ÖT

Az ÖT 2025-26-os évadjának utolsó adásában szóba kerül többek közt a Fidesz Védvonala és a parlamenti vizsgálóbizottságok, de Hont András az 500 milliós támogatás kérdéséről is beszél. A stúdióban – Vogyerák Anikó műsorvezetése mellett – Konok Péter, Balogh Gábor, Kóczián Péter és Hont András beszélgetett.
 


A műsor elején Hont András az Ötmédia alapításáról, az 500 milliós pénzügyi támogatásról beszél, és szóba került többek közt a Magyar Péterrel folytatott 2024. februári szópárbaja és az újságíró Magyar Péter-kritikája is.

Ezután rátérnek a Fidesz által létrehozott Védvonal nevű kezdeményezére. Kóczián Péter szerint az egész „hülyeség”, nem ezt kellene csinálnia a Fidesznek. Konok Péter szerint „sajátos ez a sündisznó-állás”, amikor hirtelen nem külföldi az ellenség, hanem belső, maga a lakosság. Balogh Gábor úgy látja, hogy ez az elnevezés az áldozatkultuszt követi: minden politikai párt tábora azt gondolja, hogy Magyarország maga lenne a Paradicsom, „ha a másik oldalon több millió mocskos, rohadt, gyűlölködő vadállat nem tenné tönkre ezt az országot.” Közhelyek ezek, mondja Balogh, de ő „halálosan unja” ezt. Hont szerint azonban valóban az az alapélménye sokaknak, hogy bántva vannak vagy voltak. Egyszerűen átminősítették a Harcosok Klubját „Védők Klubjára”, reagál Konok Péter, de ha ráépül a fideszesekre ez az áldozati identitás, hogy ők bozótharcosok, az kissé röhejes.

Hont kijelenti, hogy lassan inkább az új kormányról kellene beszélni. Vogyerák Anikó szerint a kormány már igenis „tevékeny”, ha valami történik az országban, máris ott van egy miniszter, kommunikál, tudósít, jelzi, hogy intézkednek. Erre Balogh rá is harap, pont erről van szó, magyarázza, hogy vonatbaleset és hasonló történések esetén a kormány tevékeny, nem pedig kormányoz. Kóczián vitatkozik, ő lát politikai döntéseket és látja azt is, hogy amit ígérnek, meg is valósítják - de a politikában a szimbolikus rész is fontos.

A vizsgálóbizottságok kérdésével folytatják a műsort. Balogh kiemeli, hogy ezek nem jogi fórumok, ugyanakkor hozzáteszi, lehet nem olyan rosszul is csinálni ezt, például üdvözli, hogy kötelező a megjelenés a vizsgálóbizottságok előtt. A lényeg Konok Péter szerint az, hogy ezek a bizottságok olyan információforrásokhoz férhetnek hozzá, amikhez mások nem. A „számonkérői oldalon” felfedezi a politikai akarat tükröződését, azonban kétségeket fogalmaz meg azzal kapcsolatban, vajon az új kormánytagokra is kiterjed-e az elszámoltatás, hisz sok átfedés van az „előidézői oldal” és közöttük. Hont megjegyzi, nem véletlenül nincs igazmondási kötelezettség az ilyen bizottsági meghallgatásokon, de elvben jelenségek feltárása a dolguk, azaz „nem a rabszolgát, hanem a rabszolgaságot hívják be”, fogalmaz. Kóczián mindezt kiegészíti azzal, hogy van a bizottságok hatékony működésének van néhány feltétele, csak akkor képesek hatékonyságra, ha van apparátus, büdzsé, és van sok idejük. És nagyon sok múlik a nyilvánosságon, teszi hozzá, rajtuk is múlik, hogy lesz-e ez több, mint cirkusz. Nem evidens, hogy a magyar médiának lesz-e lehetősége vágatlanul felvenni ezeket a meghallgatásokat, csóválja a fejét Hont András, aki úgy véli, az átadás-átvételből is nagyjából kampányfilm lett.

Vogyerák Anikó ekkor felhívja a figyelmet, hogy miközben Hont kormányzást vár el, még csak most volt az első ülése az új parlamentnek. A showelemek jelentősek, és „mindenki attól fél, hogy ez lesz a meghatározó”, mondja Kóczián. Konok ekkor kommunikációs tanácsot ad a Tiszának, mert szerinte inkább a bénázásokat kellett volna hangsúlyozni az átadás-átvételnél, de a Fideszhez hasonlóan ők is „bombasztikus sztárparádékkal” tömik tele a videóikat az emberi jelenetek helyett. Balogh azzal a gondolattal zárja az adást, hogy nem valódi beszámolás az, hogy készül mindenről egy videó.

A műsorból kiderül többek közt az is, tervez-e politikai szerepet vállalni Hont András, mi köze a kókuszmatracnak a hazaárulózáshoz, ki az az egyetlen államtitkár, akivel Balogh Gábor több, mint elégedetlen, és hogy van-e konszenzus a magyar társadalomban 2006-ról?