Tényleg baj van az oktatással.

Noha mind a tudomány-, mind a politikaelmélet messze meghaladta már a felvilágosodást és a pozitivizmust, úgy tűnik, a nebulók még mindig ezeket fogyasztják. Az apropó Mayday Fanni posztja, de tényleg nem rá szeretném kihegyezni, mert véleménye csak a kurrens oktatási közhelyek eredménye.

Kezdjük rögtön az apropóval, vagyis az LMBTQ-propaganda szabaddá tételével az oktatási intézményekben. Talán nem forgatjuk ki a világot a sarkaiból, ha elmondjuk, hogy homoszexuálisok eddig is léteztek, és erről mindenkinek volt tudomása ezidáig is. Az erről való tudás megszerzése meglehetősen egyszerű volt, még nekünk is, akik vidéki sötétségben végeztük iskoláinkat, hiszen voltak homoszexuális osztálytársaink, barátaink, ismerőseink. Voltak köztük olyanok is, akik ezt maguk közölték, majd a hétfőt kedd követte, ugyanúgy köszöntünk másnap reggel és beszélgettünk velük, nem égettük meg őket máglyán. Mivel időtlen idők óta így van ez, ezért rejtély, miért volna szükség a Háttérre vagy kékhajú labriszosokra, hogy tudomást szerezzünk arról, amiről egyébként is tudomást szerzünk a dolgok természetes módján.

A homoszexuálisok máglyán történő elégetése egyébként sem tartozik a jó magyar hagyományok közé. Szemben számos felvilágosult, nyugat-európai országgal, elmaradott kis országunkban nem volt divat a homoszexuálisok üldözése. Az első szodómia-törvény megszületését a 19. század végére datálhatjuk – ez nem csak a homoszexualitást tartalmazta –, amely többnyire érvényben maradt a továbbiakban is, ám

a Rákosi-rendszert leszámítva senki sem üldözte a homoszexuálisokat. A Horthy-és a Kádár-rendszer sem (a Kádár-rendszer számára pusztán beszervezési aduász volt).

Sőt, a Horthy-rendszer ünnepelt írónője volt Tormay Cécile, akiről mindenki tudta-tudja, hogy kézzel vasal.

De ha már tudomány, a tudományos „tények” frontján nem áll túl jól az LMBTQ-lobbi szénája. Bár az újabb hullám a szabad irányultság-, sőt nem-választásra esküszik – összhangban a posztposztmodern korlátlan önmeghatározást hangsúlyozó felfogásával –, a hagyományos érvelés szerint a homoszexualitás genetikai meghatározottságú („born this way” volt a régi szlogen). Ezért is van szükség érzékenyítésre, hiszen eszerint a homoszexualitás determinált, nem szabad választás kérdése, így a velük szembeni diszkrimináció bigottság, olyan, mintha valaki a feketékkel szemben alkalmazna diszkriminációt. Csakhogy a „homoszexuális gén” tézisét nem a hülyevallásosak cáfolták, hanem a Szent Tudomány. Az eddigi legnagyobb kutatás nem talált semmiféle homoszexuális gént...