Szinte hihetetlen, hogy már eltelt egy negyed évszázad azóta, hogy az emberiség kollektív emlékezetébe vésődtek a döbbenetes New York-i képsorok, amint az utasszállító repülőgépek a Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba csapódnak, majd nem sokkal azután a közel 500 méter magas tornyok kártyavárként összeroskadnak, por és füstfelhőbe borítva az amerikai világvárost.

Ami a drámai történelmi pillanatokat illeti, általában mindenki emlékszik, hogy éppen hol volt és mit csinált azokban az emlékezetes és traumatikus percekben, amikor értesült a történtekről. Jómagam 2001. szeptember 11-én épp a napfényes Szicíliában az Etnán tartózkodtam idegenvezetőként, és emlékeim szerint először azt hittük, hogy valami érdekes katasztrófafilmet mutat a televízió a látógatóközpontban – mindezt az írta felül, hogy a képernyőn ott szerepelt a Breaking news felirat is. Néhány órán belül a külföldi turistákon úrrá lett az idegesség, a feszültség, a városokat pedig még Dél-Olaszországban is ellepték a katonai rendőrök.
 

Az összeomló ikertornyok / fotó: HUBERT BOESL / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Az összeomló ikertornyok / fotó: HUBERT BOESL / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP


Az al-Káida terroristáinak gépeltérítő akciója óta, gondolom, mindenkiben megmaradt az a belső, kimondatlan feszültség, sőt viszolyogtató érzés, amikor utazni készülünk, és a repülőterek kényelmetlen ellenőrző kapuin kell átverekednünk magunkat, az átlátszó zacskóba tett, korlátozott mennyiségű folyadékkal és cipőlevétellel bajlódva. Mindeközben próbálunk arra gondolni, hogy végső soron mindez a mi biztonságunkért történik 2011. szeptember 11. óta. Emlékszem, 1997 nyarán, amikor az USA-ba tartva először repültem át az Atlanti-óceánt, még a Boeing 747 óriásgép pilótafülkéjébe is beengedtek a légi utaskísérők, illetve jól vágó fémkéseket, evőeszközöket is felszolgáltak a Swissair fedélzetén. Azóta, nyilvánvaló biztonsági megfontolásokból, nincs már sem cockpit-látogatás, sem éles kés a fedélzeti vacsorákhoz, illetve a svájci légitársaság a szeptember 11-ét követő szigorú transzatlanti légikorlátozások miatt mintegy fél év múlva csődbe is ment (azóta a vállalat Swiss néven üzemel).

A történelemben egyedülálló módon végrehajtott szörnyű terrortámadás azzal, hogy amerikai földön, illetve légtérben történt, számos vonatkozásban alapjaiban rengette meg az amerikaiak biztonságérzetét, világlátását, de megrendítette a neokonzervatív ifjabb George Bush elnök vezette korabeli amerikai kormányzat biztonsági architektúráját, kül- és védelempolitikáját is.

Az Egyesült Államokat 1941 decembere, Pearl Harbor óta nem támadták meg saját területén, és különösképpen nem az amerikai kontinensen, ahová utoljára talán a mexikói–amerikai...