élet
Amerikai Sztahanov | 25. rész: Hedvig – Az igazságos világba vetett hit
Beállok a sorba a jegyért. Antwerpenbe megyek, mondja bemutatkozás helyett egy mellettem álló nő, de ha szeretnéd, itt maradok estére veled. Mondja ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És talán az is, bár lehet, hogy csak a holland csajoknak osztotta az élet ezt a titkos, minden hagyományt felülíró jolly joker lapot.
Tényleg az a legfontosabb, hogy ki nyer 2026-ban?
Szerintem nem. Persze, fontos, de akadnak fontosabb kérdések is. Nem az éppen regnáló kormány és a kiépült rendszer minden bajunk forrása, ahogy az új kihívó megjelenésének sincs túl nagy jelentősége – nem ő jelenti a legnagyobb veszélyt a fennálló rendre, ha az egyik oldalról nézzük, és nem ő hozza el a megváltást, ha a másikról. De képesek vagyunk-e több oldalról nézni a dolgot?
Anyám, a vogon | Kenszel Pikcsör, 11. rész
„Azokban az időkben tele volt zajjal meg zenével az egész város. Egyrészt ott voltak a gyárak a maguk dallamaival, mellettük pedig minden utcában legalább három kocsma, amiből kettőben élőzene szólt, rövid felfutása volt akkor a bluesnak, és rengeteg helyen az ment. A punk mellett valahogy mi is játszottunk bluest, sajátos felfogásban, amit nem sokan ismertek fel.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenegyedik része.
Nem akciófilm, hanem minőségi krimi – ez a blues
Meglepőnek tűnhet, ha valaki a Zeneakadémia elvégzése mellett, után és ellenére sem találja primitívnek és cikinek a bluest, holott a papírforma alapján fülemet fintorítva kellett volna menekülnöm ettől az iskolázatlan mételytől. Másként történt.
Amerikai Sztahanov | 24. rész: Educated and Dedicated – A fehér kiváltság
Messenger One, röviden M1, a legmagasabb biciklisfutár-kategória New Yorkban. Kevesen érik el ezt a minősítést, meg kell küzdeni érte. A teherbírók, a gyorsak és a megbízhatók kapják, bár segít, ha lejattolunk a diszpécsereknek a jövedelmezőbb fuvarokért.
Értelmetlen, de káros: a kocsmai dohányzás tilalmáról
Amikor a hazai vendéglátásról beszélünk, az elmúlt időszakban az éjszakai zárórákról vagy a pihenni vágyó lakókat zavaró hangos vendégek problémáiról beszélünk. Pedig e kettő mögött létezik egy szoros összefüggés, amiről kevesebb szó esik.
Amerikai Sztahanov | 23. rész: A Covid-diktatúra – az első napok
Az ördög álarcosbálja.
Történt valami fontos Tatabányán: megrendezték az első Mésztelepi Fesztivált bicikliversennyel, marhapörkölttel, koncerttel, és rengeteg röhögéssel. Pedig a környék hírhedt része a városnak, ahová még a taxisok és az ételfutárok is csak ímmel-ámmal járnak ki.
A Himnuszt szabad elemezni, interpretálni, földolgozni. Jól vagy rosszul, gyengén vagy színvonalasan. Az igazi kérdés az, hogy van-e benne többlet, van-e benne kraft, van-e mögötte gondolat. És hogy miért is habosítjuk ezt az egészet? Nincs jobb dolgunk?
Nem is olyan rejtett délszláv kincsek | Balkáni képeslapok, 6. rész
A volt jugoszláv tagállamok közül Montenegró és Macedónia van a legmesszebb tőlünk, de előbbi már a magyarok körében is felkapott, és utóbbi sem teljesen ismeretlen. Montenegróban a főváros, Podgorica mellett a tengerparti Budvát és Kotort vettem célba, Macedóniában pedig igazi csemegék vártak rám: Szkopjét, Ohridot és Bitolát néztem meg.
Fricska vagy botrány? Steven Wilson az Abbától Billie Eilishig bármivel hagyja magát megfertőzni
Idén jelent meg Steven Wilson The Overview című albuma. Az angol zenész-dalszerző a kortárs könnyűzene megkerülhetetlen figurája, aki képes felismerni és alkalmazni a mainstream popzenében uralkodó fontos tendenciákat, és még abban is modern, hogy egy eleve anakronisztikus zsánert használt ugródeszkaként.
Amerikai Sztahanov | 22. rész: Miért sírt a torockói medve?
Szerették a gyerekek a családi legendákat. Meséltem nekik a sötétben, amíg el nem aludtak. Volt sok kedvencük, százszor is végighallgatták ezeket. Danny a kenyeres, a torockói medve, és persze a Frog Prince.
A mentőautó az éjjel megint elvitt valakit
Görcsösen szorítják egymás kezét. Ha valamelyikük megbillen, elvágódnak az aszfalton. Illúzió, hogy meg tudják tartani egymást. Körülöttük menetel a felgyorsult tömeg. Lassúságuk felkiáltójel a végtelen hömpölygésben. Senki sem fordul utánuk, nem látják őket, mintha már nem is lennének.
Egy ideje változóban van Észak-Korea „filmipara”. Már amennyiben beszélhetünk ilyenről a mindent tervgazdaságban termelő diktatúrában. Míg korábban az 1950-es éveket idéző hősi eposzokat gyártottak, fekete-fehér karakterekkel, ma már a Kádár-kori magyar „kritikus” művekre emlékeztető alkotások is napvilágot látnak.
Mindannyian szlávok vagyunk? | Balkáni képeslapok, 5. rész
Ha Szerbia, akkor nekünk, magyaroknak kötelező ellátogatni a Vajdaságba, legalább Szabadkára és Újvidékre. Persze kihagyhatatlan Belgrád is, az ínyenceknek meg ott van például Niš. Aki pedig Bosznia-Hercegovinában jár, legalább Szarajevóba és Mostarba látogasson el.
Augusztus 20-át a nemzeti tragédiáink tették igazán az egész nemzet ünnepévé
A Péter&Gábor legfrissebb adása igazából Gábor&Gábor, mivel Konok Péter helyére Gavra Gábor, az ÖT felelős szerkesztője ugrott be. A téma augusztus 20-a fordulatokban gazdag múltja és jelene.
Kutyaszorítóban. Néhány gondolat a mocskos fideszezésről és a könnyűzenéről
Azzal szemben, amit mindösszesen mocskos fideszezésnek nevezünk, mindenféle túlfeszült intézményi reakció felesleges és kontraproduktív. Egy akármilyen fennálló rendszer csak rosszul, de inkább nevetségesen jöhet ki egy efféle pengeváltásból.
Az álomgyári vígjáték életjelet ad – Csupasz pisztoly-kritika
Egy ilyen szórakoztató, önfeledt röhögésre ingerlő, ráadásul jól elkészített film a facebookozásban és nonstop politizálásban humorérzékét vesztett közönségnek is jót tesz.
Horváth László drogügyi megbízottnak kifejezett véleménye van arról, hogy mit kellene közvetítenie a fiatalok felé a popzenének. Az üzenet egyszerű, pozitív, feliratos falvédő a penészedő vakolaton: „arról énekeljenek, hogy az iskola érték, a munka és család érték”.