Szoboszlai Dominik
Egyáltalán mi értelme a focinak?
„Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram!” – jut eszembe Mácsai Pál hangján Nemes Nagy Ágnes Istenről című verse. A sport sok mindenre megtanít. Például arra, hogy hogyan viseljük el a vereséget, és hogyan győzzünk méltósággal. Hát, erre a tudásra hamarosan nagy-nagy szükségünk lesz.
Az írek budapesti csodáról írnak. Le a kalappal előttük, végigharcolták ezt a meccset. Semmi más nem érdekelte őket, csak a győzelem. A miénk – a döntetlen is elég – öngyilkos taktika volt. Talán ezért nincs az amerikai sportokban döntetlen. Ne hülyítse magát az ember, kaparjunk, élet vagy halál.
Mi mozgatja a sportot? Mik a sport társadalmi dimenzió, hogyan befolyásolja a gazdaságot, a politikát, mindennapi életünket? Erről beszélget Virányi Orsolya és Németh Róbert vendégeivel a kulturális beszélgetőműsor friss adásában.
Krasznahorkai és Szoboszlai sikere ugyanaz
Adódna, hogy azt mondjam, ha valaki magyar és történetesen sem a focit, sem a kortárs irodalmat nem szereti, és nem tud, vagy nem akar önzetlenül örülni akár a magyar válogatott eredményességének, akár egy magyar író irodalmi Nobel-díjának, akkor nem szereti a hazáját. Csakhogy a helyzet ennél szomorúbb.
A tehetség ára – A Szoboszlai-sztori, apa és fiú közös küzdelme
Vannak sportkönyvek, amelyek egy-egy karrier diadalívét rajzolják meg, és vannak, amelyek mögé is néznek a sikertörténetnek. A Szoboszlai-sztori az utóbbiak közé tartozik.
Szoboszlai sikere az övé, és senki másé
Egy magyar játékos a világ legerősebbnek tartott, sok-sok pénzzel kitömött bajnokságában stabil kezdőként lett bajnokcsapat tagja – ilyen sikerre talán a Puskás-féle Real Madrid 1965-ös bajnoki címe és 1966-os BEK győzelme óta nem volt példa.
Kikaptak a magyarok, boldog vagy?
Az ellendrukker egyetlen dologra vágyik: hogy bebizonyosodjon a magyar válogatott tehetségtelensége, ellenszenvessége, alkalmatlansága, azaz minél kényelmesebben az Orbán-rendszer metaforáját láthassa belé.