A zöld politika és a környezetvédelem volt az, amely a rendszerváltás óta legkevesebbet profitált a parlamenti és kormányzati jelenlétből.

Képzeljük el, hogy a lakásainkat úgy bekamerázzák, hogy annak bármelyik részét láthatják. Ön hozzájárulna ennek a rendszernek a telepítéséhez? Ha pedig a lakásunkba, autónkba, bőröndünkbe nem engedünk ilyen módon benézni, akkor az elektronikus helyiségeinkbe miért?

Úgy néz ki, a Tisza-kormány jó úton halad, hogy a Sógország következő része is zajos kasszasiker legyen a botránybohózat kategóriában.

A csúcspolitikusokra a legnagyobb veszélyt napjainkban az jelenti, hogy a közhangulatnak való populista behódolás, a korlátok lebontása azokat a fékeket is kiiktatja, melyek épp a vezető testi épségét oltalmaznák.

Ami a globális felmelegedést illeti, az a hamis kép tapadt meg az emberek fejében, hogy az kellemetlen ugyan, de belehalni nem lehet, így hát ráérünk arra még.

A bosszú körhintája csúcsfokozaton pörög. A szerkezet vezérlőpultja mögött csere történt: az új hintáslegény fiatalabb, snájdigabb, egészségtudatosabb. De a műsor, az azt sikítozva élvező közönség és a hintáslegény keze alá dolgozó személyzet ugyanaz. Pedig a népnek is kell(ene), hogy legyen féke és ellensúlya.

„Jövőre Magyar Péter itt lesz a Pride-on velünk” – reménykedett a Pride-on vonulók egyike. Hát, én azért nagy tétekben nem fogadnék erre. Természetesen, ha így lesz, valamint az LMBTQ-közösség jogi emancipációja is megvalósul, akkor örülünk. De ha mégse, akkor mit csináljunk?

A kérdés a Pride előtt az: deklarálja-e Magyar Péter és pártja az LMBTQ-közösség teljes családjogi emancipációját?

Orbán Viktornak már politikai hullának kéne lennie. Hogy mégsem így van, és a halott sétál, beszédet mond, nyilatkozik, sőt újraválasztják, az azért van, mert nagyon sokan érdekeltek benne, hogy fenntartsák a látszatot, hogy még él.

Úgy látom, bosszúvágyból, kárörömből, megalázásból, a vesztes fölött állók drákói leszámolást óhajtó beszólogatásaiból túlkínálat van. Különösen, hogy egyre többen beállnak ebbe a kórusba, olyanok is, akik korábban nemigen nyitották ki a szájukat.

Sokadjára bizonyosodhat be: a szemben álló politikai szekértáborok, holdudvarok, érdekkörök, brancsok és klikkek valójában nem elveket kérnek számon, amikor másik térfélre morális vádakat kiabálnak át. Ugyanis ezeket a szabályokat maguk felé, a saját oldalukon nem érvényesítik.

Együttérző szánakozással nézem a balliberális körből verbuválódott Tisza-szavazókat.

Az analógia, hogy Orbán lesz a jobboldal Gyurcsánya, csábító. Kérdés, ez az analógia meddig áll meg a lábán, s honnan kezd sántítani. Hogy a végén a hasonlat összeesik-e vagy talpra ugrik, döntse el az olvasó.

Csúcsra jár a túlhatalomgyár – avagy ez még nem a rendszerváltás. Csak a rendszeren belüli váltás. Mi a különbség? A késő éjszakába nyúló kampánytudósításokat némiképp kipihenve, lentebb örömest kifejtem.

Nem akarok nagyon győzni. Nem akarok a győzteshez tartozni, bárki lesz is az.

Hogyan gyártsunk könnyen, gyorsan merényletveszélyt, önmerényletgyanút úgy, hogy az a mesterlövész soha nem tűnik fel a szónoki emelvénnyel szembeni tetőn elfoglalt tüzelőállásban? Orbán Viktor győri beszédére sietve úgy éreztem magam, mint a kedvenc merényletes történetem, A Sakál napja nyomozója a De Gaulle francia elnök részvételével tartott ünnepség felé tartva.

A március 15-i beszédek fekete lyukként zabálják fel a történelmet mint olyat. Mert ahhoz, hogy megnyerjék a jövőt, úgy tűnik, nekik az kell, hogy felszámolják a múltat.

Korunk főáramú rebellise olyan lázadó, aki azt játssza, hogy egy lázadót játszik – de közben ő is egy másik csávót játszik. Ez minden idők legkomfortosabb lázadása.

Amerikának Irán sokáig a „legbarátibb ellenség”, a legkisebb rossz volt a térségben.

Mi visz rá valakit, hogy a szovjet csapatok kivonulása és Szovjetunió felbomlása után néhány hónappal be akarjon lépni a kommunista pártba?

Ez volna NER-nemezis? De hát NER ez is! Terjedelmes és lendületes Tisza-programboncolásunk az alábbiakban.

Frei Tamásról újfent meg kell állapítanom, hogy számomra írónak nagyságrendekkel jobb, mint tévésnek.

Számomra egy adott pártra voksolás nem azt jelenti, mint a Tisza-rajongóknak, vagy éppen az Orbánt támogató digitális harcosoknak. Hogy nekem attól kezdve az általam korábban támogatott politikus minden cikkcakkját, következetlenségét, ellentmondását meg kell magyaráznom, örök időkre szóló, biankó felmentést adva neki.