Az elmúlt sok évben jó párszor jegyeztem meg szerzőknek, hogy ne hasonlítgassák a NER-t a Rákosi-rendszerhez, ne nácizzanak, és a Fidesz-kormányzásnak a Kádár-rendszerrel kapcsolatos párhuzamait is érdemes pontosan kifejteni, nem szerencsés csak általánosságban lózungokat durrogtatni. És ami az utóbbit illeti, azt is hozzátettem mindig, nem árt arra is kitérni, miféle posztkádári működésekben osztozott a teljes magyar politika elmúlt harmincöt éve. Érdemes ez utóbbiban is következetesnek lenni.
Az efféle vitahelyzetekben mindig azt mondtam, az ilyen rákosizós, nácizós, (parttalanul) kádározós érvelés ellehetetleníti a normális politikai vitákat,
Nem tehetek róla, de Gulyás Gergely most éppen ezzel az érvvel reagált a miniszterelnök napirend előtti beszédére – viszont teljes egészében egyetértek vele: a robbantgató olasz maffiához hasonlítani a NER-t, ez pedig teljességgel lehetetlenné teszi a tárgyszerű vitákat. És hogy stílszerű leszek: az ilyen párhuzamok felemlegetése csak a folyamatos politikai vendettát erősíti, miközben a Tisza Párt többek azzal érvelt korábban – a szeretetországot már hagyjuk is, az eleve politikai giccs volt és illúzió –, hogy márpedig új politikai stílust, hangnemet akar meghonosítani. Különös utat választottak erre. Persze, ha nem a tárgyszerű vita a cél, hanem a hangulatkeltés meg az újabb filmek befűzögetése az abszolút filmszínházban, akkor nem szóltam.
Még 2023 végén, 2024 elején is ebben a közegben óhajtott új munkát szerezni. (De nem sikerült, teszi hozzá Morgan Freeman, a mémek kommentátora.)
Van mire ránézni az elmúlt 16 évből. De még mennyire, hogy van. Az azonban mégiscsak abszurd, hogy a kórust az az ember vezeti, az hevíti az aktuális lázat, aki a NER majdnem teljes működése alatt remekül elvolt abban a rendszerben, jó és kiemelt munkákat kapott, jól keresett, elég jól elvolt, nem zavarta a rendszer egyébként számos tekintetben valóban aggályos működése. Egészen odáig nem zavarta, amíg – és akkor itt tartózkodnék a kocsmai hasonlattól – a szisztéma jobbik végén tartózkodott. Onnantól, hogy a helyzete megváltozott, hirtelen minden kibírhatatlannak tűnt, a korábbi ismerős munkakörnyezetből maffia lett. (Tényleg, a jelenlegi miniszterelnök korábbi NER-es működését is vizsgálni fogja majd a vonatkozó hatóság?) Mit üzen ez a fajta működés a magyar társadalomnak felelősségvállalásról, következetességről, önképről, önreflexióról? Mit mondjon az ember a gyerekének: arra figyelj, hogy jó ütemérzékkel dobbants?
Azt most hagyjuk is, hogy ezek a döntések teljes egészében szembemennek az európai és magyar közjogi és politikai hagyománnyal (Európán kívüli példákat tudok említeni: Thaiföld és Laosz többek között – előbbiben kétszer négy évig, utóbbiban kétszer öt évig lehet bárki miniszterelnök). Hagyjuk azt is, hogy a magyar történelemben kik voltak azok a jelentős, legendás politikai szereplők, akik ennél hosszabb ideig voltak választott parlamenti képviselők – Deák Ferenctől Kéthly Annán át Mécs Imréig, és sokan mások. És azt is hagyjuk, hogy mennyiben a választópolgárok szabad akaratának korlátozása mindez, hiszen miért ne bízhatná meg ugyanaz a közösség ugyanazt a politikust a képviseletével akár négyszer-ötször is egymás után, ha érdemesnek tartja a tisztségre. Miért akarja kiskorúsítani az új kormány a választókat? Nem éppen az április 12-i, meglehetősen markáns választási eredmény mutatja azt, hogy ha a választópolgárok úgy gondolják, egy politikai erő ideje végképp kitelt, elég volt belőle, azt le lehet váltani, akár a lehető legdrasztikusabban és legradikálisabban is?
Nem vagyok jogász, de talán arról is lehetne beszélni, visszamenőleges vagy nem visszamenőleges ez a szabályozás: én úgy szocializálódtam, ha hozunk egy szabályt, akkor az onnantól érvényes, hogy azt a szabályt meghoztuk, onnantól nézzük, ki hogyan esik annak a hatálya alá (erre mondja Schiffer András, szerintem helyesen, hogy az előbbiek alapján Magyar Pétert például akár még kétszer is újraválaszthatnák).
Persze ezekről mind beszélhetnék, de én most elsősorban a politikai vendettáról, a hazai politika végletes töredezettségéről szeretnék szót ejteni: teljesen nyilvánvaló, ha majd egyszer egy másik erő leváltja a Tiszát (legyen az a Fidesz, a Fidesz valamiféle utódja, vagy bármi és bárki más), az jó eséllyel – mert hát az a tapasztalata, hogy ez a fajta működés a célravezető – ugyanezzel az agresszióval és ugyanilyen radikális módon fogja megint a maga képére formálni a politikát alapvetően szabályozó jogi kereteket. Magyarán: ha politikai leszámolás politikai leszámolást követ, ez után sem alakulhat ki kontinuus közéleti hagyomány Magyarországon, és akkor semmi más nem fog irányt szabni a jövőben sem, csak a puszta ressentiment, a pőre bosszú.
Említettem, hogy van, volna mire ránézni az elmúlt 16 évből. Például arra, hogyan rendezkedett be a Fidesz-rendszer a 2010-es évek elején. Csakhogy lassan kijelenthetjük:
Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök napirend előtt szólal fel az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. június 22-én / fotó: MTI/Bodnár Boglárka
Bejelentkezés