Régi tévé. Mindegy mi volt a mondanivaló, megunták az emberek. Ez a Fidesz mély problémája.
A Fehér Ház pénteken arra kérte a Kongresszust, hogy hagyjon jóvá mintegy 1,5 billió dollárnyi védelmi kiadást a következő pénzügyi évre. Amennyiben elfogadják, ez a modern történelem legmagasabb összegű katonai kiadása volna.
Nem attól félünk, hogy összedől az Amerika vezette világrendszer, hanem attól, hogy összedől az Amerika vezette világrendszer. Igen, ez precíz. És megfog valamit olyat, mint amit egy New Yorki terápián kapnak a pszichológusoktól a betegek. Lehet, hogy igaz, és lehet, hogy nem. Lehet, hogy így van, és lehet az is, hogy nem.
„Sokan úgy gondolják, hogy New York a világ közepe. De aki élt már Brooklynban, az tudja, a világ közepe nem New York, nem Párizs, nem Róma, a világ közepe Brooklyn. Itt dobban a világ szíve. Itt és Dobogókőn.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című könyve már megrendelhető az ÖT Boltból.
Amit látunk, egy évszázad lezárása. Bosszúhadjárat. Lassú és szisztematikus.
Ugyanaz a film, csak más szereplőkkel, az ajatollah szelleme, Benjamin Netanjahu, Donald Trump és egy mindenkori favágó.
„Van kis szerelem, van nagy szerelem, és gyakran nincs szerelem. De volt egy egészen különleges szerelem akkoriban, a lengyel szerelem.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című könyve már megrendelhető az ÖT Boltból.
„Talán mert én is más életet akartam. Nem a csillogót. Nem a sminkes, örökkön mosolygós Beverly Hills-i puszi-pát. Az adok-kapok, zord életet kívántam. A koszos kis Brooklyn, a lekopott Williamsburg, a funky East Village vonzott. Ez a hús-vér, életközeli, izzadságtól savanyú világ.” Újabb epizód a boltokban már kapható Amerikai Sztahanov című kötetből.
„Késő este van már, sötét. Ülök a menekültekkel teli buszon. A zirndorfi táborból indultunk kora reggel. Sok a megálló. Itt-ott letesz a busz pár családot és felvesz másokat. Százszázalékos a helykihasználás. Precízen rendezi valaki az útitervet.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete hamarosan a könyvesboltokba kerül, az ÖT Boltban pedig már előrendelhető.
Venezuelát bombázzuk, írja hajnal négykor a vejem. Kíváncsi vagyok, hogyan üti ez az olaj árát hétfőn. Ha a drogok is ott lennének a tőzsdén, kíváncsiak lehetnénk, hogyan üti ez az esemény a hétfői árakat. Drugs and Oil, a tökéletes kombináció, DROIL.
A This Is Spinal Tap egy generáció meghatározó filmje volt. Mint otthon Rejtő Jenő híres mondatai, ez a film is beépült az amerikai élet közvetlen szótárába. Most meghalt Rob Reiner, a film rendezője és az egyik főszereplője, és a felesége, Michele. Ha igaz, a saját fiuk ölte meg őket.
Az írek budapesti csodáról írnak. Le a kalappal előttük, végigharcolták ezt a meccset. Semmi más nem érdekelte őket, csak a győzelem. A miénk – a döntetlen is elég – öngyilkos taktika volt. Talán ezért nincs az amerikai sportokban döntetlen. Ne hülyítse magát az ember, kaparjunk, élet vagy halál.
Ne higgyük el, még ha Trump mellett ülünk is, hogy urak vagyunk. Ez egy logisztikai háború, egy sokadik déloszi szövetség. Sajnálatos, de politikai realitás, hogy elfogadhatatlan a semlegesség.
Összedőlt a klasszikus demokrata párt, írják mindenhol az újságok. A hamvaiból emelkedik fel ez a fiatal főnixmadár. A New York-i polgármester-választásról – a helyszínről.
Amerika emigráns ország, több millió ember érkezett ide az évszázadok alatt. Ezért van csak Good Morning America és nincs Szép álmokat, Amerika. Nincs értelme, hogy ragozzuk a rettegést.
Minden időszaknak megvan az irodai zenéje. A Covid sem volt más. A laborban a diákok Radioheadet hallgattak. OK Computer. Újra és újra. Néha tízszer-hússzor is lejátszották ugyanazt a három számot: Exit Music, Let Down, No Surprises. Mindig ebben a sorrendben.
Vettem harmincezer dollár Moderna-részvényt, mondja. Covid? Covid. Február van, 2020. Minél nagyobb a hazugság, annál jobban elhiszik az emberek, magyarázza.
Gyönyörű pár volt. Donato, hosszú, sötétbarna, Andrea Pirlo-hullámos haj, vagy ha a klasszikusokat szeretjük, Botticelli, Fiatal férfi arcképe medalionnal. Harmonikus mozgás, kedélyes, nagy mosolyok, borostás arc, mélyen ülő kék szemek. És a csaj: fekete, derékig érő Kungfu-haj, hófehér karok, metszett ázsiai szemek.
A szívem mélyében analóg lélek vagyok. Régi dolgokra vágyom, történelmi dolgokra. Például Agatha Christie Remington Rand 5 Deluxe írógépére. Ezzel pötyögte le a Tíz kicsi indiánt. Egy idő után úgy érzem, a Remington egyedül érzi magát az íróasztalon. Veszek mellé egy almaszínű Olivetti Lettera 32-est. Francis Ford Coppola kétujjazta ezen a Godfather eredeti szövegkönyvét.
Humberto Solás filmjét vetítettem egy nyári osztálynak. Kubai filmtörténelem, Dean professzor előadása. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy fehér, angolszász férfi vezessen egy ilyen sorozatot.
Charlie Kirk és a Nyugat elveszett fiai. Obama. Jimmy Kimmel. Donald és Melania Trump a Windsori Kastélyban, tíriai bíbor. TikTok, Kína, Afganisztán, Károlyi és Kerenszkij. Masszív csillagos-sávos sűrítmény az elmúlt napokról.
Ebéd közben bemutatkozott. Náci volt az apám. Kék szemű, jóképű. Jobb, ha ezt azonnal tisztázzuk. Nem szeretem a meglepetéseket.
Hogyan kerültem én ide? Ki irányított? Istenem, hát ide küldtél a gyöngyhalászok földjére, a sok ezeréves Katara utcáira. Amit gyerekkoromban oly sokszor rajzolt nekem anyám, a magát tépő pelikános figura elé? Hogy végre itt levedd a vállamról ezt az iszonyú terhet.