Felgyorsultak az események a hazai és a nemzetközi politikában is. A Visszhangkamra friss adásában Gavra Gábor és Kóczián Péter szóba hozzák többek közt a Baka András köztársasági elnök és a Tisza párt közti konfliktust, valamint az Ukrajnával folytatott diplomáciai villongásokat.
Gavra Gábor kezdésként azt javasolja, vizsgálják meg, hogyan viselkedett Baka András, amikor alkalma volt jelölni valakit fontos vezetői pozícióba – ez esetben legfőbb ügyésznek. Baka András még Magyar Péter határozott felszólítása ellenére is szembefordult a kormánnyal azzal, hogy Szathmáry Zoltánt jelölte, állapítja meg Gavra. Azt kérdezi Kócziántól, meglepődött-e ezen, illetve ironikusan érdeklődik beszélgetőtársánál: számít-e újabb egymondatos alkotmánymódosításra, egész pontosan arra, hogy a miniszterelnök a Sulyok Tamás ügyéből ismert módon távolítja el Bakát.
Kóczián nem számít ilyenre, mert az „kabaré lenne” – és politikailag sem érné meg a Tiszának egy újabb ilyen lépés. Nagyobb veszélynek látna egy a kormány és Baka közötti egyezkedős háttéralkut. Gavra megjegyzi, azon túl, hogy Szathmáryt kritizálják, mert Polt Péter alatt lett középvezető, az ügyben olyan politikaközeli emberek is megszólaltak, mint Horváth Lóránt ügyvéd vagy noÁr – utóbbiak azt sérelmezik, hogy Szathmárynak az ukrán „aranykonvoj” ügyéhez is köze volt. Kóczián megjegyzi, hogy „annak is van komikus határa”, meddig szólhatnak bele a nem-kormánytagok a kiválasztásokba, valamint, hogy mennyire és hogyan szűkítik le a jelölhetők számát különböző kritériumokkal.
Gavra felveti, ugyan önmagában mindenkinek – még Molnár Áronnak (noÁrnak) is – lehet véleménye egy jelöltről, de a fő kérdés az, van-e a kezükben távirányító a Tiszához. Kóczián itt látja a csapdát: Baka nem biztos, hogy „a Tisza végrehajtó szervezete” akar lenni, és minden „fontosabb járókelőnek” meg akar felelni. Hozzáteszi, lehet, hogy a köztársasági elnök újabb és újabb jelölteket nevez meg, egészen addig, míg az egyik nem lesz elfogadható Magyar Péter számára is.
Ami a Fidesz Bakával kapcsolatos reakcióját illeti, Gavra szerint a politikai viták átkerültek a „Fidesz-Tisza törésvonalról a Tiszán belülre”. A Fideszt marginalizálódni látja, hiszen a Tiszán belül zajló politikai folyamatokhoz az ellenzéki pártnak ténylegesen nem sok köze van. Kócziánnak az a véleménye, hogy amíg a Fidesz nem néz szembe a 2010-2026 közötti időszakkal, addig „zavarban lesznek”. Szerinte amíg nem történik meg ez a mély szembenézés, a személycserék és a világos elhatárolódás, addig a jelenlegi ügyekben sem tudnak hitelesen megszólalni, teszi hozzá.
A másik aktuális konfliktus Magyar Péter és az ukrán kormány közt zajlik, vezeti fel Gavra a következő témát. A vita azért alakult ki, mert miközben a Kárpátok közti országok együttműködését bejelentették, kiderült, Magyarország mégsem óhajt részt venni benne. Gavra két értelmezési lehetőséget vázol fel: vagy az történt, hogy Ukrajna a magyar kormány beleegyezése nélkül léptette be Magyarországot, vagy Orbán Anita tett olyan ígéretet, amelyet Magyar Péter utólag felülírt. Kóczián felhívja a figyelmet arra, hogy a kijevi magyar nagykövet jelen volt a találkozón – kérdés, aláírt-e valamiféle dokumentumot. Ez mindkét fél részéről „politikai harc, kommunikációs csata”, teszi hozzá. Gavra szerint arról van szó, hogy „a Zelenszkij-kormányzat hülyének nézte a magyar kormányt, Magyar Péter pedig utálja, ha hülyének nézik”.
Gavra az előbbiekhez hozzáteszi, a gazdasági viták még nem a Tiszán belül zajlanak, utalva ezzel arra, hogy a MOL és az ukrán állami Naftogaz szándéknyilatkozatot írt alá egy az ukrán határ mellé építendő üzemanyag-tárolóról, a kormány pedig úgy reagált, a magyar olajcég előzetes egyeztetés nélkül tárgyalt. Kóczián úgy látja, hogy Magyar Péter a reakciójával akár a MOL-vezér leváltását, akár a „politikai megnevelését” készítheti elő, de azt vitatja, hogy maga az ügy titkos lett volna, ám valószínűnek nevezi azt, hogy erről „zajlik egy kormányzati vita az egyik legnagyobb gazdasági szereplő részvételével”, hiszen mindig „érdekszövevények” sűrűjében történnek a dolgok.
Gavra és Kóczián a műsorban megvitatják azt is, vajon Magyar Péter azon ügyködik-e, hogy „szétverje” a Fidesz megmaradt gazdasági hátországát. Ez Kóczián számára valószínűnek tűnik, de kérdés, mi tudatos cél és mi járulékos következmény.
Bejelentkezés