A világ leggazdagabb asszonya című film valós eseményeken alapul. A botrány a L’Oréal örökösnője, Liliane Bettencourt körül robban ki, aki egymilliárd eurót ajándékozott François-Marie Banier író-fényképésznek, és azzal is megvádolták, hogy belekeveredett a Nicolas Sarkozy-t érintő illegális pártfinanszírozási ügybe.
De hogy is volt ez?
Liliane Bettencourt a világ leggazdagabb asszonya volt. Vagyonát apjától, Eugène Schueller-től, a L’Oréal alapítójától örökölte, aztán hozzáment André Bettencourt-hoz, aki a náci megszállás idején egy radikális jobboldali csoport tagjaként működött, de a náci múlt ellenére akadálymentesen beilleszkedtek a francia társasági életbe. André Bettencourt halála után lányuk beperelte François-Marie Banier-t, aki az asszonnyal való barátságuk alatt 1,3 milliárd eurónyi ajándékvagyont kapott. A lányuk azzal vádolta Banier-t, hogy visszaélt anyja testi-lelki egészségével, és kérte édesanyja gyámság alá helyezését annak romló szellemi állapota miatt, amit a bíróság el is rendelt. Gyámja az idősebbik unokája, Jean-Victor Meyers lett. Liliane az események után visszavonult a nyilvánosságtól, és vagyonát azóta lánya, Françoise Bettencourt-Meyers és két gyermeke kezeli. Mondhatni, nekik igencsak megérte a botrány és Liliane betegsége, mert így már a halála előtt övék lehetett Franciaország egyik legnagyobb vagyona.
A filmben nagyjából ezt az utat járjuk végig, ami a tényeket illeti, de egy igen fontos momentum kimaradt belőle, miszerint Liliane Alzheimer-kórban és demenciában szenvedett. A film tehát nem foglalkozik Liliane hanyatló szellemi állapotával, és Nicolas Sarkozy pártjának illegális finanszírozásával sem, inkább a fényképész és a vagyonos nő barátságára, illetve a náci múlttal kapcsolatos botrányra összpontosít. Ami számomra a legérdekesebb, és a saját életemben is mindig kihívást jelent, hogy
A film elején látunk egy magabiztos, megközelíthetetlen, királynői attitűddel létező üzletasszonyt Marianne-t (Isabelle Huppert), akit mintha márványból faragtak volna. Szolgák szaladgálnak körülötte, mindenki a kívánságait lesi, ő meg érzelmektől és szinte minden emberi megnyilvánulástól mentesen éli mindennapjait a saját maga által épített börtönben, múzeumi tárgyak között, és nincs, aki kibillentse ebből a bebábozódott állapotából. Férjével...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
