irodalom
Irénke áll a nagyszobában, aminek betonlapokból van az alja, és átengedi magán a borzasztó hideget. Hogy minden sejtjében érezze. Valami vezeklésféle ez nála. Meditáció. Talán elképzeli ilyenkor, hogy van isten. Ebben a szobában a legnehezebb elképzelni.
„Nem írok a problémáimról / ameddig meg nem oldom őket / kényszer visszatérni bárhová / ismerősnek megállni az utcán / lehet-e csajozni a költészettel / nem takargatja a jegygyűrűjét / egyedül a bulvár érdekes…” Négy vers Purosz Leonidasz hamarosan megjelenő, Honvágy című kötetéből.
Amerikai Sztahanov | 35. rész: LAX, éjszakai járat
„Talán mert én is más életet akartam. Nem a csillogót. Nem a sminkes, örökkön mosolygós Beverly Hills-i puszi-pát. Az adok-kapok, zord életet kívántam. A koszos kis Brooklyn, a lekopott Williamsburg, a funky East Village vonzott. Ez a hús-vér, életközeli, izzadságtól savanyú világ.” Újabb epizód a boltokban már kapható Amerikai Sztahanov című kötetből.
Egy könyv, amelyben Orbán Viktor barátait gyilkolják
Frei Tamásról újfent meg kell állapítanom, hogy számomra írónak nagyságrendekkel jobb, mint tévésnek.
A telepre nem jár be a hókotró. Pontosabban: a hókotró sem. A helyi járat sem. Nem a helyi hókotró, hanem a busz. Megszállta a helyet a félméteres fehér. Legalább eltakarja a kidobott traktorkereket, ágyrugókat, lefejezett játékbabákat.
Családi aknatemető – Jónas Reynir Gunnarsson Az erdő halála című kötetéről
Az izlandi író regénye a halál, a pusztulás, a gyász, az emberi és természeti katasztrófák, krízisek története egy család és egy domboldali erdő bemutatásán keresztül, mégsem érezzük azt, hogy legszívesebben a kardunkba dőlnénk.
Amerikai Sztahanov | 34. rész: Arbeit, Arbeit – Kolpinghaus Nordhorn
„Késő este van már, sötét. Ülök a menekültekkel teli buszon. A zirndorfi táborból indultunk kora reggel. Sok a megálló. Itt-ott letesz a busz pár családot és felvesz másokat. Százszázalékos a helykihasználás. Precízen rendezi valaki az útitervet.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete hamarosan a könyvesboltokba kerül, az ÖT Boltban pedig már előrendelhető.
„nekünk tiszta arcok kellenek, zúg egy hegy / nagyságú hangszóróból, nekünk feddhetetlen gének kellenek / az új világot felépíteni, a szép újat, ahol a génekig egyenlőek / az emberek, az állatok, az istenek, ahol génekig szorítjuk le / az időt, ahol nincs történelem, nemhogy vége lenne / egyszerűen nincsen”
Álmomban irodalmi folyóiratokat olvasok | Verstúladagolás, december
6288 elolvasott vers, összesen hét szemle, bennük több mint 100 költő több mint 150 szövege. A Verstúladagolás projekt záródarabját kapja géphez a kedves olvasó. „És ha ez nem művészet: hát nem az / De akkor nem is kell művészet – / Mert az a fontos, hogy figyeljenek / Az emberek és jól érezzék magukat.”
Búcsúzik / egy szélszagu délután / a Nap még / csöppet ácsorog Budán / torkot köszörül / s felhőt koszorul / fejére csak úgy lazán. Öt vers 2025 utolsó napjára.
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
A legszélesebben értelmezett kultúra, az életmód és a tudomány eseményeiből válogatott az idei utolsó Csemegepult, amikor áttekintette, mi is történt 2025-ben a természetestől a mesterséges intelligenciáig, a digitális platformoktól a kultúrpolitikáig, a társadalom hőseitől a beszélő fejekig. Továbbá film, színház, muzsika.
Szénakazal helyett a benne rejlő tűk | Verstúladagolás, október–november
Egy elképzelt képviselő kampánybeszéde. Faludiszkó. Egyetemi oktató panaszmonológja. Világvégi autóutak autodidakta sofőrjei. Apák és fiúk. Hagyomány. Személyes válogatás, mélymerítés újabb két hónap hazai versterméséből.
Koromfekete karácsonyi este lett. József késett, Mária elbújt a bárányokkal a sarokba. A karácsonyfánk ott árválkodott a fehér lepedőn, a fehér házban. A gömbök és a szaloncukrok leestek a rengésben. Mi, gyerekek a polcok mellett guggolva vártuk a megváltást. Összekuporodva, ölelkezve hívtuk a Jézuskát.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.
Mostanában jó zsebbe gyűrni / a szűkülő / s gyáván szűkölő jövőt, / akár egy üres papírzacskót, / és az esernyőm alá kerekedett / világ fájdalomálló ablaküvege mögül / mosolyogni faágra, félénk madárra, / szerelmespárra, kopott kapualj feletti, / be nem hegedt golyónyomokra, / tegnapra és mára. / Tavasz jön.
Kertészkedési tippek a választásokig és tovább
Ahogy romlott a világ körülöttem, úgy ültettem egyre több bokrot. Minél több tébolyult ismerősöm lett a Facebookon, annál több új gyümölcsfám a kertben. Minden véresszájú komment tiszteletére leszúrtam egy-egy fűzfavesszőt a mezsgyére.
Leszámolás a székely zsánerrel – Zsidó Ferenc A fák magukhoz húzzák az esőt című regényéről
A regény nem csupán megkérdőjelezi a borongós nosztalgiából és folklorisztikus gesztusokból épített világképet, hanem a saját közegére is rákérdez: mi marad a hagyományból, ha a közösségi rend lassan elpárolog? Ha valakinek regényben mondanám el a mai Székelyföld helyzetét, akkor ezt nyomnám a kezébe.
A költészetért meg kell küzdenie az olvasóknak, mondtam valahol, és elhúzták a szájukat. Ez már más világ. A profi ma megnézi, mire van igény, ne legyek már ennyire szentimentális. Ha felelős állampolgár lennék, keresnék valami rendes foglalkozást. A „rendes” itt az egyéniség teljes feladását jelenti, vágtam vissza.
A messiás, mindig a messiást várjuk, hát mi egy szőrös nőt kaptunk. Olyat, akinek esze ágába sincs elindulni a választáson. Biccentett az ősnéni. Kihörpintette a teáját, és megkért, hogy menjek haza, mert fáradt.