spotify Hallgasd meg!

Nem tehetek róla, nekem nem szimpatikus a Magyar Péter. Pedig ő fogja átvinni az úgynevezett ellenzéket a túlsó partra. Van az úgynevezett ellenzék, és vannak az emberek, jobb esetben polgárok meg a többi. A túlsó part rendesen alá van aknázva, éhes aknák a vaksötétben, és anyám már megint szlovákul a telefonban. Amióta váratlanul szlovákul kezdett sírni egy temetésen, szlovákul hullottak a könnyei is, egyre rosszabb. Már úgy is beszél, pedig sosem tanulta a nyelvet, néha megy csak neki a magyar. Először a sírás, a könnyek, most meg a beszéd. Mentális reziliencia-kisülése van, mondta az orvos. Így dolgozza fel, hogy Nógrád átkerül a szomszédba. Kezd változni, alakulni. Ezt már nem tudtuk titokban tartani, rákapott az úgynevezett média is. A Tényekben anyámnak eléggé elviszesen állt a haja. Magyar snájdigabb Elvis, mint anyám, és legalább annyira hisztis.

A Kis Sarlóban persze megkapom, hogy nekem semmi nem jó, akárki jön, leszarozom, két deci fehér, kis Unicum, vesztes vagyok, és különben is. A különben is-t mintha szlovákul mondaná, aki mondja, de valószínűleg csak hallucinálok. Termetes hegesztő, anyámnál azért hisztisebb, de az Elvis-párhuzam nála is megáll. Még nem döntöttem el, hogy ő ellenzéki, polgár vagy a meg a többi. Ott vannak arra a politikai elemzők. És a költők. Sajnálom, de én első általános óta (a dadogás bűn!) nem tudok rajongani senkiért, próbálkozom, de hiába mondom, régi történelmi-történeti tanulság, hogy nem rajongunk azonnal a ragacsos sötétből előlépő trendi-öltönyös váteszekért, mert könnyen elvihet minket a Rézfaszú Bagoly, a Mumus, a zsákos ember. Hogy lépjünk már vissza, akár olyan Mátrix-verekedősen, lelassulva ettől-attól, de mindenképp napszemüvegben, és nézzünk mán a dolgok állására, miről is van itten szó, mit mond nekünk a szavak, tettek mélysége. Milyen minőségű a pázsit a kommunikáció és a cselekvéstechnika között? Ennél a pontnál azért a háttérben billiárdgolyókkal és dákókkal sakkozó filippínók is felkapják a fejüket. Értem, hogy a leváltás érdekében, mindenkivel, még Thürmer Gyulával is, folytatom, de én nagyon nem vagyok kibékülve evvel a genetikailag belénk kódolt azonnal-rajongással. A kételynélküliséggel, ami általában a fontos metszés- és töréspontokon támadja meg a magyar lelket.

Anyám bekiabál a kocsmába, reggel...