Régebben azt gondoltam, a gyásznak nincs politikája. Inkább intimitás és veszteség, szokása van, érzelmi telítettsége, rítusa. Ma már másképp érzékelem a köröttem bekövetkező halálokat. De van-e valóban politikája a halálnak? És ha igen, kik vezérlik, hová tartozik és miért beszélünk róla egyre többet?
A gyász a feltörő gazdagok önmegváltása? És a halál órája kiváltható személyes döntés? Akik a halált irányíthatónak tarják, vagy az öregedést kihúzhatónak, a temetést gazdasági tényezőnek, és az eutanáziát emberi jognak, azok vajon miként férkőznek hozzá a személyes gyászhoz? Az elrendeléshez, vagy ahhoz, hogy az ember mindenhatósága nem létezik. Mit gondolnak arról, ami évezredek kultúráját jelentette, a túlvilág jelenvalóságát: egy egyiptomi sírkamrát és titkát, vagy a csernovici zsidótemető borostyánnal benőtt fekete-fehér portréit. A halott gyerekek századfordulós fotográfiáját, de mondhatnám ide Nádas Péter híres könyvét, a Saját halált. Egy infarktusát túlélt ember nyelvkeresését és ebbéli kudarcát – nem, a halálnak nincs végleges nyelve, és nem, nem a mi kezünkben van a halálunk. Nádas az írásában barmoknak tartja az orvosokat, akik visszahozták őt a mentőautóban a halálból. Minek kerül vissza egy halott ez élőkhöz?
Furcsa, vagyis nem is annyira furcsa már, hogy ma a halál nem kísérést jelent és nem feltétlenül azonosulást, majd üdvözülést, bűnt és megdicsőülést, feloldozást. Mondjuk drámát vagy katarzist, és nem is igazán veszteséget, vagy netán istenre bízott, vezetett életet, ami felett nem mi és nem az én rendelkezik.
Kemény, törhetetlen útja van, technikai gondolat, nevezzük természettudománynak, biopolitikának. Nincs személye, és nincs bőre, teste, vesztesége. A halál politikája a hatalom a test felett. Az életünk felett. Nincs annál kiszolgáltatottabb helyzet, mikor nem ismerjük a halálunk óráját, de az orvos már várja a kaszást. Fehér köpenyben áll az ágyunknál, és odasúgja viziten egy idegen nyelven a kollégájának. Fekszünk kiterítve a közkórházi ágyon.
Inkább ipara volna ma a halálnak, vagy gazdaságtana. És van már virtuális halál.
Meghalsz, mint egy videojátékban.
Hány életed van még? A gép mondja meg és ő veszi el.
Vehetsz...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.