Nehéz volt visszazökkeni a New York-i ritmusba. Nemcsak az egyhónapos távollét tette, inkább az, hogy mélyre szálltam az elfojtott, megcsonkított magyar világomba. Kérdezhetném, miért. Mi az oka? Az emigránslét, vagy valami egészen más.

A Covid-diktatúra alatt megtagadta az oltást, a maszkot, és a távmunkát. A hírek szerint hónapokig ő volt az egyetlen az intézetben. Kiitta az összes kávét a gépekből. Futólépésben lenyomta a napi tizenkét órát. Végsőkig bombázta a törvényt.

Az egyre hosszabb betűszó és az egyre színesedő zászló olyan volt, mintha valaki csak játszott volna a betűkkel – találjunk ki még valamit, amit hozzá lehet fabrikálni. Ami egy organikus, szimpatikus, tiszta és érthető mozgalom volt, mára egy vastagon pénzelt, mesterséges, gyakran uszító és megosztó jelenség lett.

Tudatosan vagy nem, a woke létrehozott egy olyan társadalmi légkört Amerikában, amely büntette a munkát. A pontosságot, a felelősségvállalást, az önfeláldozást, a helyes nyelvtant, az udvariasságot, a tiszta ruhát – mindezek a kiváltságos fehér ember negatív attribútumai lettek.

1981-ben, még nagyon gyerekként érkeztem New Yorkba. Egyedül, egy hátizsákkal és huszonöt dollárral a zsebemben. Már a repülőn megkaptam a munkavállalási engedélyt, és másnap el is küldtek az első amerikai melómba.

A kérdés ma az, hogy meddig lehet ezt a háborút kitolni, mennyi még benne a kiaknázatlan haszon.

Egyfajta monopólium az, ami veszni látszik. Ez az oka a demokraták kétségbeesésének. A kétségbeesés pedig a problémáik mélységéről tanúskodik.

Az átlag amerikait két dolog mozgatja: van-e meló, és hogyan állnak a benzinkútnál az árak. Nem a tojás ára, nem ennek és annak az ára, nem a politika, nem a propaganda. Ezek mind mellékes dolgok. Az átlag amerikai arra törekszik, hogy gyorsan alkalmazkodjon a viszonyokhoz, és keressen annyit, hogy ne számítson a tojás ára.

A propaganda talán az első és legfontosabb okozója annak, ami kiélezte a mai politikai ellentéteket.

Nem elég tudományos körítést adni valaminek, ami nem mindig bizonyítja a tudomány igazságát. Ez a gond azokkal a magyarázatokkal is, melyekre a klímaválság narratívája épül.

Panama-csatorna, Grönland, vámpolitika – nincs új a nap alatt. Mi köti össze Donald Trumpot Theodore Roosevelttel, de főleg William McKinley-vel? Milyen szimbolikus lépések és értékválasztások juttatják eszünkbe a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóját és az akkori amerikai politikát?

„2024 hosszú év volt Amerikában. Pályarendező év. Jön az új világrendszer: Novus Ordo Seclorum. Határozottabb Amerika és új angolszász hegemónia következik.” Amerikai anziksz szörfökkel, hullámokkal és autópályákkal, valamint világpolitikával és a Trump-elnökség kilátásaival.