Julija Mendel szerdán nem léphetett be az Európai Parlamentbe Strasbourgban, mivel Volodimir Zelenszkij szankciós rendelete után meglepetésre az EU vezetése sem engedte be középületei területére. Noha az ukrán elnök és támogatói váltig állítják, Julia Mendel „Putyin-ügynök”, beszéde, amelyből itt részleteket is közlünk és amelyet végül személyesen nem mondhatott el Strasbourgban, ennek az ellenkezőjéről árulkodik.
Szezonnyitó és értékelő beszédében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nem csupán a magyar választási eredmény feletti örömére tért ki újra, de azt is elmondta, Ukrajna háborús erőfeszítéseit továbbra is támogatnia kell az anyagilag lassan kimerülő Európai Uniónak. Így érvelt: „Tudjuk, hogy a közelgő tél nehéz lesz Ukrajna számára. De azt is tudjuk, hogy az észak-koreai rakéták és az orosz drónok nem tudják megtörni Ukrajna ellenállási szellemét. Mert az ukránok valamiért küzdenek. Államuk, identitásuk és szabadságuk fennmaradásáért küzdenek.”
A beszéden díszvendégként jelen volt a tízéves Szasa Paszkal, odesszai ukrán táncoslány, aki az orosz támadások során, hatéves korában súlyos sérüléseket szenvedett és egyik lábát is elvesztette. Ő volt az „ukrán hősiesség és ellenállóképesség” jelképe, akit a teremben tapsviharral köszöntöttek. Van azonban egy másik ukrán, aki fontos dolgokat kívánt közölni az EP-képviselőkkel a háborúról és hazájáról is – ő ezt nem tehette meg.
Nem sokkal azután, hogy ezek a szavak elhangzottak,
Szerdán délután a strasbourgi Louise Weiss épületben Mendelt – aki a beszéde köré EP-eseményt szervező Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland, AfD) párt európai parlamenti képviselőivel a helyszínre érkezett – megállították és visszafordították a biztonsági őrök. Mendel elmondása szerint az épületet biztosítók utasítást kaptak, hogy nem engedhetik be az EP vagy az Európai Unió más helyi középületeinek területére.
Az történt ugyanis, hogy szeptember 14-én kiderült, a volt elnöki munkatársat egykori főnöke „személyes szankciókkal” sújtotta Ukrajnában „oroszbarát nézeteire” hivatkozva. A lépés azt jelenti, hogy Mendel összes ukrajnai ingó- és ingatlanvagyonát elveszíti, bankszámláit pedig lezárják. A lépést még a mérvadó, londoni Financial Times cikkében nyilatkozó szakértők is kritizálták, hiszen semmi nem utal valójában arra, hogy Julia Mendel – aki 2025 januárja óta cikkekben, médiamegjelenésekben követelt azonnali tűzszünetet a kimerült ukrán társadalomra és az ukrán hadsereg állapotára hivatkozva – valójában bármilyen kapcsolatba került volna a moszkvai vezetéssel.
Sőt, ahogyan néhány szakértő megjegyezte,
Mendel, aki egy ideje már nem tartózkodik Ukrajna területén, az amerikai botrányhős megmondóembernek, Tucker Carlsonnak adott, május 11-én publikál interjújában úgy fogalmazott, Volodimir Zelenszkij és belső köre „elvesztette a kapcsolatát a valósággal” és miközben a frontokon az oroszok a civilek közötti „drónszafarit rendeznek”, a hadsereg nem jut megfelelő ellátáshoz, nagy részben az Ukrajnában egymás után feltárt nagy korrupciós ügyek miatt. Azt a véleményét is megfogalmazta, hogy az európai uniós anyagi segítség jó része sem jut el Ukrajnában azokhoz a civilekhez és katonákhoz, akiknek szánták.
Zelenszkij májusban – Mendel előtt – egy másik volt munkatársát, Andrij Bohdant is személyére szóló szankciókkal sújtotta. Bohdan 2020-ban hagyta el kabinetfőnöki pozícióját, majd interjúkban közölte, Zelenszkij elárulta a szebb jövőre vonatkozó ígéreteit és inkompetens emberekkel veszi körbe magát. Ahogy Mendel, úgy Bohdan esetében is elsősorban a belpolitikai bírálatok vezethettek ehhez a lépéshez, amely – ahogyan a Financial Times értékelésében is szerepel – aggasztó képet fest a háborúból kilépni képtelen ukrán elnök egyre inkább autoriter magatartásáról.
De a személyek elleni szankciók intézményének áldozatául esett Zelenszkij egykori fő kihívója, Petro Porosenko volt ukrán elnök és nagyvállalkozó is, ugyancsak a kormányzat és az elnök ellen megfogalmazott bírálatai miatt.
