Sokan úgy gondolják, hogy New York a világ közepe. De aki élt már Brooklynban, az tudja,
A 80 Montague volt a kedvenc és egyben utolsó Brooklyn-i lakásom – háromemeletes, téglából felhúzott kockaház. A földszinten az akkor nagyon felkapott Theresa étterem terpeszkedett, amit egy jófej lengyel nagymama futtatott. Ez volt a második Theresa nevű étterme New Yorkban, az elsőt az East Village-ben nyitotta pár évvel korábban. Így kettő volt belőle, mint a híres karibi csehóból, Bandito és Bandito Ditto. Sajnos a lengyelek nem jöttek elő egy hangzatos második névvel, inkább csak nyomták az eszméletlen borjúszeletet, a pierogit, a kását, és a rengeteg süteményt. Téli napokon nem volt ennél jobb kaja New Yorkban.
A másodikon volt két kis lakás. Mind a kettőben ügyvédek laktak, Gary, a kis mindentudó gyakornok, aki a Harvardon végzett, a másikban meg Carol, egy norvég-olasz nő, hullámzó szőke haj, hatalmas Fellini-mellek. Lehetetlen volt tőle aludni. Este, amikor hazajöttem a délutáni műszakból, és cipeltem fel a biciklit, mindig kinyitotta az ajtót. Állt ott mezítláb a kibaszott hálóingében, és nagy álmosan lebaszott, hogy mindig felébresztem, ahogy a fordulóban hozzávágom a bringát az ajtajához.
Istenem, Carol, imádkoztam ilyenkor, mert nagyon be akartam rúgni az ajtaját. Sokáig nem hittem el – ki tudott összerakni egy ilyen csoda nőt?
A harmadik emeleti penthouse-ban laktam, az utcára néző lakásban. Ha kidugtad a fejedet az ablakon, balra lehetett látni Manhattan felhőkarcolóit. Egy kis sarokra volt a Brooklyn Promenade, és persze a Montague, az egyik legkeresettebb utca a világon.
Innen bicikliztem be az egyetemre. Délelőtt matek és dráma, este négytől tizenegy harmincig meló az egyetemi informatikánál. Rendszergazda-dolgok, programozás, tanítás.
És persze az út haza késő éjszaka – egy egészen más...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
