Hallgasd meg!Az Öt YouTube-csatornáján a Csemegepult című kulturális műsor vendége a minap Kukorelly Endre és Nyáry Krisztián volt. A felek a hazai könyvpiac és az irodalom helyzetéről beszélgettek. Kukorelly Endre szépíró és egykori országgyűlési képviselő az irodalom helyzetét, ahogy ő maga fogalmazott, „arisztokratikusabb” módon ítéli meg, és úgy véli, jelen kultúránk egyik égető problémája az úgynevezett „magaskultúra”, azon belül a „magasirodalom” hanyatlása, „pária” helyzetbe kerülése. A szépirodalmi alkotásokkal szembehelyezett „könyvnek látszó tárgyakról” beszél, és mindezért a könyvpiac kommercializálódását, a folyóirat-kultúra ellehetetlenülését és az oktatást teszi felelőssé.
Kukorelly megközelítése azonban nem pusztán arisztokratikus, de elitizáló és lenéző is. Ez a hozzáállás tünetszerű a magyar kultúra szereplői, különösen az irodalmárok körében, és éppen annak a problémának az orvoslását mulasztja el, ami miatt panaszkodik. Magasirodalom ugyanis nincs. Csak irodalom van, jó és rossz. Hogy aztán ezeket a kritériumokat milyen módon írjuk le, az már az irodalmárok feladata. De nem az olvasóké.
Ezt a munkát – annak meghatározását, hogy valami miért lehet jó vagy rossz – azonban csak a szakma egy része végzi el, és a nagy többség a Kukorelly Endre által is képviselt arisztokratikus elitizmusban éli meg műveltségét, és az általuk kedvelt alkotásoknak már az előtt odaígérik a szép és a magas jelzőt, hogy a mű megvédte volna önmagát a közönség előtt. De hát hogyan is lehetne másképp, mikor az intézményesült kultúra résztvevőinek egyetlen megmérettetési lehetősége a műveltségük fitogtatása és a másik olvasottságának folyamatos számonkérése. Elfelejtik azonban, hogy mindig jöhet egy ember, aki olvasott valamit, amit ők nem, ahogy azt is, hogy az ízlés és a nyelv folyamatosan változik. Aligha lehetne például a mai – magukat szépíróknak tartó – szerzők műveit mondjuk Mikszáthéhoz vagy Móriczéhoz mérni. Ha megtennénk, nem okozna gondot a mai elitírók teljesítményét az elődökéhez képest hanyatlásnak nevezni.
„Muszáj olvasnod, mert hülyén halsz meg, ha nem olvasol” – mondja Kukorelly, és lehetne is érteni, hogy ezzel mire utal, ha nem úgy tekintene az olvasásra, mint a tudás megszerezhetőségének egyetlen céljára, és nem degradálná „könyvnek látszó tárgyakká” mindazt, amit a könyvüzletek polcain talál, az Írók Boltját megjelölve a minőségi könyvesboltok egyetlen, még megmaradt végváraként. Kukorelly az elfogyasztani kívánatos „napi, betevő szövegmennyiség” mellett érvel, mert az embernek...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.