Miért vitte a FIFA a 2026. évi labdarúgó-világbajnokság sorozatának döntő 104 mérkőzését az amerikai kontinensre? Az okok egyik csoportja a rövid távú sportgazdasági hatásokban rejlik, amit az eseménnyel foglalkozó előző írásomban igyekeztem bemutatni: a világbajnokság lényegében egy hatalmas pénztermelő és jóléti újraelosztó gépezetté vált. Azonban a rövidtávú bevételek maximalizálásán túl a helyszín kijelölésének hosszabb távú stratégiai céljai is voltak. Ezek a sportág globális szerepének megerősítését célozzák, egyben a rendezés kapcsán a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) stratégái igyekeznek a 21. század kihívásaira is hatékony válaszokat találni.
Az amerikai hivatásos labdarúgó/soccer-piac kiteljesedése
Az USA sporttörténetének első hivatalos futballjellegű mérkőzését 1869. november 6-án játszották a Rutgers és a Princeton egyetemek csapatai. A mérkőzés szabályai szinte teljes egészében a londoni Football Association (FA) 1863 decemberében megalkotott szabályaira épültek: a labdát csak rúgni vagy fejelni lehetett, kézzel megfogni nem; vagyis az amerikai futball valójában soccerként kezdte a pályafutását. (A legvalószínűbb magyarázat szerint az Amerikában használatos soccer szó a mai játékszabályok eredeti változatával játszott Association Football elnevezés becézéséből, angol college-ok diák szlengjéből származik (asoccer), amit a rögbifutballtól (rugger) való megkülönböztetésként használták sokáig a britek is.) A Harvard egyetem csapata azonban jobban kedvelte a Boston Game néven ismert verziót, amely engedélyezte a labda kézbevételét és az azzal való futást. Amikor a többi egyetem is átvette a Harvard szabályait, az amerikai egyetemi futball elindult a mai „tojáslabdás” irányba, a hagyományos labdarúgás pedig kiszorult az egyetemi elitből.
Az 1920-as években a gazdag gyáriparosok által finanszírozott, 1931-ig létező American Soccer League (ASL) képes volt magas fizetésekkel csábítani a kiváló skót és angol játékosokat. A meccseket gyakran 10-20 ezer néző előtt játszották, és a sportág népszerűsége ekkor vetekedett a hivatásos kosárlabdával. A North American Soccer League (NASL) hozta el az első igazi „soccer boomot” a hatvanas évek végén. A New York Cosmos és a többi ligacsapat rekordösszegekért igazolta le a sportág legendáit a karrierjük végén: Pelé, Franz Beckenbauer, Johan Cruyff, George Best és Giorgio Chinaglia is itt játszottak. A Cosmos meccseire a Giants Stadiumba olykor 70 ezernél is több néző látogatott ki. A kisebb klubok megpróbálták tartani a lépést a Cosmosszal, de a jegy- és hirdetési bevételek, valamint a tévés jogdíjak nem nőttek ugyanolyan ütemben a költésekkel. A klubok többsége kezelhetetlen adósságokat halmozott fel, és egymás után mentek csődbe. Az NASL 1984-ben végleg lehúzta a redőnyt.
Annak ellenére, hogy sokan szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy a soccer mennyire lehet érdekes a baseball, az amerikai futball és a kosárlabda hazájában, a vb minden idők legsikeresebb tornája lett. Több mint 3,5 millió néző látogatott ki a stadionokba, a mérkőzések átlagos nézőszáma 69 ezer szurkoló volt, ami azóta is rekord a világbajnokságok történetében. Csak hogy értsük: a sorban utána következő legnagyobb átlagnézőszámot a 2014-ben, Brazíliában – ahol a futball állítólag vallás – lebonyolított világbajnokságon regisztrálták, 53 600 szurkolót. Harmadik egyébként a 2022-es katari vb volt, 53 200 szurkolóval.
A FIFA 1988-ban azzal a feltétellel ítélte oda a rendezési jogot az Egyesült Államoknak, hogy az ország vállalja egy működő hivatásos bajnokság megalapítását. Így a világbajnokság közvetlen katalizátora volt a Major League Soccer (MLS) megalapításának. A ligát 1993-ban jegyezték be, a 10 csapatos bajnokság 1996-ban indult, és a világbajnokság örökségére épült. A 94-es vb alakította át a soccert egy marginális, iskolai sportból milliárdos üzletággá az USA-ban. A torna bebizonyította, hogy az Egyesült Államok képes rajongani a labdarúgásért. Az NFL-stadionok megteltek, ami világossá tette a média és a befektetők számára, hogy a labdarúgásban hatalmas üzleti és kulturális potenciál rejlik az USA-ban is. A labdarúgás a televízión keresztül beköltözött az amerikai nappalikba, robbanásszerűen megnőtt a sportágat aktívan űző gyerekek száma, kiépült a youth soccer (rossz magyar kifejezéssel: utánpótlás-nevelés) rendkívül erős bázisa. Ekkor vált kulturális fogalommá a „soccer mom” – a külvárosi anyuka, aki délutánonként futballedzésre hordja a gyerekeit. Bár a felnőtt hivatásos bajnokság megerősödéséhez még évtizedek kellettek – az európai öt topbajnokságon kívül csak az argentin és a brazil stadionokban volt átlagosan több néző tavaly, mint az MLS-ben –, az 1994-es vb-n felnövekvő generáció lett az a szurkolói bázis, amely ma megtölti az MLS stadionjait, és amely a sportágat a legnépszerűbbek közé emelte a fiatalok körében.