Mendel a kizárás miatt tehát nem mondhatta el beszédét az EP-meghallgatáson, ami éppen az előbbiekről szólt volna. A volt sajtófőnök – aki az Ukrajna elleni 2022-es általános orosz invázió utáni tapasztalatairól könyvet is írt – végül videókapcsolaton keresztül mondhatta el az ukrajnai fegyverszünet és béke érdekében írt kortesbeszédét. Mendel szerint ugyanis a háborús védekezés és a hétköznapi ukránok „hősies kitartásának” mítosza rengeteg szenvedést takar. Magyarországon viszonylag közismert tény például, hogy a toborzóirodák fegyveres munkatársai Ukrajnában maffiaszerű, a „védelmi pénzt” sem nélkülöző rendszerben hurcolják el a katonaköteles korú férfiakat az utcáról, a boltból, az orvosi rendelőből, esetenként akár a saját kertjükből.
A háború által leginkább sújtott herszoni régióból származó Mendel ezen felül beszédében kiemelte,
„A keresztlányom, Maria pár héten belül betölti a negyedik évét. Soha nem ismerte a háború nélküli életet. Kijevben született, okos, élénk kislány, aki gyönyörűen beszél ukránul, és néha-néha becsúsztat egy-egy angol szót is. Nemrég elkezdett bepisilni az óvodában. Egy újabb orosz rakétatámadás után rettegni kezdett attól, hogy egy rakéta eltalálja az iskoláját. A barátnőm sokáig próbálta megnyugtatni, és végül a legszörnyűbb módon sikerült neki: a kislány most az orosz olajfinomítók elleni támadások hangjára alszik el. »Jó támadásoknak« hívják őket otthon. Négyéves, és alig fogja fel a háború finom árnyalatait. »Rettegek« – mondta nekem az anyja.
Az unokahúgom, Anna tízéves, és még soha nem járt iskolába. Nem tudja, milyen egy gyerekekkel teli osztályterem. Olyan sokszor költözött már, hogy sehol sincsenek barátai. A nyugati szülők aggódtak, amikor gyermekeik másfél évet töltöttek online oktatással a pandémia alatt. Az unokahúgom nem ismer másfajta oktatást. Minden nap egyedül ül a lakásban, míg a szülei dolgoznak. Bejelentkezik az órákra, megcsinálja a házi feladatot, aztán takarít, főz, és várja őket. Nem kóborolhat egy folyamatosan támadásoknak kitett városban.
Nem ismeri, mi az a közösség, sem a gyermekkori barátság. Télen napjai rövidek és hidegek: tavaly télen sem fűtés, sem áram nem volt.
Az ukrán gyermekek harmada jelenleg nem jut megfelelő oktatáshoz. Ukrajna egykor tudósairól volt híres. Egy ukrán ember vezetésével repülhetett az első ember az űrbe. Repülőgépeket és helikoptereket építettünk; fizikusaink és biológusaink ma is hozzájárulnak a világ tudományához. A frontvonalon azonban vannak olyan negyedik osztályosok, akik nem tudnak olvasni. Hallgassanak rám: vannak tízévesek, akik nem tudnak olvasni. A jövő generációinak oktatási és szociális készségeinek romlása mindannyiunkat megrémíthet.”
Hosszasan beszélt volna még békeaktivista beszédében a fronton tapasztalható viszonyokról is, amelyeknek általános jellemzője, hogy
„A frontvonalon az emberek egy teljesen más valóságot élnek át. Életük a túlélésért folytatott napi küzdelemmé vált. A hétköznapi polgárok saját zsebükből adományoznak pénzt a háborús erőfeszítések támogatására. A nők főznek a katonáknak, meleg ruhákat és egyéb szükségleti cikkeket gyűjtenek, majd önkéntesek segítségével eljuttatják azokat a frontra. Hiszen ott, a frontvonalon vannak a fiaik és férjeik. A helyi közösségek támogatják a hadsereget, miközben egyúttal igyekeznek életben tartani magukat, családjaikat és szomszédaikat.
Így élik meg a háborút a helyszínen. Elviselik, hozzájárulnak, és az ukrán kormány korrupciója és korlátozott hatékonysága ellenére is harcolnak a betörő erők ellen.”
Mendel nem úgy beszél mindezekről, mint egy, az eseményektől és az érintett településektől távol élő, fővárosi vagy nyugati elitértelmiségi, aki okoskodással akar vitákat megnyerni. A tisztánlátás kedvéért ugyanis az elmondani nem engedett EP-beszédédben hangsúlyozta, szülei még mindig a mindennapos támadásoknak kitett, félig lerombolt Herszon városában élnek és dolgoznak, túlélték a közel egyéves orosz megszállást, és az ukrán hadsereg visszatérése után is helyben maradtak:
„Édesanyám és édesapám orvosok a frontvonalon lévő Herszonban. Több mint nyolc hónapot töltöttek orosz megszállás alatt, és még mindig nem hajlandók elhagyni a folyamatos tüzérségi támadásoknak kitett várost. Az orvosokból ott rendkívül nagy hiány van. »Ha mindenki elmenne« – kérdezik –, »akkor az még mindig Ukrajna lenne?« Ritka és szörnyű luxusban részesülnek: abban, hogy bár elmehetnének, ott maradhatnak – a közösség és a történelem iránti felelősségük miatt.
