magyarizmus
főnév
1. Reményből, haragból és technokrata megfelelésből előállított, intézményesített magyar politikai termék; vö.: NER utáni szakértői kormányzás; abszolút filmszínház.
2. Eredetileg a szakértői kormányzás magyarított, népszerűsített formája. Mai jelentésében minden olyan politikai teljesítmény pozitív megnevezése, amely abszolút, bonyolult vagy nehezen ellenőrizhető kérdésekre gyors, erős és győztes választ ígér. Köznyelvi sajátossága, hogy a hitelességet és a sikerességet gyakran a főhős dekoratív megjelenésével, lendületével és karakterével azonosítja.
Beszéljünk az emberi bizalomról. Pontosabban arról, mi történik akkor, amikor a politika még mindig bizalmat kér, de a pénzt már csak ellenőrzésre adják.
Kétségtelen, a magyarizmusnak van olyan aspektusa, amely számomra is vonzó, vagy legalábbis izgalmas. Az uniós pénzek hazahozataláról szóló általános parlamenti vita például kifejezetten bájos, jogállami és üzenetértékű pillanat volt: a budapesti törvényhozásban egy olyan dokumentumról vitáztak, amelyet aztán három nappal később Brüsszelben átírtak. Ebben persze nincs semmi meglepő. Ahogy arra Hajdu Márton, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett, évtizedekig az Európai Bizottság mellett dolgozó tiszás országgyűlési képviselő is rávilágított. A magyarizmus egyik sarokkövét tette le, amikor a vitában kimondta, Magyarország nem működhet tovább személyekbe vetett bizalom alapján. Intézmények kellenek. Így joggal feltételezhetjük, az áradás után valóban létrejön valamilyen új kultúra.
S ez tényleg felvillanyoz. Nem azért, mert politikai rajongást érzek, hanem mert ritkán látni ennyire tisztán, ahogy egy utópia vagy disztópia, kinek mi, intézményi formát ölt. Ez történelmi pillanat.
A magyarizmus éppen ettől lesz érdekes. Nem azért működhet, mert Brüsszel hirtelen hinni kezdett Magyar Péterben. Hanem azért, mert
Vagyis a látványos magyar politikai karakter akkor maradhat finanszírozható, ha mögé felépül egy technokrata berendezkedés, amelyet az Európai Bizottság is ellenőrizhetőnek tart.
A magyarizmus így nem a technokrácia ellenében működik, annak kívülről finanszírozott, magyarított változataként.
„A technokrata ember új kultúráját a tudás hatalma uralja majd. A régi kultúra az erőtlenek siránkozása, az új kultúra az erősek költészete lesz” – ezt már a világégés alatt, 1945 januárjában megfogalmazta a technokrácia egyik amerikai szószólója, E. Merrill Root. A győztesek költészete visszaköszönt, amikor Magyar Péter kinyilvánította, el kell fogadnunk, hogy ebben az új berendezkedésben „a hőseink bonyolult hősök”.
Az erőtlenek siránkozása pedig kimerül abban, amikor az a bizonyos intézmény lecsap az uniós kisemberre. Mert egy intézmény mindent lát, nincs bizalmi viszony vagy cinkos kacsintás, nincs „majd megoldjuk okosba”.
Mutatok egy június 4-i példát.
Az Európai Bizottság ezen a szép nyári napon megállapította, hogy Németország nem tartja be a belső piaci szolgáltatásokról szóló szolgáltatási irányelvet és az Európai Unió működéséről szóló szerződést. Ugyanis Észak-Rajna-Vesztfáliában bizonyos kézműipari szolgáltatóknak, például kőműveseknek és ácsoknak, akik kisebb épületekre vonatkozó építési engedély iránti kérelmet kívánnak benyújtani, az adott német tartományban kell lakóhellyel rendelkezniük, ott kell letelepedniük vagy ott kell foglalkoztatásban állniuk. A Bizottság szerint ez kizárhatja azokat a szolgáltatókat, akik más német tartományokban vagy más uniós tagállamokban működnek, de Észak-Rajna-Vesztfáliában is szolgáltatnának.
Ez már nem az ácsok kora. Nem lehetnek bonyolult hősök. Ahhoz többre van szükség!
Jellemző, hogy Ursula von der Leyen és Magyar Péter májusi politikai megállapodása után három héttel a brüsszeli technokraták egyszer csak kitalálták, hogy integritási ellenőrzés alá kell vonni az egyedül hazánknak ki nem utalt SAFE-forrásokat is. S a kormányunk ennek is eleget tett. Valószínűnek tartom, hogy sem a tiszás tárgyalódelegációt, sem pedig a vesztfáliai ácsokat nem kérdezték meg arról, hogy amúgy mit is gondolnak a Pride-ról. A lényeg, hogy ne korlátozd Európát. Mert Európa győzött!
Amikor Hont András meghívta a két Csabát (Tóth Csaba Tibort és engem) az ÁsottShalom podcast szivárványos turulja alá, akkor is próbáltam elmagyarázni, a folyamatok értelmét nem a múlt, hanem az elérni kívánt cél adja. Egy lehetséges jövőből kell visszafejteni a forgatókönyvet.