A labdarúgás az Egyesült Államokban egyértelműen a 68 millió spanyol ajkú (hispán és latino) lakosság körében a legnépszerűbb, a közösség kulturális identitásának szerves része. Közel háromnegyedük vallja magát futballszurkolónak, a lakosság több mint fele kifejezetten magas érdeklődést mutat a sportág iránt. Az előrejelzések szerint ez a potenciális bázis a következő két évtizedben akár 100 milliósra is duzzadhat. A spanyolajkúak mellett a fiatalok (a fiatalabbak), a millenniálok (avagy az Y generációsok) és a Z generációsok, valamint a városokban élő, különböző etnikumú középosztálybeliek között is rohamosan nő a labdarúgás nézettsége és aktív űzése. A 2026. világbajnokság látványossága, népszerűsége – a megnyitó ünnepséget tízszer annyian nézték a világban, mint a februári Super Bowlt, az USA nemzeti sporteseményét – egészen biztosan hatni fog.
Márpedig
Gianni Infantino, a FIFA elnöke nem is titkolta ezt egy évvel ezelőtt, amikor a klubvilágbajnokság alkalmával a Fox Sports-nak nyilatkozott. „Három-négy, legfeljebb öt éven belül” – mondta Infantino – „a csúcsra, a csúcsra, a csúcsra fog jutni a labdarúgás az USA-ban. Biztosan a világ egyik legjobb bajnoksága lesz.” Az elnök szerint a labdarúgásnak megvan az esélye arra, hogy hamarosan „Amerika első számú sportjává” váljon, és hogy ennek a célnak az elérése a nemzetközi szövetség egyik legfontosabb prioritása. Az európai labdarúgásnak teremtett versenyhelyzet, tömérdek pénz és kiteljesedett hatalom lenne a jutalom, ha sikerülne.
Látványipar
Bármennyire erőteljes is a labdarúgás – és a FIFA – vezető szerepe a sportszórakoztatásban,
Egyrészt más sportágak is igyekeznek erősíteni szerepüket az európai és a világpiacon, ezzel erősítve a globális versenyt a sportfogyasztók szabadidejéért, figyelméért és főleg pénzéért. Példaként a legnépszerűbb kosárlabdaliga, az amerikai National Basketball League (NBA) globális terjeszkedési stratégiáját hozom, ami a kosárlabda nemzetközi népszerűsítésére, a helyi piacok kiaknázására és egy összefüggő globális kosárlabda-ökoszisztéma kiépítésén alapul. A liga célja, hogy a világ minden táján közvetlen kapcsolatot alakítson ki a szurkolókkal, tehetségekkel és üzleti partnerekkel. Ennek részeként hivatalos mérkőzéseket rendeznek az USA-n kívül (NBA Global Games), amelyben a kiemelt piacok Európa (Párizs, London, 2027-ben pedig Manchester), Mexikó (Mexikóváros), valamint Ázsia (Tokió, Sanghaj).
A liga aktívan keresi és neveli a jövő NBA-sztárjait az amerikai földrészen kívül is. Az NBA Academy globális elit kosárlabdaképzési hálózat tehetséges középiskolás korú fiataloknak (például Ausztráliában, Indiában, Afrikában és Latin-Amerikában), a Basketball Without Borders pedig az európai liga, a FIBA-val közösen szervezett táborok rendszere, ahol jelenlegi NBA-játékosok és edzők mentorálják a világ legígéretesebb fiataljait.
Az NBA közvetlenül részt vesz helyi bajnokságok fejlesztésében is. A Basketball Africa League például az NBA és a FIBA közös afrikai ligája, amely kontinensszerte biztosít kiemelt feltételeket a klubcsapatoknak. A Basketball League Latam pedig a latin-amerikai érdekeltség, beleértve a G-League (az NBA fejlesztő ligája) mexikói csapatát, a Mexico City Capitanes-t. 2027-2028-ban pedig NBA Europe néven 16 csapatos új ligát szervez Európában, ami komoly kihívás az európai kosárlabdának – de a labdarúgásnak is. Nem utolsó sorban az NBA igen innovatív mind a digitális elérhetőség, mind a helyszíni kiszolgálás terén.
