Ha valaki nem hallott még a Boston Politicsról, a 2026. április 12-i politikai szökőár után könnyen ragadhat bele felszínes magyarázatokba. A sok évtizedes hagyománnyal bíró balliberális elakadás továbbra sem lát túl a saját Orbán-fóbiáján, és maga sem tudja, minek örül most, amikor írmagjuk se maradt a most összeülő, 100 százalékban jobboldali parlamentben. A hagyományos mosópornak számító balliberális értelmiségi reflexekkel nem ragadható már meg a magyar közélet, de csődöt mondott a fideszes narratívagyártás 16 évig tartó rekorder sikerszériája is.
Magyar Péterék nem felcsúti zebrák áldozásával és nem az M7-esen a forgalommal szemben haladva nyertek választást. Épp ellenkezőleg: a Tisza Párt nem ment be Orbán utcájába, ellenben önkényes lakásfoglalóként beköltözött, és nemzeti színű pántlikával lazán összekötötte a liberális oktatáspolitika ígéreteit a Wass Albert-idézetekkel.
A megkésett bűnbánók a Fidesz „csúnyán öregedő” kampányüzeneteit kárhoztatják (ál)naivan, mintha még senki sem operált volna visszás demagógiával Budapesten vagy éppen Bostonban az elmúlt 16 vagy 36 évben. Vigasztalja Király Nórát a tudat, hogy egy másik vaskos demagógia viszont győzedelmeskedett. A manipulációt illetően mindig a klasszikus kérdés a releváns: „De sikerült?” Eszerint dicsőül meg valami, épül be a köztudatba, mint a migráció démona vagy a nemzeti giccs, vagy kerül a történelem szemétdombjára, mint bizony szegény tolerancia és társadalmi egyenlőség. Ezek még demagógia formájában is hiányozni fognak amúgy. Az elmúlt 16 év viszont itt kísért bukásában is tovább.
Kevesebb önkritikával vagy több cinikus realizmussal a kubatovi mozgósítási gépezet berozsdásodását is diagnosztizálhattuk. Nem volt már motivált aktivistabázis. Meg persze megemlegethetik még sokáig a hazai gazdasági elit irritáló gazdagodását, amelynek kormányközelinek sorolt része borzalmas sajtónak örvendett. Szerencsésebbje meg ugyanazért Forbes-címlap lehet – ha időben dobbantott onnan vagy a rezsim ellenségeként tengette milliárdos életét az „orbáni diktatúra” sanyarú éveiben. De ez még mindig csak lábjegyzet.
Az azonban már a témánk megértéséhez visz közelebb, hogy miért tűnnek fel épp a nagy állami támogatások egyes nyertesei a Tisza-szigetek alapítói között...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.