A Tisza vélhetően nagyobb szavazótáborral számolhat az eddigi ellenzéki csoportosulásoknál, és ennek valószínűleg egyszerűen számszerűsíthető oka van.

Az, hogy amerikaiak és az Egyesült Államokkal szimpatizálók együttesen okolják Trumpot azért, hogy romlik az USA megítélése, egybeesik azzal, hogy a liberális demokrácia világszerte pozíciókat veszít.

Csernus pontosan ismerte a Partizán-interjúk precedenseit, ennek megfelelően készült fel, és nem hagyta magát becsapdázni Gulyás számonkérő narratívájába, ami most már tendenciózusan félreviszi a Partizán-frontember műsorait.

A kényelmes, sértetlenséget és nyugalmat biztosító véleménykörnyezet végső soron önáltató hazugságokhoz és súlyos elfojtásokhoz vezet.

Itt az ideje, hogy Európa és az EU végre határozottan fellépjen a világ hatalmi nagyszínpadára az USA, Kína és Oroszország mellé.

A „libsivisításra” és a „haladár” dührohamokra izguló, autoriter-simogató trollkommentelők és a molyszagú Maradiak szótárában általában kétféle érvelés hangzik el, amikor valamilyen „européer”, „nyugati”, „progresszív” vagy „felvilágosult” véleményt szeretnének dühből a földbe döngölni.

Húst enni szerintem szükségtelen. El is mondom, szerintem miért. És azt is, miért gondolom, hogy a probléma feloldása miért nem identitáspolitikai vagy lelki-morális.

Miközben a világ egyik fele szorong, és retteg a múlt gonosz szellemeitől, a másik az igazság pillanatának eljövetelét látja a jelenleg zajló eseményekben.

Van valami közös abban, ami a Fidesz politikusával és a világhírű magyar íróval történt. De vajon mit köti össze a két történetet?

Beleláthatjuk-e ebbe a kiemelt jelentőségű első elnöki beszédbe Donald Trump radikalizálódását?

Vannak politikusok, akik felhívják rá a figyelmünket, hogy amit mondanak, nem számít, szemben azzal, amit tesznek, és vannak olyanok, akik mindig azt mondják, amit gondolnak. Semmi gyertyafényes spagettizés, hanem egyből gatya le.

Donald Trump második győzelmét sok elemző elsősorban a nyugati liberális baloldal csődjének tudja be. Az amerikai választás eredménye sokféle érzelmet felkorbácsolt, és mindenki túlzásokba esett, pro és kontra, éppúgy, mint 2016-ban. Számtalan oka van a Trumphoz hasonló „excentrikus” közszereplők sikerének, de az egyik és legfontosabb az emberek ilyen-olyan eredetű frusztrációja. És ebben az egész Trump-sztoriban még csak nem is Trump a főszereplő.