Gavra Gábor időleges távollétében Kóczián Péter beszélget Balogh Gáborral a Visszhangkamra legfrissebb adásában. A magyar belpolitika a téma, Magyar Péter miniszterelnöki ténykedése, a demokrácia öszvére, a szakértői kormányzás kérdései, a Fidesz stratégiai próbálkozásai és Navracsics Tibor személye.
 


Elsőnek a Márki-Zay Péter részéről érkezett Magyar Pétert-kritikáról beszél Kóczián Péter, Balogh Gábor pedig emlékeztet minket, hogy Márki-Zay egy Magyar-szobortól jutott idáig, de arra biztat minket, hogy vegyük komolyan Márki-Zay kritikáját. Balogh a polgármesterek fizetéscsökkentését demagógnak, az önkormányzati cikluskorlátozást értelmetlennek érzi.

Folytatják az önkormányzatok körül, szó esik egy esetleges előrehozott önkormányzati választásról. „A Tisza Szigeteknek valamit adni kell”, mondja Balogh, hisz nincs semmi befolyásuk arra, mi történik a pártjukban, hivatalosan nem tudják számonkérni a vezetőt sem, miközben igény az volna rá. A jelentősebb és egyre aktívabb Tisza-szigetek azonban kockázatot is jelentenének Magyarra nézve, teszi hozzá Balogh.

Kóczián szóba hozza Radnai Márk személyét is, aki felelős a Tisza Szigetek „politikai akciókészségének” életben tartásáért, és többek között a kormány részéről ezek kvázi nemzeti konzultációs lehetőséget is biztosítanak.

Problémás lehet, ha keverednek a képviseleti és a részvételi demokrácia elemei, figyelmeztet Balogh, aki nem igazán szereti ezeket a fajta „öszvéreket”, mert ez „nagyon ritkán tud őszinte lenni”. Kiemeli azt is, hogy „földig borul”, ha majd a képviseleti demokrácia által begyűjtött vélemények valóban megváltoztatják a kormány politikai döntéseit. Kóczián szerint arra lehet jó ez a módszer, hogy a véleményvezérek álláspontjait gyűjtik be, és ezek segítségével „szondázhatják” a közvéleményt, illetve így nem fogják elveszíteni a valósággal való kapcsolatukat.

Kóczián azt kérdezi, elképzelhető-e, hogy az emberek kívánsága alapján fog a Tisza kormányozni, mert szerinte a szakmai egyeztetéseknél igazából ezerféle koncepcióról volt-van szó. Balogh szerint épp ez a kulcs: az ezerféle koncepció, a szakértői-civil-társadalmi narratíva pedig „hamiskás”, sőt veszélyes. „Könnyű azokat a civileket behívni egyeztetésre, akik azt mondják, amit én”, teszi hozzá Balogh.

Kóczián ezután a diszkusszív tér fogalmát hozza be, amivel kapcsolatban Balogh arról beszél, az emberek nagy része nem tud, vagy nem akar szakpolitikai kérdésekben megalapozottan dönteni, de a jó kormányzásnak világos politikai iránya van.

„A kötelező eufória megteremti a tekintélyelvűség alapjait”, figyelmeztet Balogh, és ezzel a jelenleg a társadalom Tisza-szavazói rétegeiben uralkodó hangulatról szól.

Kóczián ezután említi, hogy Sulyok Tamás „ellentámadásba lendült” azzal, hogy jelezte, nem fog lemondani. Balogh nem látja elég karakteresnek Sulyokot ahhoz, hogy inspirálja a jobboldal újraszerveződését, az Orbán Anitának a volt fideszes kormánytagok által írt levéllel kapcsolatban pedig zavarodottságot észlel, de kommunikációs szempontból jól hangzó narratíva készül: a Tiszának éppen gyengesége az, hogy „a Fideszből kiszállt renegátok gyűjtőhelye” is – ez most már ellenük fordítható. Navracsics Tibor és Orbán Viktor az elmúlt időszakban tett megnyilvánulásai kapcsán Kóczián azt állapítja meg, hogy míg Orbán a szélről (szimbolikusan: a Vadhajtások felől) akar Fideszt építeni, addig Navracsics polgári oldalról beszél, ami Balogh szerint egyértelmű „frontnyitás”. A Fidesz platformosodásával Balogh szerint elkéstek, akkor kellett volna ezt csinálni, amikor hatalmas néppárt voltak. Ami most történik, az szerinte válságtünet, egy bukott párt próbálkozása.

A műsorban még szó esett arról, van-e esélye Navracsicsnak a politikai visszatérésre, mi a különbség a populizmus és a demagógia között, felmerül, szükséges-e Lady Dömpernek óvodákban táncolni ahhoz, hogy progresszív legyen a közoktatás, valamit az is, hogyan jutottunk el az „önök kérték kormánytól” a „szolgáltató kormányig”.