Több tízezer másik ember egyáltalán nem tud elmenni, a szegénység fogságába ragadva, a segítség teljes hiánya miatt. Az állam havonta kevesebb mint száz dollárt kínál a lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereknek, és azt is csak korlátozott ideig – ez az összeg nem elegendő lakásbérlésre vagy egy család eltartására. A frontvonalbeli falvakban az emberek minden biztonsági tartalék nélkül élnek; ezer dollár arrafelé elképzelhetetlenül nagy vagyon. Lehetett volna másképp is. A stratégiák, amelyeket ma választunk, Ukrajnát a folyamatos szegénység és háború útjára vezetik, ami társadalmi hanyatlást jelent.”
A beszédnek viszont nem csupán ezek a passzusai,
Mendel ugyanis részleteiben felemlegeti, az országában uralkodó viszonyok egyik legfőbb oka – az orosz elnök, Putyin „menthetetlen” agressziója mellett – saját elitjük gátlástalan gazdagodása és a közpénzek rendszerszerű és nagy mértékű eltüntetése. Ezeknek a botrányoknak mindig akad vádlottja, még Andrij Jermak, az elnök volt kabinetfőnöke is előzetes letartóztatásba kerülhetett. Arra azonban, hogy mi volt maga Volodimir Zelenszkij és családja szerepe ezekben a piszkos üzletekben, büntetlenül senki sem kérdezhet rá.
Az is világos, mi lehetett ebben az előadásban különösen kellemetlen éppen a State of the EU nagybeszéd napján Strasbourgban Ursula von der Leyen bizottsági elnök számára. Julia Mendel ugyanis az EP-ben kívánta a képviselőknek szegezni a kérdést: „Tényleg eleget tett-e Európa ennek a háborúnak a befejezése érdekében? Mindenkit, aki megpróbált tárgyalni Putyinnal, üldözték és oroszbarátnak bélyegezték – Orbántól és Ficótól egészen az Egyesült Államok elnökéig. Nehéz elhinni, hogy a civilizált világban ilyen felületes, fekete-fehér narratívák uralkodhassanak – főleg amikor a téma a háború, az egyetlen háború Európában.
Igen, Oroszország kezdte ezt a háborút. De a háborús lobbisták tartják fenn – azok, akik profitálnak belőle. Én nem tartozom közéjük, és önök sem. Akkor miért támogatnák tovább ezt a mészárlást, ezt az ukránok elleni, kimerítő háborút? Önök törvényhozók. Jól tudják, hogy amikor valamit tényleg meg kell tenni, azt általában csendben teszik meg.”
Mindez felveti azt is, hogy ami az ukránok számára a jelen, az rengeteg európai számára a jövőt jelentheti. A volt sajtófőnök és újságíró ugyanis figyelmeztet: Németország újrafegyverkezése már realitás, az egyre közelebb kerülő háborús konfliktus elől számos lengyel állampolgár költözik mostanában Spanyolországba vagy Portugáliába. Ugyanakkor azt is megjegyezte, bármilyen agresszív háborús nyelvezetet is használnak brit és francia politikusok, nem látja rajtuk a lelkesedést, hogy maguk is kiutazzanak a jelenlegi helyzetben a frontra és harcoljanak az ellenség ellen.
Végül Mendel komolyan, bár provokatívan a képviselőknek szegezte volna azt a kérdést: „Vajon az ő gyerekeik is harcolni fognak majd, ha arra kerül a sor?”
Azt, hogy Mendel beszéde elmaradt és hogy az ukrán újságíró-aktivistát kizárták a parlament épületéből, dr. Hans Neuhoff, az Szuverén Nemzetek Európája csoporthoz tartozó német képviselő is elítélte, és „hihetetlen mértékű részrehajlásnak” nevezte az EU-s bürokrácia részéről.
Fabio de Masi, a német Sahra Wagenknecht Szövetség (a BSW) EP-képviselője később a közösségi médiában ítélte el, hogy miközben az EU-s vezetők az ukránok melletti szolidaritásról papolnak, egy olyan ukrán állampolgárt, akivel nem értenek egyet, nem engednek személyesen beszélni. Hangsúlyozta továbbá, Mendel semmiféle EU-s szankció hatálya alatt nem áll ebben a pillanatban, az pedig „példátlan” szerinte, hogy egy nem EU-s állam, ez esetben Ukrajna elnöke által kivetett büntetőintézkedéseket az EU saját magára nézve is kötelezőnek tart.
Borítókép: Julija Mendel még sajtófőnökként 2019. június 6-án / fotó: Sergii Kharchenko / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Bejelentkezés