irodalom
Pár háznál gyereksírás, apát elviszik, majd délután visszajön. Nem értik, miért nem vitték iskolába azokat a gyerekeket. Van úgy, hogy elalszik a szülő, és kilenc után már nem viszi be a gyereket a suliba. Van úgy, hogy esik az eső, és akkor sem viszi. Ez egy ilyen ritmus, dinamika, kívülről nehezen érteni. A rendőrök hamar végigfutnak a telepen, tizenegyre legalább nyolc ember már őrizetben…
Az ember elolvas egy könyvet. Néha ezt olyan magától értetődőnek fogjuk fel. Pedig egyáltalán nem az. 45 éves vagyok, és múlt héten befejeztem A Pál utcai fiúkat.
A könyveket és palacsintát mindig szeretni fogjuk – vagy mégsem?
A tendencia a műveltség eltűnése és a primitivizmus diadala, állapította meg Spiró György az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ez a megállapítás pedig remek apropót szolgáltat egy kis őszi merengéshez.
Úgy tíz-tizenkét ikeásdoboznyi, háromszáz, háromszázötven kiló könyv. A könyvtáram. Luxus. Otthonosságérzet. És gyűjtögetés. Mit kezdjünk ezekkel? Mit jelent ma könyves, olvasó embernek lenni?
Elhaló szikrákat szór az öngyújtó, Gina hiába próbál rágyújtani. Kézfejével megtörli izzadt homlokát, és Lorenzo vállára hajtja fejét. A fiú kiveszi Gina szájából a cigit, és meggyújtja a sajátjáról. Unottan nézik a jakuzziban ülőket. – Visszataszító egy csapat – mondja halkan Lorenzo, és átkarolja a lány csípőjét. – Vajon kint is így látják?
Egy török herceg bevette Budapestet – Tarik Demirkan Ne szégyellje, Fenség! című könyvéről
Mit keresett a kegyetlen II. Abdülhamid szultán fia Budapesten? Hol volt a Kis Konstantinápoly a fővároson belül? Miért tett feljelentést egy magyar újságíró ellen Abdülkadir Efendi? Tarik Demirkan „Ne szégyellje, Fenség!” – Abdülkadir Edendi száműzött török herceg kalandos élete Budapesten című könyvében minden kérdésre választ kaphatunk.
Az örökéletű, aki kétszer halt meg | Nádas Péter (1942–2026)
Senki a magyar irodalomban az emberi gyarlóságról és az emberi szenvedélyről nem tud úgy és olyan átéléssel beszélni, mint ő.
Resti n’ peace – A békebeli restikről és kései utódaikról
Voltak idők, amikor a vonatközlekedés elképzelhetetlen volt a pályaudvari restik nélkül. Ma már nagyítóval kell keresni őket, de azért nem lehetetlen rátalálni néhányra.
Mit lehet csinálni egy hét alatt Athénban, és mit nem szabad?
Egyetlen hét kevés arra, hogy az ember alaposan megismerjen egy olyan gazdag történelmű nagyvárost, mint Athén, és persze ahhoz is, hogy legalább a közvetlen környékét bejárja. De mégiscsak kaphat egy ízelítőt abból, hogy milyen az élet a görög fővárosban, mit érdemes ott csinálni, és megtudhatja, hogy mi az, amit semmiképpen nem szabad.
Ki akarják ebrudalni a cigányokat a telepről. Már huszonöt éve ki akarják, csak a nagy akarás mindig belemerevedik a történelembe. Meg az itt élők történetébe. Állítólag most nagyon rajta van az önkormányzat az ebrudaláson. El vannak határozva rendesen.
A magány kirakósdarabkái – Krusovszky Dénes A másik mozaik című novelláskötetéről
Krusovszky Dénes azt vizsgálja, hogyan válik az egyedüllét a modern élet természetes állapotává. Szereplői többnyire kapcsolatban élnek, családjuk van, munkába járnak, utaznak, beszélgetnek, mégis úgy érzik, hogy valami alapvető kapcsolat megszakadt közöttük és a világ között.
