Hangoskönyv
Rendszerváltást a sportban! Tényleg?
Ha már a friss politikai szereplők nem, mi, olvasók, úgy is, mint a közvélemény része, szavazópolgárok, játsszunk el a gondolattal: mit is jelentene a rendszerváltás a magyar sportban? Egyáltalán, van-e rá szükség bármilyen szempontból? Ha nincs, miért van?
Az „ennél bármi jobb” elviselhetetlen erkölcstelensége
Nem 1989-et írunk, amikor a „demokráciát” tömör és ütemesen ismételt követelésének nagyon is volt tartalma, könnyen beazonosítható üzenete. Bukjon a pártállam, s hogy utána mi legyen, döntse el a nép.
És hát a világ… az meg úgy néz ki, mintha egyszerre szeretne összeomlani és teljesen megújulni, csak még nem döntötte el, melyikkel kezdje. Továbbra is zajlik ez a furcsa, valóságtól elrugaszkodott, napi rutinnak nevezett cirkuszi előadás, amit nemes egyszerűséggel életnek hívunk.
Koromfekete karácsonyi este lett. József késett, Mária elbújt a bárányokkal a sarokba. A karácsonyfánk ott árválkodott a fehér lepedőn, a fehér házban. A gömbök és a szaloncukrok leestek a rengésben. Mi, gyerekek a polcok mellett guggolva vártuk a megváltást. Összekuporodva, ölelkezve hívtuk a Jézuskát.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.
Az elmúlt héten sokan találgatták, és jó néhányan úgy vélték, meg is fejtették, hogy a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését börtönnel büntető szlovák törvényre miért reagált a magyar kormány úgy, ahogy. Egy fontos kérdést azonban elmulasztottunk feltenni: miért érezte úgy Robert Fico, hogy megengedheti magának ezt a drasztikus lépést?
Megismétlődhet-e a G-nap? Egy szuperpentitó árnyéka a Halálcsillagon
Tekintettel arra, hogy az O1G az ellenzéki identitás alapkövévé vált, lehetséges-e, hogy Mészáros Lőrinc vagy akár Tiborcz István ugyanolyan bűnbánó sztártanúvá, vádalkus-tanúvédelmes gengszterré válik az Orbán bukását mindenekfölött áhítók szemében, mint Simicska Lajos? Annyi minden valósult meg az utóbbi években, melyet korábban politikai sci-fiként is meredeknek tartottunk volna.
Mindent összevetve a Tisza Párt szervezői és politikai sikere azon áll vagy bukik, hogy létrejött-e már az a kritikus tömeg, melyben megfogalmazódott az akarat a rendszer leváltására.
Óellenzék, ósajtó, ójelöltek, ókultúra és ógazdaság: pont azok törlik majd el őket, akik szerint ennél rosszabb már nem lehet.
Végre videón nézhetjük a gyerekbántalmazást, most már buknia kell ennek a rohadék kormánynak
Amikor éppen a felháborodások szezonját éljük, akkor azok is felháborodnak az aktuális felháborodnivalón, akiket a felháborodásszezonon kívül egyáltalán nem foglalkoztat a saját kis világukon kívüli más életformák létezése.
Kertészkedési tippek a választásokig és tovább
Ahogy romlott a világ körülöttem, úgy ültettem egyre több bokrot. Minél több tébolyult ismerősöm lett a Facebookon, annál több új gyümölcsfám a kertben. Minden véresszájú komment tiszteletére leszúrtam egy-egy fűzfavesszőt a mezsgyére.
És a vég: a televízió – radikális átalakulásban a közösségi média szerkezete
A közéletünk még mindig a kommentszekcióban létezik. De mint másutt, itt is hamar ráébrednek majd az emberek, hogy kell egy jobb mikrofon, némi fény, és övék lesz a színpad.
Vissza a középkorba | Mit kezdjünk a kémiai kasztrációra vonatkozó elképzelésekkel?
Időről időre fölmerül, hogy alkalmasint vágjunk le egymásból darabokat. Néhány éve a pedofil bűnözők kasztrálása lett slágertéma gothic-rajongó barátaink körében. Bizonyára komolyan megérintette őket az iszlám teokráciák retrográd lendülete: kézlevágás, fejezés, korbácsolás. Ideje – gondolják talán – mifelénk is visszatalálni a látványos büntetési formákhoz.
Zima néni ruháért jön. Nincs formában. Akár egy nyugdíjas kötéltáncos egyensúlyozik az utca közepén. A közönség a kisbolt előtt figyel, szurkol neki.
Ha az ingatlanlufi ismét kipukkad, oda a rendszer legitimitása
Nem az a kérdés, hogy ingatlanlufiban vagyunk-e, hanem az, hogy mikor pukkad ki ismét. Ekkor pedig vagy valahogy kimentik a tulajdonosokat, vagy visszatérünk oda, ahonnan indultunk, amikor a dolgozó sokaságnak nem volt tulajdona, csupán csak bérelte azt.
Schrödinger ellenzéke – a Tisza Párt bonyolult lelkivilágáról
A dimenziókapun vagy az aranykapun akarnak belépni Magyar Péterék? Lehet-e egyszerre győztes középosztálynak lenni, és diktatúrát kiáltani, rendszerváltást és politikai felelősségre vonást óhajtani? Mekkora a rendszer állatparkja?
Így csúszik félre az influenszer-közgazdászok valóságértése
A reform-közgazdaságtan árnyéka mindmáig ott húzódik a viták mögött. Ez az iskola papíron a piac szabadságát hirdette, gyakorlatban azonban mindig a tervezőasztalon érezte magát otthon. Sosem a cégvezetői döntést tekintette a gazdaság lényegének, hanem a rendszertervezést.
A költészetért meg kell küzdenie az olvasóknak, mondtam valahol, és elhúzták a szájukat. Ez már más világ. A profi ma megnézi, mire van igény, ne legyek már ennyire szentimentális. Ha felelős állampolgár lennék, keresnék valami rendes foglalkozást. A „rendes” itt az egyéniség teljes feladását jelenti, vágtam vissza.
A messiás, mindig a messiást várjuk, hát mi egy szőrös nőt kaptunk. Olyat, akinek esze ágába sincs elindulni a választáson. Biccentett az ősnéni. Kihörpintette a teáját, és megkért, hogy menjek haza, mert fáradt.
A magyar nemzet biztonsága bizonyos értelemben fordulatot jelent a Krasznahorkai-életműben. A Nobel-díjas szerző egy korábbi szerzői korszak sikerreceptjéhez talált vissza, és a szépség iránti lírai kutakodást helyezi előtérbe.
Az ukrán Ali baba és a negyven rabló, meg a félelem a békétől
Átfogó vezetőcserékre van szükség mind az Európai Unióban, mind annak vezető hatalmainál – félő, hogy amennyiben ezek nem következnek be, Európa tovább marginalizálódik, és csak egy partvonalról üvöltő, magatehetetlen, félszeg bohóc marad.