Egy országot vezető politikus elsődleges feladata, hogy a körülötte lévő valóság ütőerén tartsa az ujját. Ennek a valóságnak pedig igen nagy szelete, tetszik-e nekünk vagy sem, a közösségi médiába költözött. Erről megszületett a társadalmi szerződés, az emberek széles körben elfogadták az új szabályokat, és élnek vele. Nagy lehetőséget szalasztana el tehát az a politikus, aki ezt nem fogadná el, sőt, valószínűleg nem is végezné alaposan a munkáját. De persze, mondhatjuk, hogy ez így nincs jól. Van bennünk ettől némi rossz érzés, nem is véletlenül.
Megpróbálom mindezt egy kicsit messzebbről is megvizsgálni.
A minap Veszprémben, a Betekints-völgyben sétálgattam, távol a világ zajától, jó levegőn, napsütésben. A kutyám léptein és a Séd-patak csobogásán túl mást nemigen lehetett hallani. A hűvös levegő frissített, a sziklára épített óváros látképe pedig csak hab volt a tortán. Hallottam és élveztem a csendet – a főváros környéki zajból érkezve nem volt nehéz észrevenni. Úgy éreztem, ez most a valóság, készítettem is róla gyorsan egy-két videót, hogy kiposztoljam, hátha sikerül átadnom, amit átéltem.
De sikerült?
Kétlem. A videón a patak közelsége átélhetetlen, a naturális környezet legfeljebb csak színek és formák összessége, és az ott tartózkodásom – mint váratlan esemény, mint sajátos időbeliség – nehezen kommunikálható. Pedig azt gondoltam, hogy ez a nagybetűs valami, ez az igazi élet, és ha megosztom, más is részesülni fog benne.
A helyzet azonban az, hogy ez csak és kizárólag az én valóságom, és ha azt gondolom, hogy ezennel a kutatásnak vége, mert megtaláltam, amit kerestem, az többet mond el rólam, mint a világról. Csakhogy, aki az utóbbiról szeretne véleményt formálni, ennél többre van szüksége. Mert érzékeljük ugyan, ami körülvesz bennünket, de amiben benne élünk, az több ennél: társadalmi megegyezés, népmitológia, történelem, tehát egy nagy, közös „agyvérszegénység”. Ami pedig olyan, amilyen.
Persze, ez rendben van, és a választások is lehetnek olyanok, hogy bizonyos közösségek és a benne élő emberek egyszer csak ráébrednek általa a körülöttük élő emberekkel közösen elképzelt valóságuk milyenségére.
Magyar Péter és a Tisza Párt választási győzelme soktényezős, és az eredmények megfejtése nem feltétlenül nehéz. Viszont nehéz – vagy nehéz lett volna – előre kijelenteni, hogy ez fog történni. A végeredmény sokak, például...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.