A Magyarországnak előírt 27 úgynevezett „szupermérföldkő” valóban az Európai Unió Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközének, vagyis az RRF-nek a magyar tervébe épített jogállamisági, korrupcióellenes, közbeszerzési, ellenőrzési-audit és igazságügyi feltételrendszere. Egy előfeltétel. A Bizottság szerint Magyarország addig nem kaphat RRF-kifizetést, amíg mind a 27 mérföldkő nem teljesül „kielégítően”. Az elsődleges szempont a hatékonyság, a végrehajtás minősége és visszafordíthatatlanság.
Az új magyar vezetés tehát ebben valóban nem hazudik.
Csak Magyarországnak, előbb Orbán Viktornak, majd Magyar Péternek kell együttműködnie egy külön Integritás Hatósággal. Kifejezetten magyar sajátosság a közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz kötött összeférhetetlenségi rendszer, ahogy az is, hogy a bírósági igazgatás, a Kúria működése, a közbeszerzések, az ellenőrzések és az auditok ilyen részletezettségben váltak a pénzhez jutás előfeltételeivé.
Még az Európai Parlament háttéranyaga is arra jutott, hogy a magyar elvárásrendszer egyedülálló.
Egy intő példa lettünk. Tanulhat mind az 500 millió uniós állampolgár. Ugyan Lengyelországnál is megjelentek jogállamisági feltételek, de jóval szűkebb körben, alapvetően a bírói fegyelmi rendszerhez kapcsolódva. Románia, Szlovákia esetében pedig a mérföldkövek döntően szakpolitikai és beruházási célokat követtek: zöld átállást, digitalizációt, energetikai fejlesztéseket, közlekedési beruházásokat, nyugdíj- vagy közigazgatási reformokat. Magyarország esetében viszont az Európai Unió a teljes kifizetési logikát kötötte össze a korrupcióellenes, igazságügyi és intézményi garanciákkal. Azon pedig meg se lepődjünk, hogy Ausztria vagy a legtöbb nyugat-európai tagállam esetében nem léteztek jogállamisági vagy bírósági szupermérföldkövek.
A magyarizmus előtti időkben a Bizottság már kevésbé a „megszületett-e a jogszabály?” kérdésére, inkább a fennmaradó kockázatokra fókuszált. Különösen a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és a korrupcióellenes rendszer tényleges működése terén.
Brüsszel a 27 szupermérföldkőből, tégláról téglára, egyetlen, integrált kifizetési feltételrendszert épített.
A helyreállítási forrásról szóló rendelet még 2021. február 19-én lépett hatályba, eredetileg a járvány utáni gazdasági visszaesés kezelésére és az európai gazdaságok modernizációjára. Az RRF eredeti kerete 672,5 milliárd euró volt 2018-as árakon, ebből 312,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, 360 milliárd euró pedig kedvezményes hitel. A program később a REPowerEU fejezettel egészült ki, vagyis az orosz energiától való függés csökkentése és a megújuló energiaforrásokra való átállás is beépült a rendszerbe.
De sikerült? Erre nyilván a 2026-os uniós gazdasági forgatókönyvek jó választ adnak. Vigyázat, spoiler! A válasz: nem.
Mára a választópolgárok számára egy abszolút és elfogadott tény, hogy minden előzetes ígéret ellenére Magyar Péter azért tekint el a társadalmi egyeztetéstől, mert sietni kell a 10 milliárd eurós RRF-forrás lehívásának augusztus 31-ei határideje miatt. A végső kifizetési kérelmeket pedig 2026. szeptember 30-ig kell benyújtani. Az Európai Bizottságnak 2026. december 31-ig minden utalást le kell zárnia.
Magyarország várhatóan, a mostani pénzlehívási csomagból a korábbi projektek utólagos elszámolására 2,6, a kohéziós alapok átforgatására 1,1, elektromos hálózatfejlesztésre 1,5, MFB-versenyképességi és bérlakásprogramra 2, a közösségi és vasúti közlekedés modernizációjára 1,8, az IRIS műholdas program fejlesztésére és az MI-ipar fejlesztésére 0,5-0,5 milliárd eurót kaphat.
Így néz ki tehát a magyarizmus finanszírozási oldala. Abszolút igazság vasútból, villamosból, hálózatfejlesztésből, bérlakásból, mesterséges intelligenciából, műholdas kapcsolódásból és egy új intézményrendszerből, amelyhez természetesen új kultúra is jár.
Ez persze akár kijózanító, sőt hasznos is lehet egy olyan országban, ahol évtizedeken át túl sok minden dőlt el személyes alkukon, telefonhívásokon, politikai hűségen és homályos háttér-megállapodásokon. Csakhogy a bizalom nem ugyanaz, mint az ellenőrzés.
Mert ha a győztesek költészete végül tényleg átláthatatlan jelentésekből, teljesített bürokratikus elvárásokból és diszkréten zümmögő átutalásokból áll, akkor marad a régi kérdés: ki számoltatja el az érinthetetleneket?
Borítókép: Magyar Péter és Ursula von der Leyen Brüsszelben, az EU központjában, 2026. május 29-én / fotó: JOHN THYS / AFP
Bejelentkezés