novella
Irénke áll a nagyszobában, aminek betonlapokból van az alja, és átengedi magán a borzasztó hideget. Hogy minden sejtjében érezze. Valami vezeklésféle ez nála. Meditáció. Talán elképzeli ilyenkor, hogy van isten. Ebben a szobában a legnehezebb elképzelni.
Amerikai Sztahanov | 35. rész: LAX, éjszakai járat
„Talán mert én is más életet akartam. Nem a csillogót. Nem a sminkes, örökkön mosolygós Beverly Hills-i puszi-pát. Az adok-kapok, zord életet kívántam. A koszos kis Brooklyn, a lekopott Williamsburg, a funky East Village vonzott. Ez a hús-vér, életközeli, izzadságtól savanyú világ.” Újabb epizód a boltokban már kapható Amerikai Sztahanov című kötetből.
A telepre nem jár be a hókotró. Pontosabban: a hókotró sem. A helyi járat sem. Nem a helyi hókotró, hanem a busz. Megszállta a helyet a félméteres fehér. Legalább eltakarja a kidobott traktorkereket, ágyrugókat, lefejezett játékbabákat.
Amerikai Sztahanov | 34. rész: Arbeit, Arbeit – Kolpinghaus Nordhorn
„Késő este van már, sötét. Ülök a menekültekkel teli buszon. A zirndorfi táborból indultunk kora reggel. Sok a megálló. Itt-ott letesz a busz pár családot és felvesz másokat. Százszázalékos a helykihasználás. Precízen rendezi valaki az útitervet.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete hamarosan a könyvesboltokba kerül, az ÖT Boltban pedig már előrendelhető.
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
Koromfekete karácsonyi este lett. József késett, Mária elbújt a bárányokkal a sarokba. A karácsonyfánk ott árválkodott a fehér lepedőn, a fehér házban. A gömbök és a szaloncukrok leestek a rengésben. Mi, gyerekek a polcok mellett guggolva vártuk a megváltást. Összekuporodva, ölelkezve hívtuk a Jézuskát.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.
Zima néni ruháért jön. Nincs formában. Akár egy nyugdíjas kötéltáncos egyensúlyozik az utca közepén. A közönség a kisbolt előtt figyel, szurkol neki.
A messiás, mindig a messiást várjuk, hát mi egy szőrös nőt kaptunk. Olyat, akinek esze ágába sincs elindulni a választáson. Biccentett az ősnéni. Kihörpintette a teáját, és megkért, hogy menjek haza, mert fáradt.
Szökésben | Kenszel Pikcsör, 13. rész
A civakodás képe csak nagyon lassan, komótosan bontakozott ki előttem, ahogy az agyam kamerája feldolgozta az eseményeket, mintha egy Tarr Béla-filmben lettem volna, bár én csak egyszer láttam tőle valamit, akkor is valami csaj cipelt el a vetítésre. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenharmadik része.
Amerikai Sztahanov | 33. rész: Szép álmokat, Amerika!
Amerika emigráns ország, több millió ember érkezett ide az évszázadok alatt. Ezért van csak Good Morning America és nincs Szép álmokat, Amerika. Nincs értelme, hogy ragozzuk a rettegést.
Amerikai Sztahanov | 32. rész: Karma Police
Minden időszaknak megvan az irodai zenéje. A Covid sem volt más. A laborban a diákok Radioheadet hallgattak. OK Computer. Újra és újra. Néha tízszer-hússzor is lejátszották ugyanazt a három számot: Exit Music, Let Down, No Surprises. Mindig ebben a sorrendben.
Éhes vagy? Igen. Mit szeretnél enni? Mi van? Káposztás tészta. Eh. Megint? Utálom a káposztás tésztát. Nem hogy örülnél annak, hogy van mit enned. Annak örülök, hogy van mit ennem, de évek óta káposztás tésztát adsz. Mindig megkérdezed, mit akarok, és a végén... Meguntam! Hánynom kell a káposztás tésztától! Hálátlan.
Amerikai Sztahanov | 31. rész: Karnika, a Covid-befektető
Vettem harmincezer dollár Moderna-részvényt, mondja. Covid? Covid. Február van, 2020. Minél nagyobb a hazugság, annál jobban elhiszik az emberek, magyarázza.
Digitál | Kenszel Pikcsör, 12. rész
A Kis Sarlóban gyűjtést szerveztek anyámnak, mert biztosan megbolondult, hátha kell a pénz, hogy elvigyem egy jó pszichiáterhez, sámánhoz, vajákoshoz. Mondtam nekik, fölösleges, őt még egy államcsőd sem tudná meggyógyítani. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenkettedik része.
Amerikai Sztahanov | 30. rész: A könyvtár
Gyönyörű pár volt. Donato, hosszú, sötétbarna, Andrea Pirlo-hullámos haj, vagy ha a klasszikusokat szeretjük, Botticelli, Fiatal férfi arcképe medalionnal. Harmonikus mozgás, kedélyes, nagy mosolyok, borostás arc, mélyen ülő kék szemek. És a csaj: fekete, derékig érő Kungfu-haj, hófehér karok, metszett ázsiai szemek.
Amerikai Sztahanov | 29. rész: Analóg lélek
A szívem mélyében analóg lélek vagyok. Régi dolgokra vágyom, történelmi dolgokra. Például Agatha Christie Remington Rand 5 Deluxe írógépére. Ezzel pötyögte le a Tíz kicsi indiánt. Egy idő után úgy érzem, a Remington egyedül érzi magát az íróasztalon. Veszek mellé egy almaszínű Olivetti Lettera 32-est. Francis Ford Coppola kétujjazta ezen a Godfather eredeti szövegkönyvét.
Amerikai Sztahanov | 28. rész: Memorias del subdesarrollo – primera parte
Humberto Solás filmjét vetítettem egy nyári osztálynak. Kubai filmtörténelem, Dean professzor előadása. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy fehér, angolszász férfi vezessen egy ilyen sorozatot.
Amerikai Sztahanov | 27. rész: Jean von Hessen
Ebéd közben bemutatkozott. Náci volt az apám. Kék szemű, jóképű. Jobb, ha ezt azonnal tisztázzuk. Nem szeretem a meglepetéseket.
Amerikai Sztahanov | 26. rész: Katara. Áldott az ember, aki az esőt hozza
Hogyan kerültem én ide? Ki irányított? Istenem, hát ide küldtél a gyöngyhalászok földjére, a sok ezeréves Katara utcáira. Amit gyerekkoromban oly sokszor rajzolt nekem anyám, a magát tépő pelikános figura elé? Hogy végre itt levedd a vállamról ezt az iszonyú terhet.
Amerikai Sztahanov | 25. rész: Hedvig – Az igazságos világba vetett hit
Beállok a sorba a jegyért. Antwerpenbe megyek, mondja bemutatkozás helyett egy mellettem álló nő, de ha szeretnéd, itt maradok estére veled. Mondja ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És talán az is, bár lehet, hogy csak a holland csajoknak osztotta az élet ezt a titkos, minden hagyományt felülíró jolly joker lapot.