mondhatni: konszenzusos – példaképei, hősei a társadalomnak? A globális történetek végét éljük, mondja ezen a ponton Konok Péter, és ha már szóba került Kapu Tibor, hozzáteszi, az űrhajózás, az űrutazás valamikor ilyen történet volt. Nyáry Krisztián a magyar társadalom ’70-es, ’80-as évekbeli Erdélyhez viszonyulását hozza fel példaként, amikor egykori közös történetekről beszél.

Nem maradtak ki a műsorból a kultúra és a politika határterületei, határtörténetei sem. Szó esik az idei nyár „slágertémájáról”, a mocskos fideszezésről – jó érzés egy politikai üzenetet közösen úgy kiabálni, hogy mindenki egyetért veled, mondja Nyáry, aki ezzel együtt nem értékelné túl a jelenség hatását –, valamint arról is, marketingeszköz lett-e a könnyűzenében a kormánykritikus tartalom. Keresleti oldal egészen biztosan létezik, állapítja meg Konok.

És azt is megtudhatjuk a Csemegepult évzáró adásából, hogy „ki” a világ első mesterséges intelligencia-generálta színésze. Hiszen a beszélgetőpartnerek a 2025-ös év egy másik lényeges társadalmi aspektusáról, a MI (vagy ha úgy tetszik, AI) térnyeréséről is szót váltottak. Nyáry Krisztián leszögezi, ő jobban fél a természetes intelligenciától, mint a mesterségestől, az MI felfutását egyfajta hájpnak látja, szerinte egy csomó mindent meg tud oldani, el tud készíteni, ám a vége ott van, ahol a valódi kreativitás elkezdődik. Konok és Nyáry is beszél arról, hogy kérdés, a befogadó, a közönség képes-e szétszálazni a különféle tartalmakat. Konok „naivan és humanista módon” hisz abban, hogy az emberek jelentős része erre alkalmas, Nyáry az emberek alkalmazkodóképességét említi, azt, hogy a befogadó képes lehet „megtanulni”, melyik kulturális produktumot alkotta ember, és melyiket gép. Előkerül az is, milyen hatással lehet az MI a kreatív iparágakra – hogy csak a műsorban előkerülő egyik példát említsük, a szinkronszínészetre –, valamint, hogy mi a helyzet a mesterséges intelligencia szabályozásával.

A műsor végén pedig megnyílik a 2026-os kulturális vágybazár.