Egyik reggel arra ébredtünk, hogy eltűnt a folyónk. Lecsordogált, és nem volt többé víz a medrében. A lehajtott fejű néni és a kutyás nő egész nap a vizet kereste, ott bóklásztak a szigetcsúcson, a száraz mederben, a sóderen. Fújt a meleg, tüzes nyári szél a kövek között, a parton már csak a száraz homok terült el kilométereken át.
Az aluljáróban állunk a Ferenciek terén, amikor anyám elveszíti az emlékezetét. Nem tudja, hol kell felmenni, merre van a lépcső. Azt sem tudja, illetve eltéveszti, hány óra van, mikor a karóráját nézi. Legutoljára 1980-ra emlékszik, és hogy az úttörő áruházba mentünk ünneplőt venni.
Hogy tetszett a könyv? Okés volt. Okés? Aha – David Szalay Test című regényéről
David Szalay, a magyar származású, kanadai–brit író 2025-ben kapta meg az angol nyelvterület egyik legrangosabbjának számító Booker-díjat Flesh című regényéért, amelynek magyar fordítása Test címen idén jelent meg a Libri Kiadó gondozásában. A szöveg első ránézésre érdekes kísérletnek tűnik, a szerző kevés nyelvi eszközzel meséli el egy átlagos férfi nem mindennapi történetét, de a narrációban akadnak következetlenségek, a szikár, minimalista párbeszédek pedig egy idő után monotonná válnak. Ezzel együtt mégis tartalmas olvasmány.
Van ez a rendszerváltás, amire rengetegen vártak az országban. Én is. Mégis szomorú vagyok, legalábbis így az elején. Régi reflexek működnek még, amiket, azt gondoltam, elfelejtettünk. Naiv voltam, ez nem megy egyik fickós bejelentésről a másikra.
Világbajnokságokban mérni az időt – Hegyi Iván vébé-könyvéről
Hegyi Iván Futball-VB-könyv című kötete olyan vállalkozás, amely lezár, hanem megnyit, nem összefoglal, hanem visszavezet, és miközben világbajnokságokról beszél, valójában az időről beszél: arról, hogyan lesz a futballból közös történet, amelyben mindenki talál legalább egy vagy több nagyon személyes, nagyon saját pillanatot.
Katasztrófatúra az őrület romjai között – Száz éve született Allen Ginsberg
G., a költő nagyon amerikai volt, sőt maga volt Amerika, egy aspektus a sok közül, és imádta Amerikát, és gyűlölte is, ószövetségi átkokat mennydörgött a vágóhidak kapitalizmusáról, és mi mégis azt hittük, hozzánk beszél, és mikor azt hittük, igazunk volt.
Ezen a gitáron írtam meg életem első dalait, ezen a gitáron vettem fel életem első nagy szerelmének a kedvenc zenekaraim általam valahogy leszedett dalait. Minden ezen a gitáron kezdődött, ezen a névtelen fadarabon, amibe valamikor belevéstem a nevem, mert annyira szerettem.
Amerikai Sztahanov | 40. rész: Albertine
„Kevés olyan varázsszőnyeg volt New Yorkban, mint az Albertine. Repített össze-vissza a világban, leginkább középiskolás koromba. Az Albertine egy parányi francia könyvesbolt a Metropolitan Múzeummal szemben, hogy pontosak legyünk, három utcával lejjebb, a hetvenkilencedik utca sarkán.” Részlet Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötetéből.
Ez a környék tabu, ide még a pizzafutár és a taxis álarcban jön ki, a hivatali dolgozók félnek tőle, mint a tűztől, a politikusok jobban, mint a közvélemény-kutatástól vagy a saját véleményüktől. Mondjuk Géza, a postás szeret ide kijönni, minden háznál kap kávét, szendvicset, kis kamatra előre kiadja a kis nyugdíjat, szerényen megél, és helyiek is megélnek.
„Halálom esetén elégetendő” – írók titkos füzetei és életei
Az írói napló különös műfaj: egyszerre vallomás, menedék, önterápia, dokumentum és irodalmi műhely. Olyan szöveg, amelyet sokszor nem is az utókornak szánnak, mégis végül a történelem és az irodalom fontos lenyomatává válik. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Halálom esetén elégetendő” című kiállítását Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban tekintettük meg.