Medvehát | Kenszel Pikcsör, 9. rész

Anyám avval lepett meg a múltkor, hogy ki kellene menni az erdőbe, mert medvenevetéstől zeng az egész Karancs-hegység. Ő is hallja éjszakánként, amikor épp nem apám szellemével beszélget vagy vitatkozik, és az a hatalmas telt kacaj már igencsak kellemetlen a fülének. Különben is olvasta valamelyik internetes portálon, hogy megjelent egy medve Nógrádban, és mi van akkor, ha ez az a bundás – akit még valami Bodor Ádám nevezetű erdélyi fószer vagy manus, erőteljesebben: manusz, keresztelt el ötvenvalahányban –, a Bús Ilonka. Miért, mi van akkor? kérdezem nyugodtan. Kérdésemet meg sem hallva folytatja, mert mint tudvalevő, ez a Bodor igencsak jó kapcsolatokat ápol a medvehercegekkel, grófokkal és a többi nemesekkel, és ez bizony nem jelent túl jót.

Egyébként meg, ha nem is jelentene rosszat, az is tudvalévő, hogy a Palócok Nagykönyve szerint a medvenevetés-röhögés, ami ugyancsak ritka, nem csak nálunk, de az egész bolygón, hatalmas mentális és erkölcsi káosz előjele, hordozója. Ha legalább lenne itthon abból a híres könyvből, mondom, fel tudnánk ütni, ahol szükséges, és meglelnénk a megoldást, de hiába forgattam fel érte mind a két lakásunkat, egyszerűen nem találtam. Az emberek tudatában létezik, te ostoba, válaszol sértődötten anyám, ezt még az óvodások is tudják errefelé. Halványan mintha emlékeznék ilyenre a családi legendáriumból, talán nagymamám suttogott ilyet a fülembe gyerekként, de már nem tudom, hogy álmodtam-e vagy valójában megtörtént.

Mindenesetre az biztos, hogy mostanában egyre több medve jár át a szomszédból, nemcsak nálunk, de távoli országrészekben is, ahol még hegyek és hidegek sincsenek, tehát biztos van oka, hogy ki-kitörnek a birodalmukból. A múltkor lelőttek egyet a szomszéd faluban a rohadék orvvadászok, biztosan nem marad válasz nélkül a gyilkolás. Simán elképzelhető, hogy a revans miatt szállingóznak át a szomszédból, szépen, óvatosan, egyesével, aztán egy egész seregnyi fog meglepni minket, jegyezte meg Géza bátyám nagy titokkal a szemében, bár már erősen ittas állapotban volt, és ez jelentősen nagy hatással lehetett a nagy titokra.

Azokban a napokban olvastam arról, hogy egyes vasútvonalakon fehérre festik a síneket a nyári felmelegedés ellen, hogy ne deformálódjanak el, állítólag Olaszországban bevált a hőálló festék. Na, akkor én fordultam le majdnem a székről, úgy nevettem, hogy...