Alapjövedelem és atombomba | Mit üzen a Pluribus című sorozat?

Vince Gilligan új sorozata az elmúlt hetek egyik legtöbbet vitatott és idézett tévéműsora lett, nem véletlenül. A minden idők egyik legjobb sorozatának tartott Breaking Bad alkotója egy disztopikus sci-fiken inspirálódott alapötletre olyan társadalmi tablót húzott fel, melynek aktualitásához kétség sem fér. A Pluribus nagy dobása, ami egyébként a legnagyobb alkotások védjegye, hogy radikálisan absztrakt formában fejezi ki a mondanivalóját, így számos értelmezési lehetőséget felkínál, univerzális érvényű, és anélkül képes arconcsapni bennünket a korunkról tett állításokkal, hogy bármit is le akarna nyomni a torkunkon. Másképp szólva: mindenki azt lát bele, amit akar.

A sorozat címében idézett „sokaság” – vagy kissé elrugaszkodva: „többség” – egy földön fejlesztett vírus és egy bolygóközi rádiójel találkozása következtében létrejött emberközösség. Vagy egy másik aktualitástól, a Stranger Thingstől kölcsönvett fogalommal élve „hive mind”, a hangyák vagy termeszek mentális konnektivitásának analógiájára egyfajta kaptárelme, kaptártudat. Lényege, hogy a „kaptár” tagjai nem pusztán előnyben részesítik a többséget az egyénnel szemben, de nem is tehetnek mást. Ők egyek, tehát a gondolkodásuk is egy. Lényegében egyazon elme lakozik a közösség minden egyes tagjának fejében. Ahogy az egyik szereplő, Zosia körülírja a sorozatban: a frekvenciáik egymásra hangoltak. A kivételt csak az a tizenhárom dühös ember alkotja, akiket nem sikerült ennek a kaptárlogikájú elmének csatlakoztatnia a közösséghez. Köztük a főszereplő Carol Sturkát, az amerikai írót, és a rejtélyes paraguayi Manousos Ovideót.
 

Az így létrejött közösség tagjait számos dolog jellemzi: egyrészt barátságosak, sőt alázatosak, segítőkészek és végtelenül altruisták, másfelől, ha erőszakot, akár csak verbálisat is tapasztalnak, epileptikus rohamot kapnak. Carolt és a többi tizenkét „normális” embert kiszolgálják élelmiszerrel, technológiákkal, fegyverekkel, társasággal, lényegében bármivel, amit kérnek. Carol még arra is rákérdez, hogy ha szeretne, kapna-e tőlük atombombát. A válasz: igen. A többség tagjai nem ölnek állatot, de gyümölcsöt is csak akkor fogyasztanak, ha az már lehullott a fáról. Hozzáférnek az emberiség minden erőforrásához, tudásához, műveltségéhez, és ezt a tudást bármely pillanatban képesek előhívni, felhasználni és a nem közéjük tartozókkal megosztani. Esetükben nemcsak hogy háttérbe szorul az egyén koncepciója, de lényegében nem is létezik ilyen. Ez a látszólag radikális társadalom ugyanis nem kulturális jelenség, hanem hús...