Másrészt a FIFA jól méri fel, hogy változóban van a világ, és
Az észak-amerikai hivatásos csapatsportok piacán a helyszíni élmény gyökeres átalakuláson megy keresztül. A modern stadionok már nem elszigetelt épületek a külvárosi parkolók tengerében, hanem szórakoztató központok és vegyes funkciójú városnegyedek (mixed-use entertainment districts). A fiatal szurkolók egyszerre nézik a meccset és pörgetik a közösségi médiát (second screen-jelenség). A szurkolók – különösen a tehetősebb fiatalok – a közösségi élményeket keresik. Az amerikai hivatásos sportpiacon a stadion már nem csupán egy fizikai tér a meccs megtekintésére, hanem egy fizikai-digitális ökoszisztéma, amely a szurkoló kényelmét, szórakoztatását és digitális jelenlétét szolgálja a parkolástól egészen a hazautazásig.
„A hivatásos sport szórakoztatóipari termék. Egy olyan összetett, integrált szabadidős pláza, amelynek boltjaiban megtalálja a számítását a média, a hirdetők, tucatnyi iparág, mert sok-sok millió ember vásárol. Hajlandóak fizetni a szórakozásért, mert megkapják a pénzükért, ami jár nekik” – írtam az idei Super Bowl LX kapcsán. Azt gondolom és állítom, hogy a FIFA ezt az összetett szórakoztatást kívánja fokozatosan bevezetni és érvényesíteni a labdarúgásban Európában és szerte a világban. Ha valaki kilátogat egy sporteseményre, akkor a különböző szórakoztató elemek, a vendéglátás, a közösségi lét különféle formái biztosítsák számára, hogy abban a három-négy órában, amit erre rászánt, jól érezhesse magát. Lehet, hogy Nyíregyházán a szünetben Nótár Mary fog énekelni, Münchenben pedig Helene Fischer, de mindkét helyen folyni fog a sör és fogy a kolbász. És pluszban még látunk egy futballmeccset is.
Miből maradtunk ki?
És most egy-két bekezdés erejéig képzeljük el, hogy egy normális országban élünk. Ebben az elképzelt világban május van. A Magyar Labdarúgó Szövetség székházában arra készülődnek, hogy Marco Rossi kihirdeti a világbajnokságra utazó magyar válogatott keretét, amit élőben közvetít az állami média és a kereskedelmi televíziók. A Hősök terén óriás kivetítők, 60 ezren gyűlnek össze a Névsorolvasás elnevezésű bulira. Koncertek „mocskosfidesz” nélkül, a Városligetben gyerekprogramok és vásár, a téren és az Andrássy úton hamburger, sör, csecsebecse-árusok erre az alkalomra kitelepült sokasága. A rendezvényt már nem a Lounge-csoport szervezi, és nincs sem központi, sem önkormányzati költségvetési támogatás – magánüzlet van. Hasonló népünnepély szerveződik szerte az országban, Debrecenben, Nyíregyházán, Győrben, Székesfehérváron a főtereken, Balatonbogláron a Platán borudvaron.
És Rossi belekezd. „Pécsi Ármin” – mondja a kamerákba. „Wow, bevállalós a Marco!” zúg a tömeg a tereken. „Sallai Roland” – és a kép Sallaiék otthonába vált, ahol a család összeölelkezve várja a kerethirdetést. Miután a fiú neve elhangzik, a futballista a tenyerébe temeti az arcát, Sándor nagybátyja átöleli, Nikolett húga felsikolt, és mintha édesapjának is könnyes lenne a szeme. De igazából mindenki egy névre vár. És amikor elhangzik a név, „Szoboszlai Dominik”, kitör a hun népünnepély. A Szoboszlai-házban vagy harmincan ünnepelnek, pezsgő durran a háttérben, Székesfehérvár egy pillanatra a világ közepe, hektóliterszámra folyik a sör szerte az országban. Fikció? Nem egészen. Brazíliában tényleg így hirdették ki a keretet, ha csak nem mind AI-manipuláció az a sok TikTok-videó, amit erről láttam.
Hát, ezt vesztettük el, amikor tavaly novemberben Parrott a 96. percben megszerezte a győztes gólt az íreknek, és eldőlt, hogy nem leszünk ott a vb-n. Mert lehet és kell számolni a sport gazdasági hatásait, amiből úgyis részesedünk, hogy a válogatottunk nem jutott el Amerikába. De
Hogy a magyar Országgyűlésben a képviselők, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt, nem eveznek közösen, mint Norvégiában, ahogy a bolond szurkolóik, akik a vikingeket buzdítják. Vagy hogy nem ugrálunk egy hónapig jobbra és balra, mint a karneválozó hollandok a Snollebollekes megkapó hülyeségére (Everyonе from the left to the right, thе place is getting trashed / To the left /To the right) .
Igen, valójában egy normális ország hiányzik. Ahol a futball szórakozás, amit mi finanszírozunk, nem más helyettünk, ahol vannak közös örömeink és bánataink, ahol a sport közösséget teremt. Pedig megcsinálható, csak tanulni kell. A sportüzletet például az amerikaiaktól. Ahogy nézem, most már futballozni is tőlük.
Borítókép: Teltház 2026. június 30-án a labdarúgó-világbajnokság Franciaország-Svédország mérkőzésén az east rutherfordi New York/New Jersey stadionban / fotó: William Volcov / BRAZIL PHOTO PRESS / Brazil Photo Press via AFP
Bejelentkezés